Utolsó az idén

Nos, ma Gentben jártunk, képek később.
Most pedig búcsúzzunk az idei esztendőtől, és kezdjük meg a következő fantasztikus évet. Azt mondják, az éved olyan lesz, és azokkal töltöd, ahogyan, és akikkel kezded.
Nagyszerű év előtt állok!

Boldog új évet kívánok mindenkinek!!!

Bevásárlás, főváros

Tegnap a reggeli Colruytozás után Liege felé vettük az irányt. Ezúttal nem a városnézés volt a célunk, hanem a Primarkba kívántunk eljutni. Ez egy olcsó ruházati bolt.
Elég ügyesen boldogultunk a térképpel, útközben láttunk egy épületet, amiről megjegyeztük, hogy pont olyan egy része, mint az előző napi rák, majd egy bő fél órás séta után rájöttünk, hogy oda indultunk alapból...
Így egy kis turistáskodás is közbe lett iktatva, nézelődtünk kicsit a városban.
Az időjárás inkább a vásárlást támogatta, esős, szeles időnk volt. Jó pár óra és euró elverése után, nagy szatyrokkal felpakolva indultunk vissza.
Kortrijkban beugrottunk Dórihoz és Sanyihoz, beszélgettünk, iszogattunk egy picit, majd amikor indultunk megjelent Zsolti, így gyors váltásban neki is sikerült beköszönnünk.
Vendégmarasztalóak voltak Dóriék, így a vonatot csak futva, de végül azért elértük.
Elfáradva vettük szemügyre új szerzeményeinket. Nadrágok, pulcsik, pólók, ékszerek, és még pár dolog. Jól bevásároltunk.
Ma a fővárost szándékoztunk alaposan szemügyre venni. Sikerült.

 Egy helyiek által készített térképet szereztünk be, amin a főbb látnivalók mellett hasznos infók is voltak. Ez alapján könnyen tájékozódtunk a városban. Mivel vettünk egy csoportos napijegyet a tömegközlekedésre potom pénzért, nem aggódtunk, hogy valahová nem jutunk el. Saint-Catherine Katedrális, karácsonyi vásár, Pisilő Kutya, Kislány és Kisfiú, aki ezúttal sportolónak volt öltöztetve, bolhapiac, templomok tömege, Igazságügyi Palota, Királyi Palota, Parlament, Eu negyed, Atomium, belváros, Bartók szobor. Mindent megnéztünk, amit csak lehetett. Több helyen botlottunk utcai zenészekre, és többen magyaros zenét játszottak, például a Monty csárdást.
Egy buszra is felszálltunk csak úgy találomra, mint a legalkalmasabb helyre, ahol megebédelhetünk és felmelegedhetünk, a metróról, amit kerestünk kiderült hogy valójában villamos... Egy helybéli lány segítsége nélkül azt hiszem jó ideig kerestük volna a metrót...
Ettünk waffelt, méghozzá abból a fajtából, ami a tipikus turista csalogató. De miért is ne? Azok vagyunk :)
Tehát waffel eperrel, banánnal, olyan tejszínhabbal, ami majdnem keményebb mint maga a tészta, lecsurgatva nutellával. A napi sétával ledolgozott kalóriamennyiség pótolva :P
Megállapítottuk, hogy a térkép, amelyet beszereztünk hihetetlenül hasznos, méghozzá igen jutányos áron (ingyen volt). Kitaláltuk, hogy otthon nekiállunk, és csinálunk egy ehhez hasonlót Veszprémről. Egész Európában csupán 19 térképe van ennek a szervezetnek, ebből 7 belga várost mutat be. A belgiumi helyekről be is gyűjtöttünk 1-1 példányt. Antwerpen, Brugge, Brüsszel, Charleroi, Gent, Leuven és Mechelen rendelkezik ilyen típusú útmutatóval. Amúgy netről is le lehet tölteni a térképeket, a www.use-it.be oldalról. Na, ez volt a reklám helye :D

Nos, ennyi történt az utóbbi két napban. 22. Ennyi napom van még itt. Nem sok. A 150ből ennyi maradt. 22 nap, és véget ér a móka. De ez csak egy hatalmas szilveszterezés után jöhet el. Szóval, lássuk azt a holnapot :D

Túra, indul!

Charleroi

Visszatértem az élők sorába :D. Karácsony másnapjára végre sikerült kilábalnom a kórból, de már itt is volt az ideje.

Mai piac

Fejes Ádi eljött hozzánk látogatóba egy kicsit. Filmnézés, hülyülés, hasonlók. Persze, frissen gyógyulva még nem mertem nagy lakomát csapni, így amíg a fiúk kínai tésztát ettem, meg pudingot, addig kekszet és almát rágcsáltam... Ez van, ilyen a betegség.
Tegnap utazás várt rám. Ádi ment vissza Gentbe, addig együtt utaztunk, onnan már egyedül folytattam az utat Charleroiig. Mivel volt egy szabad órám, gondoltam megnézem magamnak a belvárost. Szép nagyon, hangulatos karácsonyi díszítés mindenhol, zene szólt.

Oostende partja

Aztán amikor visszaindultam a pályaudvarra, sikerült egy utcát elvétenem, és máris egy filmben éreztem magamat. A férfi fodrászat, ahonnan egy nagydarab fekete férfi és fia lépett ki, és bent is csak színes bőrűek voltak, még nem volt gyanús. Aztán az egy főre jutó pigmentsejtek száma rohamosan megemelkedett, egyedüli fehérként voltam az utcán. És úgy is néztek rám páran, mint akik még soha nem láttak fehér embert.

Csííííz!!!!

A járda és az autófront egy magasságban volt, nem tudtam ki, mikor, honnan fog elütni. A gyerekek az út közepén fociztak, a labdát az épületek falának, ablakainak rugdalva. Akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült elhessegetnem a gondolatot, hogy én nem ezért tértem vissza alig 24 órája az élők közé. És bárhogy füleltem, nem hallottam a háttérzenét. Pedig biztos voltam benne, hogy egy gettós film fehér főszereplője vagyok.

Mindenki megkapja ami jár neki. Zsuzskának Szilu, nekem...

Visszakavarogtam a pályaudvarra és már mentem is a transzferbusszal a reptérre. Új hobbim lesz a maradék időben. Utazgatok a reptérre.

Oostende

A vonaton és a buszon is volt egy-egy apró kaland :D. A buszon két srác találgatta magyarul, hogy vajon van-e magyar még a buszon, az egyik felém biccentett, hogy talán én, a másik mondta, hogy nem hiszi, így odajött, és angolul megkérdezte, hogy honnan jöttem, mire magyarul válaszoltam. Hatalmas nevetés lett a vége :D
Amikor kiértem a reptérre, azt mutatták a táblák, hogy a negyedre kiírt gép fél órát késik. 20 perc elteltével, már időre volt kiírva. Nem tudom, mit csinálnak ezek a levegőben, valószínűleg időt ugratnak egy párszor, hogy ilyen késéseket sikerül behozniuk.

A város felett

Kimentem megnézni a gépeket, láttam egyet ahogyan leszállt, gurult jobbra, balra. Visszamentem a terminálba melegedni, majd egészkor kimentem, hogy majd megnézem a gép landolását, és annyit vettem észre, hogy egy rózsaszín tömeg zuhan mellettem. Korán landolt a gép.

Kilátás a Belfortból

A várakozás közben megláttam Zsoltit, de ő már ment is a buszra, én pedig még vártam, hogy a nagy csomagos emberek is érkezzenek.

Keresd a koponyát a falban!

És, a rendszeres olvasók között meghirdetett nyereményjáték győztesei, Zsuzska és Szilu, léptek ki a kapun. Ha esetleg valaki nem olvasott volna a játékról, annak úgy tűnik elkerülte figyelmét az apró betűs rész, és emellett a tájékoztatás sem volt teljes körű. No, sebaj, lesz még ilyen játék, utólag mindenkit értesítünk. Vagy nem. Senki ne bánja :D. 4 hónap. Ennyi ideje nem találkoztam velük. Útközben annyit meséltünk amennyit tudtunk, de a hosszú út sokat kivett belőlünk, otthon hamar kidőltünk.

Most a magyar zászlót!

A nagy bőrönd szinte csak az én cuccaimmal volt tele. Anyu küldött egy "kis" hazait. Kolbász, pálinka, túró rudi, kifli, bejgli, szaloncukor. Csak apróság :D.
Ma nyakunkba vettük a környéket. Reggel átsétáltunk a szerdai piacon, boltozás, gyors reggeli, Szilu ismerősének villámlátogatása Hollandiából, majd irány a vasútállomás.

Zárka a vízparton

Oostende, tengerpart, kagylógyűjtés, miegymás.
Visszafelé Bruggeben szálltunk le. Itt Ádám is csatlakozott hozzánk. Körbenéztünk az egész városban, felmásztunk a Belfort toronyba, a srácok ittak egy különleges helyi sört, amit a világon ebben az egy kocsmában lehet inni, a Garret. A kocsma úgy el van dugva, egy kis utcában, hogy mire az utcát megtaláltuk, az sem volt egy egyszerű kör. Megnéztük a város árulójának koponyáját, sültkrumpliztunk.

Krump Lee

Kellemesen elfáradva tértünk haza, csak hogy mehessünk mosni. Amíg a ruhák tisztultak, addig megnéztük a városközpontot a piaci tömeg nélkül is.
 Hosszú nap volt, és az elkövetkezőek sem lesznek rövidebbek. Újabb, és újabb helyeket fedezünk fel. Hiába voltam már sokadszor Bruggeben, és a tengerparton, mindig találni valami újat.

Karácsonyi lidércnyomás

Nyugi, nem olyan rémes a helyzet, mint a cím sugallja. De kezdem az elején. Csütörtökön tesin elérkezett az Erasmusosok ideje. Most nekünk kellett taní-tani. Az osztály egyik felét Diego és Hümeyra okította, a másikat pedig Ádámmal dolgoztattuk meg. Páros fogó, halászfogó, négyes kötélhúzás, partizán és tűz, víz, repülő. Keményen dolgoztak, jól el is fáradtak óra végére.
Estére néhányunknak volt jegye az iskola karácsonyi szabad színpad műsorra. Hát, a profizmus az egyetlen szó, amivel nem lehetett jellemezni a gálát. Mindenki megmutathatta, hogy miben tehetséges. Volt hangszerjáték, kórus, énekes, táncos, bűvész, szájdobos, humorista, tornászok és még sok minden. Könnyen ki lehetett szúrni azt az egy-két fellépőt, aki nem csak pillanatnyi hóbortként hódol valamelyik művészetnek. Inkább a humorra mentek rá, majdnem minden számban volt valami kis bolondság. A szervezetlenséget jól bizonyította az is, hogy volt egy dal, ami négyszer is felhangzott a 3 órás műsor alatt. Adele: Someone like you című számáról van szó. A negyediknél már nem bírtuk nevetés nélkül hagyni.
Hazafelé menet kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben. Fájt a torkom, és lázasnak éreztem magamat. Milyen igazam lett. Hazaérve első dolgom a lázmérés volt. 39.2... Hideg zuhany, gyógyszerkoktél, irány az ágy. Sokat nem tudtam aludni, úgy fájt a torkom, hogy nyelni is alig bírtam.
A péntek ennek jegyében telt. Egész nap az ágyat nyomtam, fekete tea, joghurt, hasonlók. Meg persze a gyógyszerek.
Nem bírtam, hogy egész nap a négy fal között keljen lennem, mindenképpen el akartam menni a boltba.
Most kell leszögeznem, hogy az első megérzésekre, mindig hallgatni kell!!!
Amikor kiléptem a lakás ajtaján, éreztem, hogy nem kellene sétára indulnom, de makacskodtam. Hiába erősödött ez az érzés az utca végére érve, elfojtottam magamban. A Colruytig elértem, gyorsan végigmentem, mindent beszereztem, amit akartam, majd beálltam a sorba. Na, ott kezdődött a probléma. Szédülni kezdtem, szűkült a látóterem, sötétedni kezdett minden.
Mire a pénztárhoz értem kicsit összeszedtem magam, de nem lehetett túl meggyőző az alakításom, a pénztáros észrevette, hogy rosszul vagyok. Egy másik pénztáros, aki éppen akkor adta le a munkát karon fogott, az ajtóhoz vezetett és leültetett egy stokira, aztán egy másik pénztáros vizet hozott, meghagyva, hogy legalább három pohárnyit igyak meg, majd egy negyedik dolgozó pár kockacukrot hozott. Megjegyezték, hogy falfehér vagyok. Kicsit összeszedtem magamat, kifizettem a cuccaimat, aztán hazamentem.
Nos, ilyen hangulatban érkezett el a Szenteste. Mire felkeltem, Ádám már nagyban dolgozott a konyhában. Egy keveset sikerült azért besegítenem. Mire megérkeztek a többiek, összekanalaztam magamat, sikerült az egészség álarcát magamra helyeznem.
4 török, 3 lett, 2 magyar, 1 bolgár. Most ez volt a recept. A vacsora hihetetlenül finomra sikeredett. Gulyásleves, ananászos sajtos csirke, rántott husi, sajtos vajas gomba, rizs, káposzta, fekete borsó, káposztás batyu, mézeskalács, kakaós süti, mákos bejgliszerűség, házi Bailey's és forralt bor. Mindenki hozzátett valamit az ünnepi menühöz.
Degeszre ettük magunkat, ahogy az karácsonykor szokás :D.
Éneklés, beszélgetés, a szokásos dolgok. A lettektől személyre szóló képeslapokat kaptunk. És "kicsit" eltérve a hagyományoktól török táncbemutató, és tánctanulás. Jóval éjfél után mindenki elindult a maga heéye felé.
Ma már jobban vagyok, még nem százas a helyzet, de javulgatok. Hogy ne teljen el karácsony Reszkessetek betörők nélkül, ma ezt tűztem műsorra.
És igen, ez nem katasztrófa. Csak karácsony :)

Hangolódás

Az elmúlt két nap, a karácsonyra hangolódás jegyében telt. Persze még van minek alakulni, de kezd karácsonyosodni a világ.
Tegnap angolon a tanárunk nem volt a legjobb hangulatban. Írt egy üzenetet Kamilenek, hogy kérjük el a kulcsot, és menjünk be a terembe, késik, de jön. Másik terem kulcsát kaptuk meg, ott vártuk a tanárt, aki kiakadt, hogy mit képzelünk, hogy nem a megbeszélt helyen várjuk... Nos, ilyen hangulatban kezdtük az órát. Most a szokásosnál is erősebben éreztük, hogy a sortűzbizottság elé vonszoljuk magunkat. Mosollyal az arcán kezdett bele,  hogy megtalálja első áldozatát. Önkéntesen vonultam ki prezentálni enyhítő körülményként. Afganisztánról kellett összeállítani egy előadást, egy téma köré építkezve. Magyar katonák Afganisztánban. Csodálkozott a témaválasztásomon, de érdeklődve figyelte. A végén annyit fűzött hozzá, hogy hangosabban. Nos, 5 embernek nem szándékoztam kiabálni, de majd legközelebb :) Ezután Kamile a kutyaviadalokról, majd Laura az egészségügyi rendszerről beszélt röviden. Végül megtudtuk, hogy még van pár feladatunk, ha a krediteket meg akarjuk kapni.
A Colruytban megebédeltem, majd irány Kortrijkba.
Spanyolon röviden befejeztük az utolsó témát, majd valóságos lakomát csaptunk. Az év utolsó óráját tapas vacsival ünnepeltük meg. Több üveg Cava (gyöngyöző bor), narancslé, rengeteg tortilla (krumplis tojás röviden), jamon serrano, lumo, chorrizo (sonka és szalámifélék), nachos, salsa picante (csípős szósz), queso manchego (sajt), lágy és kemény turrón, mantecado (édességek), és valami marcipánféle. Falatozás közben spanyol és angol karácsonyi dalokat hallgattunk.
Ma nem volt óránk, viszont délután hivatalosak voltunk az iskola karácsonyi ünnepségére. Rendőrautó kísért el minket a majd 45 perces sétánkon. Katolikus iskola révén áhítattal kezdődött a program. Külön helyre ültették az Erasmusosokat, közvetlenül a tanárok mögé. Énekek, karácsonyi történet, rövid igehirdetés, ostyaosztás, perselyezés, Miatyánk. Az áhítat végén minden országból egy képviselő kellemes karácsonyt, és boldog új évet kívánt az összegyülteknek.
Kivonulva forralt borozgattunk egy kicsit. Ezt a vacsora követte. Sütőtökleves, csirkehusi szósszal, zöldborsóval, sárgarépával, krokettel. Desszertnek mandulás vaníliafagyi citromos maggal, csoki bevonattal. Azt hiszem, az Erasmusosok asztala volt az egyetlen, amelynél több bor fogyott, mint ásványvíz :) Végezetül egy-egy tapsot kaptak a konyhások, iskolai vezetők, külföldi diákok. Így mi is kaptunk EGY tapsot :)
Hazafelé ismét rendőri kísérettel indultunk, de ezúttal fáklyákkal felfegyverkezve.
A szobámat minden este elönti a koszorú piros gyertyáinak fénye, és cseresznyés illata. Karácsony közeleg.
Meg más is. Már csak egy hónap. Egy hónap, és véget ér a nagy kaland. Egy hónap, és otthon leszek.
 Apropó, hazamenetel. Mázli, hogy nem próbáltam hazamenni. Ma este 10től, 24 órás sztrájkba kezdtek a tömegközlekedési dolgozók. Ezzel nem kis fejtörést okoznak a hazautazóknak. A többség holnap indul, de vonat nélkül nem olyan egyszerű. Szerencsére a sulitól sikerült megoldásként kisbuszt kérni, de akkor is. Megértem a dolgozókat, ilyenkor kell sztrájkolni, ha el akarják érni céljaikat. Na de akkor is. Karácsony lesz. Miért pont most???

Dam, dam, Rotterdam

Pici pacik

Mozgalmas hétvégén vagyok túl. Szombaton délre kisütött a nap, így Kátyával kaptuk a bakancsot, és vonatra szálltunk Bruggebe. Csoki beszerzőtúrán voltunk. Sikerrel jártunk, a város karácsonyi városát is szemügyre vettük, a tér közepén felállított kori pályával együtt. Láttunk egy karácsonyi menetet is, fúvós télapókkal, szamaragoló Máriával és Józseffel, traktoron utazó Kisjézussal, háromkirályokkal, óriáspacikkal. Aztán az eső eleredt, így Kátya visszatért a beadandókhoz, én még maradtam egy kicsit, hogy megcsodálhassam a várost az éjjeli kivilágításban is.

Koripálya

Hiába az eső, végre elkezdtem karácsonyra hangolódni. Karácsonyi zene, fényáradat, forralt borozás, sült hagyma és fahéj illat. Nem olyan, mint az otthoni, itt a sült krumpli illata dominált, nem a kolbászé és mézes kalácsé.
Hazaérve várt rám egy kisebb halom beadandó. Sikeresen végeztem vele :D

Karácsonyi vásár

Vasárnap reggel, akarom mondani hajnali 5kor keltem. Egy nagyszerű napnak néztem elébe. fél hétkor indult a vonatom, gyors átszállás Bruggeben, majd Antwerpenben. Az antwerpeni állomás... Muszáj pár szót írnom róla. Még soha nem jártam ekkora vasútállomáson huszon-egynéhány peron, több emeleten. Fél órám volt a csatlakozásig, de nem mertem kimenni az utcára, mert nem voltam benne biztos, hogy visszatalálnék a peronomhoz. De azért nem unatkoztam. Sétálgattam a boltsoron, bambultam a mennyezetre, majd indultam a vonathoz.

Antwerpeni vasútállomás

Mire feleszméltem, már mondta is a hang, hogy Rotterdamba érkeztem. A peronon két ismerős, bár sok éve nem látott arcot fedeztem fel. Paula, és Floor a gimis cserediákságom fogadócsaládjának két gyermeke várt rám. Hihetetlen érzések törtek elő. Csak álltunk a peronon, és az elmúlt több mint 5 évről beszámoltunk egymásnak. Csak úgy törtek elő belőlünk a szavak. Aztán rájöttünk, hogy már egy jó ideje csak a vasútállomáson álldogálunk, így elindultunk, hogy kicsit felmelegedjünk. Egy kávézóban cappucinóztunk, majd elindultunk felfedezni a várost. Kikötő, Erasmus híd, Euromast torony, kikötő. Sokat mászkáltunk, az időjárás hol ilyen volt, hol olyan. Kaptunk hideget és meleget is, esőt és szelet, vakító napsütést.

Paula&Floor

Beültünk egyet ebédelni, itt érdekes dolgot találtam az étlapon. Magyar gulyás, fehér rizzsel, uborka vagy paprikasalátával. Jót mosolyogtam rajta, de inkább hollandos levest ettem. Innen betértünk egy vásárlóközpontba.

Rotterdam

Na, ide tartozik egy sztori, amihez vissza kell kicsit ugranom az események sorában. A holland kurzusnak, illetve angol és német tudásomnak köszönhetően sok dolgot értek a helyiek beszédéből, de válaszolni kevésbé tudok. Amikor a kávézóban ültünk, annyit hallottam ki a beszélgetésből, hogy figyelj mi tetszik neki, vegyünk valami ajándékot. Na, gondoltam nem kell tudni, hogy értem, és átadtam az szuvenír csokikat.

Erasmus híd

És itt térünk vissza az áruházba. Az ínyencségek között találtunk spanyol gyöngyöző bort, Cavat, kérdezték, hogy szeretem-e, mert nekik az egyik kedvenc italuk. Miután kimondtam, hogy nem ismerem, Floornak nagyon fontos lett, hogy megmutassa a 150 eurós táskákat, és csak 2 perc múlva vette észre, hogy a húga elveszett :D Nem kellett sokat várni, és mit látnak szemeim, Paula tért vissza egy szatyorral, ami Cavat és holland waffelt rejtett.

Euromast

Volt egy pillanat, amikor azt hittem lebuktam, és nem vagyok benne biztos, hogy nem történt meg. Az állomáson hazafelé indulva pár szót váltottak hollandul, amin elmosolyodtam, erre megkérdezték, hogy értettem-e. Mondtam, hogy igen, és nagyon örülök, mert csak kevés dolgot értek meg, és igazi sikerélmény, ha felfogok valamit :)
Felrémlett bennünk az 5 és fél évvel ezelőtti elválás. Akkor könnyekkel küszködve búcsúzkodtunk, most mosolyogva. Akkor nem hittük volna, hogy valaha látjuk még egymást, most úgy intettünk búcsút, hogy 5 éven belül biztos látjuk egymást.

Három grácia

Érdekes dolog, ami velünk történik. Beszélgettünk a többi hajdani cserediákról, senki nem tartja a kapcsolatot a kinti családdal, én a cicák és a kutya nevére is emlékszem, és ha történik valami, arról mindig beszámolunk egymásnak. Paula mondta, hogy említette pár akkori diáknak, hogy találkozik velem, és mindenki ámulva nézte, hogy ti még tartjátok a kapcsolatot?
Sokan, sokféleképpen megfogalmazták a barátság definícióját már, most nekem is sikerült összehoznom valamit.
A barátság nem attól függ, hogy milyen távol éltek egymástól, vagy hogy milyen sűrűn találkoztok, mélységét az adja, hogy hányszor és hogyan gondoltok egymásra.

Gulyás, rizzsel, salival

Miután elindultak, még volt 20 percem indulásig. A vonaton összefutottam Kaival. Manonnál, egy most már volt Erasmucusnál járt látogatóban. Antwerpenben volt egy bő fél óránk, így beültünk a Starbucksba egy karácsonyi kávéra (latte speculaas). Elég volt megemlítenünk a havat, és már nagy pelyhekben hullott is az áldás. Örültünk neki, fel sem tűnt, milyen késést szedett össze a vonat. Gentben a csatlakozásnak is sikerült 20 percet csúsznia, így kiélveztük az első nagy, nem latyakosan eső havat. Tieltben leszállt, én mentem tovább Lichterveldéig.

Let it snow!

A csúszás miatt az egész pályaudvart üresen találtam. Lichtervelde az az állomás, amelynek mérete és jelentősége nincs összhangban. Óránként egyszer telik meg, amikor 4 irányba indulnak a vonatok 1-2 perces különbséggel. Ha az egyik késik, általában a többi megvárja. Na de nem a 20 perces csúszást. Beültem a váróba, majd annyit vettem észre, hogy jön az egyik vonat, a másik, a harmadik, majd elmegy a második, az első, majd a harmadik, és az én vonatom sehol. 10 perc elteltével aztán megjelent a masina.

Ég a gyertya, ég

A havazás elállt, és kezdett lefagyni az út. Még egy adag írnivalóval kellett szembenéznem. Egy kicsit még dobtam a karácsonyi hangulaton. Meggyújtottam a negyedik gyertyát az adventi koszorún.
Ma reggel, szokáshoz híven Termosszal indítottunk. Páran előadták prezentációjukat, és a Legyek urából néztünk meg pár részletet. Délután Németország, Kína és Franciaország adta elő magát. A francia lányoknak volt egy jó ötlete, hogy ha valaki válaszol egy kérdésre, akkor nasit kap. Az elején működött, de a figyelem hamarosan alábbhagyott.
Groupworkon ismét gyorsan végeztünk, otthoni munkára ítéltük magunkat.
Havas eső, jég, mindenféle csapadékot kaptunk ma is.
Ez a hétvége egyszerűen fantasztikus volt. Újabb, felejthetetlen élmény az emlékek polcára :)