100. nap, avagy kalandozás Londonban

Csal a gút :)

Bizony ám, már több, mint 100 napja elindultam piciny hazámból.
A 100. nap különlegesnek ígérkezett. 3. nagy kirándulásunkra most szombaton került sor, ezúttal az angol fővárost látogattuk meg.
Péntekről szombatra gyorsan kellett sokat aludnunk, reggel fél négykor már ébresztő zajától vezérelve kelnünk kellett. 4kor már indultunk is a pályaudvarra. 3 busz érkezett, persze csak akkor vettük észre a másik kettőt, amikor felszálltunk az egyikre. Arra, amelyikre nem kellett volna. Az Erasmusos társaság másik buszon foglalt helyet, így mi össz-vissz 6an utaztunk az egyik belga buszon.

Kicsi Kifli, Big Ben

A vezetőnknek mindent duplán kellett elmondania. Hollandul és angolul. Persze az angol sokszor lerövidült, de a fő infók azért eljutottak hozzánk is.
A Csalagúthoz érve kiderült, hogy az egyik lett lánynak nincs meg a személyije... Mázlija volt, beengedték az országba, a szigorú ellenőrzés ellenére, így nem kellett órákat várnia a határon, hogy visszainduljunk.
Érdekes volt a tenger alatti átkelés. Hatalmas vagonokba hajtottak be a buszok, a járműveket tűzvédőfallal elszeparálták, és már indultunk is. Akinek klausztrofóbiája van, annak nem ajánlom, mert imbolyog a vonat, a busz még pluszban, nem látod, mi történik kint, alig van levegő. Mi azért jól elvoltunk.

Trafalgar Tér

Parlament

Londonba érve elsőként a Parlamentet pillantottuk meg, onnan a Trafalgar Squarere mentünk. Itt elvált az utam a többiekétől, ők városnéző buszra fizették be magukat, én meg egyéni túrába fogtam, visszasétáltam a Parlamenthez, útközben megnéztem a Horse Guards Paradeot, láttam tüntetést is. Big Ben, Westminster Abbey, London Eye, a távolban az uborkaház (The Gherkin). A karácsonyi vásárban találkoztam néhány arany és ezüst Michael Jacksonnal, Törpapával, királynőkkel, zombikkal.
Megérkezett idegenvezetőm, Ildikó személyében :). Kereszttesómmal átsétáltunk a St. James Parkon, de túl kicsinek bizonyult a város, összefutottam a csapat egy részével. Buckingham Palace, majd Piccadily Circus. A Trocaderon forró csokiztunk egyet a Starbucksban, megnéztük a színházak sorát, az Odeont, majd Ildikó továbbindult, én meg az ellentétes irányba.

Terroristásat játszottam

Benéztem az M&M's Worldbe, majd a Covent Garden felé indultam el. Onnan vissza a Piccadilyre, benéztem a Lillywhitesba. Ez egy hatalmas, többszintes sportbolt. Találtam egy olcsó jógalabdát, gondoltam, télapóra meglepem magamat. Na, jókora meglepetés lett. Amikor fizettem, pittyegést hallottam, majd a pénztáros srác közölte, hogy én vagyok a 10000. vásárló, kinyitott egy katalógust, és mondta, hogy csukott szemmel bökjek rá két dologra. Így egy úszódressz és egy búvárszemüveg is hozzám került. Vicces hangulatban indultam tovább, a parkban megismerkedtem egy kedves mókussal, felugrott a lábamra, és csak akkor lépett tovább, amikor egy nő vakuval fényképezte le. A Horse Guards Paradeon átsétálva megnevettettem pár turistát azzal, hogy utánoztam a strázsáló őr mozdulatait, ahogy jobbra balra masírozott.

A Temze partján sétálva a kivilágított London Eyet néztem meg mégegyszer, majd a Cleopatra's Needle obeliszket, a Somerset Houset. Royal Courts of Justice, St. Paul's Cathedral. Még jócskán volt időm a többiek érkezéséig, így a London Bridgeig sétáltam, a Monumentet is útba ejtve. A Towert és a Tower Bridget csak a távolból csodáltam meg. Visszafelé Tate Modern, Shakespeare' Globe Theatre. A St. Paul mellett találkoztunk a csapattal. Megkerestük a buszokat és hazaindultunk.

Piccadilyn

M&M's World

Kényelmesen elfértünk, el tudtam feküdni a helyemen, csak a Csalagútnál ébredtem fel. Megnyugodva, hogy jó helyen vagyunk visszaaludtam, majd magamhoz térve még mindig a szigetország földjén voltunk, a semmi közepén a Csalagút mellett. Ugyanis az Erasmus buszon kívül mindenki lekéste a vonatot, és éjfél környékén nem jár túl sűrűn a vasút. Röpke 100 perces vesztegelést szabtak ki ránk. Fájdalomdíjként az iskola számlájára még egy forró csokit ihattunk. Az utolsók között kerültem sorra, már 100 font fölötti összeget mutatott a pénztárgép...

Kukucs!

Végül nem bántuk, hogy késtünk, mert a buszon kényelmesen elvoltunk, aludtunk, melegben voltunk. 5 óra körül értünk Kortrijkba. Felosontunk Dóriékhoz a cuccainkért, majd indultunk is a vonatra. Időben sikerült hazaérni, és ágyba bújni.

St. Paul's Cathedral

A vasárnap a pihenés napja volt. Nem történt semmi különös, este meggyújtottam a második gyertyát az adventi koszorún. Nagyon gyorsan rohan az idő. 2 hét múlva karácsony. Hihetetlen. Főleg, hogy ilyen gyönyörű időnk van. Hiába van minden kivilágítva, hiába a karácsonyfák tömege mindenhol, az időjárás nem karácsonyra áll.
Ma Termosz bácsi újabb mesét magyarázott el, ismét a freudi fixációkat állította a középpontba. Páran előadták magukat, Trisztán és Izolda, Don Juan és a Legyek Ura került terítékre. Délután Rania bemutatta Afrodité szigetét. Global issueson nem jutottunk messzire a csoportmunkával, majd e-mailben megkonzultáljuk a dolgokat.
Holnap jön a Mikulás! Kinek mi lesz a kiscsizmájában? Virgács, vagy csoki?