
Nos, ahogy előre mondtam, mozgalmas hétvégén vagyok túl.

Diego csütörtök este érkezett. Sajnos. Ugyanis úgy volt, hogy már csütörtök délelőtt repül, de kiderült, hogy a gyakorlatát nem tudja máshová tenni, így a program változott. Csütörtökre Pécs volt betervezve, ahová el tudtam volna menni, ez most kimaradt.

De most nem arról szeretnék írni, ami nem történt meg, hanem arról, ami igen. Tehát a bodkás fiú megérkezett, az első estét Pesten töltötték Ádámmal, majd pénteken Pécsen ment a városnézés. Este átmentek Kaposvárra. Szombaton kompoztak, Tihanyban nézelődtek, majd Veszprémben. Na itt kapcsolódok be én a történetbe, de ehhez visszaugrom kicsit az időben.

Szombaton kora reggel indultunk Paksra a twirlingesekkel. A buszsofőrünk késett egy kicsit, sőt még egy eltévedést is sikerült megejtenünk út közben. Így nem is csodálkoztunk, amikor érkezett az edzői utasítás, hogy a buszon kell a sminkelést, frizuragyártást megejteni, majd pár perccel később, hogy az öltözésre is itt kerül sor.

Deja vum volt. Volt már olyan, hogy így kellett összeszednünk magunkat, akkor még a mazsisokkal, Pest felé menet, egy fúvószenekarral a buszon. Most fúvósok nem voltak, azonban a buszvezető próbálta behozni a lemaradást, és a leghuplisabb úton döngetett. Élmény ilyen helyzetben harisnyát húzni, és szempillaspirállal bajlódni :D

Végül megérkeztünk, extra gyors bemelegítés és már indult is a bevonulás és a verseny. Az egész napos megmérettetés jól kifárasztott mindenkit, de megérte. Nagyon ügyes volt az egész csapat. Jó előjelnek tekinthetjük a további versenyekre.
Elég fárasztó nap volt, de itt nem volt vége a napnak számomra.

Irány Veszprém, ahol is összegyűlt a kis csapat. És a Kichy Kifli megszólítás már érkezett is.
Pusztát vettük irányba, hogy sütögessünk egy kicsit a kertben. A falatozás már a házban zajlott a szeles időjárásra való tekintettel. Kinti zenék hallgatása, eszegetés, iszogatás, jól elvoltunk.

Reggel irány a város, hogy mehessünk Budapestre.
A szél oda is követett minket. Hősök Tere, Andrássy út, Opera, Színháznegyed, Szent István Bazilika a Szent-Jobb megtekintésével, Parlament, Lánchíd, Vár, kürtős kalácsozás, Mátyás-templom, Halászbástya, Dohány utcai zsinagóga. Jó nagy kör volt, török ebéd is belefért a szállás elfoglalása után Burger King és kocsmázás a sokszor emlegetett maci-fröccs és maci-sör kóstolásával.

A szállás nagyon jó helyen helyezkedett el, pár percnyi sétára az Oktogontól. Egy tipikus régi, belső udvaros emeletes ház felső emelete lett átalakítva hostellé. A tulaj nagyon közvetlen volt, érdeklődött, hogy mi járatban vagyunk, hogy tetszik Diegonak az ország.

Próbált további ötleteket adni, hogy mit lenne még érdemes megnézni, de mondtuk, hogy már nincs időnk további városnézésre, mert másnap reggel indul a repülő.
A szobánk 5 személyes volt, egy kiránduló német lánnyal osztoztunk rajta.

Reggelit is kaptunk, de mire az elérkezett, Ádámnak el kellett hagynia a várost, mert dolga akadt Kaposváron. Elindultunk a reptérre, pontosabban a transzferbuszig, ahol elköszöntünk a sok magyar szóval gazdagodott sráctól.

Amúgy voltak érdekes meglátásai Diegonak. Amit mi nem szeretünk az országban, az neki pozitívumként került a listára. Például a vonatközlekedés. Azt mondta, hogy örülhetünk, hogy ilyen sok helyen megállnak a vonatok, Spanyolországban a falvakból csak autóval, vagy taxival lehet bejutni a városokba. A másik dolog a jegyellenőrök jelenléte. Na ezt azt hiszem el kell magyarázni. Az tetszett bennük a vendégünknek, hogy sokan munkát kapnak, ezzel csökken a munkanélküliség, emellett az ellenőrök mindig működnek, míg a külföldön jellemző automaták sokszor nem, és némelyikről azt sem lehet tudni, hogy hogyan kell használni.
Nos, így telt a hétvége.

Ja igen, van még valami. A Bonitások összes csapata éremmel tért haza a Formációs Magyar Bajnokságról!!!