Koncert és balszerencse

Szerdán sok dolgunk volt, egy egyórás prezentációt kellett összeállítanunk a gyógypedagógiáról. Első körben nehéz feladatnak tűnt, aztán a végére azt sem tudtuk, hogyan fogunk beleférni a kiszabott időbe. Sok videót tettünk az előadásba, igazán hatásvadász lett :D
És, megvolt az első havazás. Hatalmas vizes pelyhekben hullott ránk a hó. 
Value educationön pár grafikával kapcsolatban beszélgettünk, elmélkedtünk.
Óra után gyors készülődés, csinibe váltás, ugyanis Ádám, Zsolti és Tatyana társaságában Fejes Ádi koncertjére voltam hivatalos. Ez a végzősök egyik kurzusának vizsgája volt. 3 napos turné, az első napi előadásra kaptunk jegyeket. A harmadik sorban, cédulákkal foglalt helyeink voltak. Igazi VIPnak érezhettük magunkat. A koncert fantasztikus volt. Ezernyi stílus, holland, francia, angol, német, olasz nyelven megszólaló dallamok, a gitártól és zongorától kezdve a szaxofonon és xilofonon keresztül az óceándobig és ukuleléig mindenféle hangszeren játszottak a vizsgázók.
Nem egy szimpla énekes-zenés műsor volt. Koreográfiák, kosztümváltások, apró interakciók a nézőkkel. Komolyabb művek, vicces darabok, minden volt ami szem-fülnek ingere. Nagyon jól szervezett előadást láthattunk. Ja, és a legszebb az egészben, hogy a diákok szerveztek mindent!
A műsor után állófogadáson vettünk részt. Ez is benne volt a jegy árában, illetve a rákos gyermekek megsegítésére is ajánlottak fel a jegyárakból.
Egy kellemes pubba mentünk folytatni a sörözést. Innen a kortrijki delegáció a vasút felé vette az irányt, mi pedig vonat híján Ádám koliját céloztuk meg. Útközben láttunk elszórtan pár parányi fenyőfát az utcán, jobban szemügyre véve ki tudtuk silabizálni a feliratukat. "Take me home, honey! Free Chrismas tree.", azaz "Vigyél haza, drága! Ajándék karácsonyfa.". Hát, szót fogadtunk, kettőt egy bolt elől, egyet egy telefonfülkéből vittünk el. Tehát lesz karácsonyfánk. Pici, de a miénk. Cserepes, így ha esetleg a házi nénink elülteti az ünnepek után, akkor a következő Erasmusosoknak is lesz fája.
Mire elértünk a célhoz, Zsolti már hívott is minket, hogy lekésték a vonatot, jönnek :D.
Előkerültek a matracok, és egy kis idő múltán elszenderedtünk.
Reggel viszonylag korán indultunk haza. És, kezdetét vette balszerencsés nap. A két, majdnem egyszerre induló vonat közül sikerült a falujáróra szállnunk. Fáradtan, kevés kedvvel csinálgattam a feladataimat, amibe sikerült is belealudnom. Gyakorlaton a gyerekek karácsonyfákat gyártottak, mi is beszálltunk a készítésbe. Mivel egy papírt alá kellett íratnunk a tanárral, maradtunk még egy kicsit, aminek az lett a vége, hogy tesiről kimaradtunk. Volt egy érzésem, hogy nem szabad a Rozsdás Villámot használnom, mégis biciklivel indultam el a Colruytba. Hamar megbántam. Az előttem haladó autóból egy üres, rácsavart kupakos flakont dobtak ki az útra, amit ki akartam kerülni, megpróbáltam felhajtani a járdára, de túl magas volt a padka, így hatalmasat borultam. Kezem, lábam, mindenem sajog, de szerencsére semmi komoly nem történt.
Rendkívüli hangulatban érkeztem haza, hogy nokedlit szaggassak a zúzapörkölthöz. Még soha nem rontottam el nokedlit. Eddig.
Siettem elaludni, hogy befejezzem ezt a jól sikerült napot, de a tetőablakon kopogó eső sokáig nem engedett az álmok birodalmába.
A korai órákban látogatót kaptunk. Ugyan nehezen aludtam el, de ha egyszer alszom, akkor nincs visszaút. Nincs az a zaj, ami felkeltene. Pedig a többiek elmondása szerint az ittas Diego faltól falig közlekedett és kiabált. Csak akkor vettem észre, hogy itt volt, amikor kimentem a konyhába szendvicset gyártani. Fogalma nem volt, hogyan került hozzánk. A tielti vonatúton a többiek elmagyarázták neki az éjszaka sötét foltjait. Pontosabban a sötétséget a pár apró tiszta folt körül :D.
A Montessori iskolákról hallgatunk meg egy profi előadást a Barbora, Daniela és Eva hármastól. Ezt követte a mi négyesünk. Ádám, Kátya, Anikó és jómagam. A hatásvadászat sikerült. Pár könnyes szempárral gazdagodott a csapat a bemutató végére.
A délutáni óra elmaradt, így időben hazaértünk. Csilis bab az ebéd. Kis tanulgatás, boltozás és itt tartunk most.
A hétvége sok mindent ígér, remélem a felhők kifogynak könnyeikből, és szép időnk lesz.