Túra, indul!

Charleroi

Visszatértem az élők sorába :D. Karácsony másnapjára végre sikerült kilábalnom a kórból, de már itt is volt az ideje.

Mai piac

Fejes Ádi eljött hozzánk látogatóba egy kicsit. Filmnézés, hülyülés, hasonlók. Persze, frissen gyógyulva még nem mertem nagy lakomát csapni, így amíg a fiúk kínai tésztát ettem, meg pudingot, addig kekszet és almát rágcsáltam... Ez van, ilyen a betegség.
Tegnap utazás várt rám. Ádi ment vissza Gentbe, addig együtt utaztunk, onnan már egyedül folytattam az utat Charleroiig. Mivel volt egy szabad órám, gondoltam megnézem magamnak a belvárost. Szép nagyon, hangulatos karácsonyi díszítés mindenhol, zene szólt.

Oostende partja

Aztán amikor visszaindultam a pályaudvarra, sikerült egy utcát elvétenem, és máris egy filmben éreztem magamat. A férfi fodrászat, ahonnan egy nagydarab fekete férfi és fia lépett ki, és bent is csak színes bőrűek voltak, még nem volt gyanús. Aztán az egy főre jutó pigmentsejtek száma rohamosan megemelkedett, egyedüli fehérként voltam az utcán. És úgy is néztek rám páran, mint akik még soha nem láttak fehér embert.

Csííííz!!!!

A járda és az autófront egy magasságban volt, nem tudtam ki, mikor, honnan fog elütni. A gyerekek az út közepén fociztak, a labdát az épületek falának, ablakainak rugdalva. Akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült elhessegetnem a gondolatot, hogy én nem ezért tértem vissza alig 24 órája az élők közé. És bárhogy füleltem, nem hallottam a háttérzenét. Pedig biztos voltam benne, hogy egy gettós film fehér főszereplője vagyok.

Mindenki megkapja ami jár neki. Zsuzskának Szilu, nekem...

Visszakavarogtam a pályaudvarra és már mentem is a transzferbusszal a reptérre. Új hobbim lesz a maradék időben. Utazgatok a reptérre.

Oostende

A vonaton és a buszon is volt egy-egy apró kaland :D. A buszon két srác találgatta magyarul, hogy vajon van-e magyar még a buszon, az egyik felém biccentett, hogy talán én, a másik mondta, hogy nem hiszi, így odajött, és angolul megkérdezte, hogy honnan jöttem, mire magyarul válaszoltam. Hatalmas nevetés lett a vége :D
Amikor kiértem a reptérre, azt mutatták a táblák, hogy a negyedre kiírt gép fél órát késik. 20 perc elteltével, már időre volt kiírva. Nem tudom, mit csinálnak ezek a levegőben, valószínűleg időt ugratnak egy párszor, hogy ilyen késéseket sikerül behozniuk.

A város felett

Kimentem megnézni a gépeket, láttam egyet ahogyan leszállt, gurult jobbra, balra. Visszamentem a terminálba melegedni, majd egészkor kimentem, hogy majd megnézem a gép landolását, és annyit vettem észre, hogy egy rózsaszín tömeg zuhan mellettem. Korán landolt a gép.

Kilátás a Belfortból

A várakozás közben megláttam Zsoltit, de ő már ment is a buszra, én pedig még vártam, hogy a nagy csomagos emberek is érkezzenek.

Keresd a koponyát a falban!

És, a rendszeres olvasók között meghirdetett nyereményjáték győztesei, Zsuzska és Szilu, léptek ki a kapun. Ha esetleg valaki nem olvasott volna a játékról, annak úgy tűnik elkerülte figyelmét az apró betűs rész, és emellett a tájékoztatás sem volt teljes körű. No, sebaj, lesz még ilyen játék, utólag mindenkit értesítünk. Vagy nem. Senki ne bánja :D. 4 hónap. Ennyi ideje nem találkoztam velük. Útközben annyit meséltünk amennyit tudtunk, de a hosszú út sokat kivett belőlünk, otthon hamar kidőltünk.

Most a magyar zászlót!

A nagy bőrönd szinte csak az én cuccaimmal volt tele. Anyu küldött egy "kis" hazait. Kolbász, pálinka, túró rudi, kifli, bejgli, szaloncukor. Csak apróság :D.
Ma nyakunkba vettük a környéket. Reggel átsétáltunk a szerdai piacon, boltozás, gyors reggeli, Szilu ismerősének villámlátogatása Hollandiából, majd irány a vasútállomás.

Zárka a vízparton

Oostende, tengerpart, kagylógyűjtés, miegymás.
Visszafelé Bruggeben szálltunk le. Itt Ádám is csatlakozott hozzánk. Körbenéztünk az egész városban, felmásztunk a Belfort toronyba, a srácok ittak egy különleges helyi sört, amit a világon ebben az egy kocsmában lehet inni, a Garret. A kocsma úgy el van dugva, egy kis utcában, hogy mire az utcát megtaláltuk, az sem volt egy egyszerű kör. Megnéztük a város árulójának koponyáját, sültkrumpliztunk.

Krump Lee

Kellemesen elfáradva tértünk haza, csak hogy mehessünk mosni. Amíg a ruhák tisztultak, addig megnéztük a városközpontot a piaci tömeg nélkül is.
 Hosszú nap volt, és az elkövetkezőek sem lesznek rövidebbek. Újabb, és újabb helyeket fedezünk fel. Hiába voltam már sokadszor Bruggeben, és a tengerparton, mindig találni valami újat.