Két új város, két nap múltidézés

Botanikus kert, Leuven

Az elhagyatott agrártudományi
múzeum ablaka, avagy
a természet utat tör magának

Bizony ám, a hétvége két új város felfedezésével telt.

Szombaton Leuvenbe mentem el, ami a legnagyobb flamand diákváros. Abból is látszik, hogy diákváros, hogy Erasmusnak is van szobra a központban :D
Szép város, rengeteg felfedezni valóval. Konkrét terveim voltak, hogy miket szeretnék megnézni, mi után mi következzen, azonban már a vasútállomáson dobtam az ötleteket.

Mechelen

Erasmus bácsi

Ennek az volt az oka, hogy az aluljáróból kijövet közben megütötte a fülemet egy rezesbanda hangja. Pár pillanattal később a hanghoz kép is társult.

Habsburg Mária

Zászlóforgató lányok csapata, díszruhás rezesek, lovas és autós Zwarte Piet sereg (Fekete Péter, ők a télapó kísérői), illetve maga a hószakállú Mikulás. Pieték gumicukrot és zászlót hajigáltak a nézelődőknek. Egy ideig követtem a menetet, gondoltam ők is a város központja felé tartanak. Gyerekek, felnőttek egymást leküzdve vadásztak a potyogó ajándékok megszerzéséért :D

Leuveni csendélet

Egy ponton megállt a csapat, és már a színpadon voltak a krampuszok :)
És táncoltak. Lord of the Dance, kán kán, és a Zwarte Piet tánc, amit minden belga személy ismer. Ezt követően a gyerekek énekeltek a télapónak. Karácsonyi hangulatban indultam tovább. Megnéztem a város főbb nevezetességeit.
Az órák csak úgy repültek, és az egy héttel korábbi esetből tanulva (nevezetesen, buszlekésés) időben el akartam indulni a pályaudvarra. Azonban a fesztivál ismét utamat állta.

Mozart és édesapja

Még volt időm, így ismét megnéztem a műsort. Azonban most más volt.
Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de nekem így rémlik, hogy mi mindig karácsonyi dalokat, télapós énekeket énekeltünk a Mikulásnak.
Nos, itt az egyik 6 év körüli kiskölyök amint a mikrofonhoz ért, a következő dalocskával üdvözölte télapót: "Nosszá, nosszá, á szíjós szenű nátá, áj szecsu pegó, áj ájszecsu perváj..." A hatás nem maradt el. 3X kellett megismételnie a kiskölyöknek, akkora sikere volt :D

Mosolyogva vettem irányba a vasútállomást. De egy kitérő még belefért.
A www.sportdirect.com -nak van egy boltja a városban. Igazán olcsón lehet jó cuccokhoz jutni.
Mivel a repülőre nem vihetek túl nehéz csomagot, ezért nem tudtam annyit vásárolni, mint szerettem volna. Irány a vonat, elértem a buszt is, és már a szálláson is voltam.
 Vasárnap Mechelent szúrtam ki a térképen. Helyes város, csendes, nyugodt. Nagyjából a tökéletes ellentéte Leuvennek. És van magyar vonatkozása is. Habsburg Mária idején itt volt Hollandia központja.
Amikor Belgium úgy határozott, hogy minden városnak állítania kell egy szobrot egy helyi hősről, Mechelen volt az egyetlen, amely egy nőnek állított emléket. Habsburg Máriának. Ezen felül még egy kis történelem.
Antwerpen és Brüsszel volt a második világháború idején a két "zsidótelep" Belgiumban, és mivel Mechelen félúton van a kettő között, ez a város is egy központja lett a holocaust rémségeinek.
Mindkét történelmi esemény jelen van a város jelenében is. Hosszú sétát tettem a központban, a Use-it által javasolt helyek többségét meglátogattam.
Este megérkezett a házi gazdám, Els Törökországból. Beszélgettünk egy kicsit, és kiderült, hogy a Sint-Andriesnek (Brugge-höz csatolt városka, itt van a szállásom), ugyanaz az irányítószáma, mint Veszprémnek. Micsoda véletlen :)
Hétfőn az utolsó munkanapomat kezdtem meg. Tielt-könyvtár. Egy cikk nem érkezett meg, de azt az ígéretet kaptam, hogy amint megérkezik, már kapom is scanelve. Plusz olvasott az újságban egy cikket, ami a helyi gyógypedagógiával kapcsolatos, így ezt a cikket is elhozta nekem.
A délután buszozgatással telt. Roeselare, onnan Torhouton át Bruggebe. Nem nosztalgiavonat, hanem nosztalgiabusz :D
Mára már nem sok maradt. Elmentem Kortrijkba egy kis múltidézésre, a jó időt kihasználva sétálgatásra. Jártam a sulinál, a BBháznál, a Magdalena Straaton,  a Straatjen, az itteni Colruytban, a parkban...
Mintha semmi sem változott volna.

Ezt követően már csak a pakolás maradt. Remélem mindkét csomagom a súly-, és méretkorlát alatt marad majd. Ez a holnap titka, mert nincsen jó mérleg a háznál...

Ki lopta el ezt a hetet?

Valaki galád módon felgyorsította az időt!!! Nem tudom, hogy ki, és miért vetemedett erre a gaztettre, de követelem, hogy azonnal lassítsa vissza az időt, sőt, hogy kárpótoljon, lassítsa még egy kicsit jobban le!

Irány a buli

Minderre tegnap jöttem rá. Ugyanis reggel azt hittem, hogy kedd van, majd egész nap szerdában éltem, és estére kiderült, hogy már csütörtök van. Elvetemült dolog...

Na, de lássuk mivel is telt ez a pár nap.

Kedden Tieltben volt jelenésem, délelőtt könyvtárazás, a már jól megszokott asztalomnál, délután interjúzás egy gyógypedagógussal. Rengeteg dologra fény derült. Észre sem vettem, és elrepült két óra.

Vissza Bruggebe, kis séta a belvárosban, és már későre járt az idő.

Stoofvlees szószos sült krumpli

Szerdán Torhoutba mentem, és ki hitte volna, a könyvtárban töltöttem az időt. Ezt követően séta a jól ismert területeken, nosztalgiázás, Colruytozás :) Este a három lánnyal (Hade, Eva, Allison), akik szintén Elsnél laknak bementünk a városba. Felpattantunk a bringákra, és irány a belváros. Jobban jártam volna, ha ilyen bicajozás a buszlekésésem előtt lett volna, sokkal könnyebben a szállásra találtam volna. Na, de a lényeg. A központban beültünk egy helyre iszogatni, beszélgetni, majd átmentünk a kedvenc helyükre. Igen csak hasonlított a kortrijki törzshelyünkre a placc :D. Iszogattunk, táncoltunk, majd éjfél környékén a mindenki számára hosszúnak ígérkező másnapra való tekintettel hazafelé indultunk. De azért egy kis dürümözés belefért. Mondom, tiszta Straatje :D Hazaérve beszélgettünk még egy kicsit, majd mindenki nyugovóra tért.

A régi ház körül :D

Tegnap Tieltezés ismét, könyvtárazás ismét. Egy kis sokk ért. A mosdóból kifelé jövet ki jött velem szembe? A bájos Evelyn Leroy. Akinek ez  nem mond semmit, ő volt a Global Issuesos tanárunk, és mindenki szívébe belopta magát igen hamar :D

A könyvtár is tartogatott meglepetést. Volt néhány cikk, amit nem találtam meg, így segítséget kértem a könyvtárasoktól. Hangsúlyozom, hogy dugig volt a könyvtár, egyikük mégis otthagyott csapot-papot, és jött, hogy nekem segíthessen. Nem találtuk meg a cikkeket, így neten keresgélt egy kicsit. 5 perc után jött, hogy az egyik folyóirat teljes archívuma megvan online, így azt onnan le tudom tölteni, a többit sikerült átkérnie egy másik könyvtárból, így azok egy nap alatt ideérnek, azonban van egy cikk, ami sajnos csak Brüsszelben van meg, így arra hétfőig, de lehet, hogy keddig is várnom kell. Én meg csak ámultam. Szánakozik, hogy max. 3 napot kell várnom egy cikkre? Itthon ez kicsit másképpen működik :S

Bruggeben megint sétálgattam, megkóstoltam a stoofvlees szószos sült krumplit. A stoofvlees egy sörös alapban elkészített húst jelent. A sült krumplira rápakolták ennek a húsnak a sűrű szaftját, és így kínálták. Nagyon jól esett a hideg éjszakában. 

Ma Torhoutoztam ismét. A napi kötelező kutakodás mellé egy kis meglepetést terveztem. Gondoltam meglátogatom régi barátunkat, Termoszt. Már a lépcső tetejéről láttam az irodájából kiszűrődő fényt. Benyitottam az üvegajtón, és tádám :D

Ollibollen

Nagyon meglepődött. Mindent félbehagyott, és csak rám figyelt. Ahogyan beszélgettünk, láttam rajta, hogy kicsit elfátyolosodott a szeme. Ő is nosztalgiázott :D

Meghívott egy ebédre a sulikantinba. Itt úgy működik a dolog, hogy az egyetem mindig rendelkezik potya kajajegyekkel a vendégek számára... Mielőtt ebédeltünk volna, közölte, hogy menjünk be egy teára a tanáriba. Teázgatás közben sikerült egy újabb gyógypedagógussal beszélgetésbe elegyednem.

Ebédre kis tészta, majd Termosznak mennie kellett, így elbúcsúztunk. És, irány a Colruyt ismét :D

Hazaérve Hade közölte, hogy a többiek már hazamentek, ő is mindjárt indul, úgyhogy holnap estig enyém a ház. Ezt kihasználva bementem a városba, és a kis sikátorokban mászkáltam egy kicsit, majd sötétedés után a főtér felé indultam, hogy megkóstoljam az olliebollen nevű finomságot. A csajok ugyanis melegen ajánlották. Az a vicces, hogy ugyanerről az édességről tavaly Pauláék állították, hogy nem valami finom dolog. Na, gondoltam megkóstolom. Porcukros, olajban sütött forró fánkocskákat rejtő zacskót kaptam a pénzemért. Igazán ízletes kis karácsonyi édesség. Ugyanis a karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevője a nasis stand. És Bruggeben sorban nyílnak már a vásári bódék. 

És most, itt vagyok, az üres lakásban, pihizve. Tervezgetem a maradék napjaimat, hallgatom a meccs zaját :D

Oly közel,mégis mily távol...

Előre is bocsi a képekért, de valamiért nem lehet elforgatni őket....

Brüsszeli kreativitás

Delirium

Ahogy írtam, úgy is történt. Pénteken reggel ismét irány Tielt. Most egy interjúval kezdtem. Másfél órányi kérdezz-feleleket vezettem le egy helyi gyógypedagógussal. Sok kérdés tisztázódott, és biztosított a további segítségéről is.
Ezt követően be a könyvtárba, és több órán át ki sem mozdultam onnan. Szinte észre sem vettem, és már ideje is volt az indulásnak, mert az utolsó Tielt-Brugge között közlekedő busz indulásáig negyed órám volt. De szerencsére elértem a buszt.
Brugge-ön belül újabb buszozás következett vissza a szállásra. Este annyira maradt már csak energiám, hogy rendszerezzem az eddigi anyagokat, és bedőltem az ágyba aludni.

Oly közel, s mégis mily távol

Reggel kipihenten ébredtem, és ezúttal nem a kutatás érdekelt. Hétvége lévén egy kis pihi és szórakozás következett. Brüsszelbe mentem, hogy találkozzam Gergővel és Anitával, azzal a testvérpárral, akikkel a leszállás után ismerkedtem össze.

A vasút megtréfált, Gentben majd 20 percet vártunk, mert műszaki hibát találtak. Végül szerencsésen bejutottam Brüsszelbe.
Elsőként a Use-it irodába mentem, hogy beszerezzek pár hasznos térképet. Mivel vasárnap a boltok többsége zárva van, a fővárosban elintéztem a vásárlást is. Idő előtt érkeztem a megbeszélt helyre, ezért a villamosmegállóban leültem várni egy kicsit. Amikor arra a döntésre jutottam, hogy ideje a felszínre merészkedni, hátha már megjöttek a többiek, beért egy szerelvény, és csodák csodájára, annak egyik ajtajában álltak :)
És kezdetét vette a városnézés. Keveregtünk, kóvályogtunk, amit tudtunk megnéztünk. Sikerült új helyeket is felfedeznem. Például kiderült, hogy a Delirium söröző mellett legalább 3X elsétáltam a félév során, csak mivel abszolút nem kerestem, simán elhaladtam mellette.

Egy elrejtett szobrocska,
amely a 100000. csók után
herceggé fog válni :)

Most nem követtük el ezt a hibát. Nagyon jó hely, igazán hangulatos volt, és hát persze a belga sörök... Ahogy beléptünk megcsapta az orrunkat a tömény sörszag. Hatalmas tömeg, mégsem volt túl zsúfolt a kocsma. A csaposok olyan könnyedén engedték tele a poharakat, korsókat  az arany legkülönbözőbb árnyalatában pompázó nedűvel, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne eltalálni a megfelelő sör-hab arányt.
A terem vége felé vettük az irányt, ahol kényelmesen el tudtunk helyezkedni, nem kellett attól tartanunk, hogy a nyakunkba ömlik a szomszédok poharából bármi is.
Az ejtőzés után folytattuk utunkat. A pisilős kisfiú mellett kedvünk támadt egy kis waffelezéshez. A sorban ki másokba botlottunk volna, mint magyarokba. Ráadásul közös pontokat is találtunk velük. De hát nem kell ezen csodálkozni, természetes, hogy mindenhol ott vannak a magyarok :)
Hamar eljött a búcsú ideje, indulnom kellett Bruggebe, hogy elérjem az utolsó buszt a szállásra.
Ezzel akadt egy kis bökkenő... Brussel Centraalból átjutottam Zuidbe, azonban a csatlakozásra felszállva közölték, hogy rendőri intézkedés van folyamatban, 20 percet várakozunk.

Soha nem láttam
olyan mosolygós arcot,
amely nem lett volna gyönyörű

Ezzel az volt a probléma, hogy ha időben érkeztünk volna, akkor lett volna 10 percem a buszindulásig, így azonban 10 perccel lecsúsztam róla.
Elkezdődött a fedezd fel Brugge-t éjszaka elnevezésű magánprogram. Ösztöneimre hallgatva, illetve egy kis kérdezősködéssel alig egy óra múlva hallottam a stadionból kiszűrődő hangokat. Ezt örömmel vettem, mert egy utcányira lakom a focipályától, nem lehettem túl messze. Ez annyit tett, hogy nem egészen fél órát gyalogoltam még az esőben, és már láttam is az autósok, biciklisták, gyalogosok tömegét kiáramolni a környékről. Megérkeztem. Végre :D
Vasárnapra szobafogságot rendeltem el magamnak. Netes keresgélés, anyagok átnézése, készülődés a további interjúkra. Gyorsan eltelt a nap.
De a kemény munka meghozza gyümölcsét, napról napra egyre kevesebb kötelezettségem lesz itt kint. Persze otthon sokat kell majd dolgoznom, de kiélvezem az ittlétet, ha már itt vagyok. Nem akarom a teljes időmet a négy fal között tölteni :D
Ma délelőtt hazalátogattam. Mármint Torhoutba. Ahogyan elértem a busszal arra a területre, ahol biciklivel többször is jártam, izgalom lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy már csak pár kilométer, már csak egy kis lejtő, egy kanyar, és...
megláttam a hajdani szállást. Látva a nyitott tetőtéri ablakokat, sok minden felgyülemlett bennem. A sok emlék mind mind akart egy darabot a pillanatból. De nem állhattam ott sokáig. Bementem a sulikönyvtárba, hogy néhány dolognak itt is utánajárhassak.
A könyvtárazás után a Colruyt felé vettem az irányt. És igen. Ahogyan sejtettem, az itteni bevásárlókocsik használatát elfelejtettem. Az a fura, pluszkerék irányíthatatlanná teszi a járgányt :D
De pár perc alatt megszoktam, nem volt vele gondom. A bolt megszokott formájában várt. Bor, süti, rágó, pillecukor, kávé, narancs, sajt, mandarin, magvak. Mindahányan kóstolónak ajánlgatták magukat. A szokásos dolgokat beszereztem, és már indultam vissza Bruggebe. Mivel még korán sem volt vége a napnak, úgy döntöttem, hogy jól esne egy kis sült krumpli. Busz, Belfort, és meg is volt. A torony alatt már elkezdték építeni a koripályát, de a két egyforma krumplisbódé töretlenül ott áll, ahol tavaly is álltak.
Forró majonézes krumplival a kezemben sétára indultam. Kimentem a szélmalmokig, de a sötétedés útját állta a további nézelődésnek, így visszatértem. Vissza a munkához...

Back to Belgium

Bizony, ismét itt vagyok. Ezúttal nem turistáskodni jöttem, hanem a szakdolgozatomhoz gyűjtök anyagot.
De kezdjük az elején. Kedd este indultam útnak. Veszprémbe még kényelmesen bejutottam a két nagy csomagommal, ott azonban bonyolódni kezdtek a dolgok. A buszsofőr előre szólt, hogy Várpalotán át kell majd szólni, mert nincs rendben valami a busszal és nem bírná ki Pestig. Hát jó, gondoltam nem gond, amúgy is bíztam benne, hogy késünk kicsit, és nem kell olyan hosszan a reptéren várakoznom. Ebből az lett, hogy az a járat, amire átszállítottak minket a Lágymányosi hídra történő felhajtás közben beadta a kulcsot. Persze kitört a hiszti, hogy mindenki haza akar érni, várják őket itt, meg ott. Én meg csak mosolyogtam, hiszen nekem még kapóra is jött a dolog. A sofőr telefonált, aztán megint, és még egyszer, mire annyit sikerült elérnie, hogy az utasokért küldjenek egy buszt. A többségnek ez nem volt elég, stoppal fejezték be az utat. Hárman maradtunk csak a végére. Röpke 40 perc telt el, és már ki is ért értünk a mentés. Addigra már kezdtem aggódni, hiszen hiába volt még majd 8 órám a gép indulásáig, ha egyszer éjszaka nem visz ki semmi a reptérre :D
Lényeg a lényegben, nem sokon múlott, de elértem a metrót, és a buszt is. A reptéren váltottuk egymást Marikáékkal. Ők hazaértek Milánóból, én meg indulni indultam :D
Kiokoskodtam, hogy ha a terminál A részéből indulnak a drágább járatok, akkor elképzelhető, hogy a várakozás kellemesebb lesz ott. Eleinte jó tervnek tűnt. Kényelmesen le tudtam ülni, és kilenc paddal arrébb ült csak egy pasi, így nyugodtan pakolászhattam. Egy ideig...
Amikor már készülődtem, hogy átváltok szundi módba, akkor a pasi elkezdett járkálni, majd egyre hangosabban, egyre cifrábban szitkozódni. Abból gondolom, hogy Tourettes lehetett, hogy láthatóan kínban volt saját maga miatt, fogta a cókmókját, kiment a reptér elé. Fél óra múlva visszajött, és mintha mi sem történt volna. Az alvásnak búcsút mondtam, inkább átmentem a B területre.
Nórisan helyet foglaltam egy utazási iroda tövében, fejemet a falnak vetve vártam, hogy repüljön az idő, hogy én is repülhessek. Négy óra körül elkezdődött a mozgolódás, sorra nyíltak a csekkoló kapuk. Azonban, még mindig nem volt vége az éjszakának. Az egyik pult mögé beült egy nő, de elfelejtette kiírni, hogy kik állhatnak  hozzá. Mivel már jó ideje ült ott tétlenül, odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, hátha, esetleg, véletlenül, netalántán nála kell leadnom a csomagomat. Erre a válasza az volt, hogy ki van írva. Mondom, nincs kiírva. Piszmogott kicsit, hogy: na? mondom, hogy még mindig semmi. Ezt játszottuk 5 percig mire sikerült kiírnia, hogy bizony a Brüsszelbe indulókat várja. Legalább kiderült :D
Innen már sima ügy volt, gyönyörű, napfelkeltés, Balatonos panorámájú repülőút következett. A reptérre érkezve éreztem, hazaértem :).
Olyan jó volt mindenről tudni, hogy hogyan működik, hová kell menni, míg másoknak fogalma sem volt semmiről :D
Tudományomat megosztottam pár emberrel, Brüsszelig együtt utaztunk, majd megkerestük, hogyan juthatnak el a szállásukra. Elszállt az idő, és semmi akadálya nem volt, hogy folytassam utamat Brugge felé. A vasútállomáson gyors buszbérlet vásárlás, rövid várakozás. Könnyen megtaláltam a szállást. A Brüsszeli mászkálásnak köszönhetően nem kellett várnom, Els fia és lánya, Bram és Sarah fogadásomra készen otthon voltak.
Lepakoltam, és nem sokkal később megérkezett a házigazda is. A szobában csoki, és gyümölcslé várt. Megtudtam a főbb infókat, például, hogy reggelit is kapok, illetve lényegében kiszolgálhatom magamat a kamra üdítőkészletéből. Elmentünk vásárolni, majd vacsi. Este elkezdődött a munka. Elssel átnéztük az egyetemi könyvtár katalógusát, kinéztük, hogy miket kellene átnéznem másnap.
Azaz ma. Reggeli után Els elvitt Tieltbe, hogy kutakodhassak egy kicsit. Röpke hat órányi könyvtárazás következett :D Elég sok hasznos irodalmat találtam. Holnap folytatom.
Hazafelé kiderült, hogy a szomszéd utcában van a Brugge-i stadion, és ma este meccs van, így az egész környéken (lovas) rendőrök tolonganak. Most hallgatom a meccs hangjait. Izgalmas lehet :)

Rome wasn't built in a day...

Nos, ez a nap is eljött: egy újabb kirándulás.

Ezúttal a célpont la Città Eterna, azaz az Örök város: Róma volt. Szerdán Újlengyelben gyűlt össze a kompos lányok csapata, hogy másnap együtt mehessünk a reptérre.
Csütörtök reggel gyors reggeli után készen álltunk a nagy útra. Irány Pilis, onnan vonattal át a fővárosba, majd busszal a reptérre.
Itt kiegészült kis csapatunk Ádámmal, így már teljes csoporttal kereshettük meg, hogy hol kell becsekkolnunk. A gépünknek akkor sikerült leszállnia, amikor már indulnunk kellett volna, de szerencsére sikerült behoznunk a késést, így időben Olaszországba értünk. Nemcsak Rómába érkeztünk meg, de a nyárba is.A reptérről röpke háromnegyed óra alatt beértünk a központba, ahol átvettük OmniaPass csomagjainkat, amelyekkel a tömegközlekedést korlátlanul használhattuk a 3 nap során, illetve a főbb nevezetességeket is meglátogathattuk sorban állás nélkül, de erről majd később...
Egy metrózás, kis séta, és meg is találtuk a szállásunkat. Aki Rómában jár, annak ajánlom, mert olcsó, barátságos, könnyen megközelíthető hely ( Thousand Sunny Hostel).
Lepakoltunk, összekaptuk magunkat és elindultunk felfedezni a várost. Elsőként a Colosseumot vettük szemügyre. Amint felértünk a metróból, szembetaláltuk magunkat a monstrummal. Hatalmas, gigantikus és még ezernyi jelzőt mondhatnék rá. A kártyáinknak köszönhetően elhaladtunk a sor mellett, így egy pár órás ácsorgás helyett inkább bejártuk az építményt.
A Colosseum után sétálgattunk egy kicsit, majd kerestünk egy helyet, ahol megvacsoráztunk. Első estére mi mást rendeltünk volna, mint pizzát :). Rómában a vendéglátóhelyek azzal ügyeskednek, hogy egész jó árakon kínálják a fogásokat, azonban egy csomó rejtett költség bújik meg a mosolygó pincérek ciao-i mögött.
Például az asztalhoz kihozott víz, kenyér, maga az asztalhoz ülés és kiszolgálás is eurókkal dobhatja meg a számlát. Ezek tudatában kissé féltünk, hogy mennyit fogunk fizetni, de kellemes meglepetésként vettük, hogy nem többet, mint 10%-ot dobtak az árra. Féltünk, hogy több lesz. A pizza után fagyival a kezünkben folytattuk az estét.
Egy kis metrózás következett a Trevi-kúthoz. Pénzdobálás, kívánságok sora, majd irány tovább. Pantheon,  séta a Tevere partján, Angyalvár, Bazilika. Észre sem vettük és már 11 óra volt, így a szállás felé indultunk. Átbeszéltük a másnap terveit, majd aludni tértünk.
A péntek rossz időjárással köszöntött minket. Ennek nagyon nem örültünk, de Enikő éneke segített egy kicsit, így délelőtt egész jó időben mászkálhattunk. A bolt felé menet találtunk egy piacot, amelynek utcájában volt egy kis pizzéria. Kívülről olyan volt, mint egy pékség. Nagy volt bent a nyüzsgés, így arra következtettünk, hogy nem lehet rossz hely.
Belülről megmaradt a pékség hangulat. Egy kövérkés néni pörgött a pult mögött. A pult kb. 120X40cmes pizzákat rejtett. Volt sima tészta, piros pizza, fehér pizza, gombás pizza, krumplis pizza, virslis pizza... A vásárlás a következőképpen történik. Megmutatod melyikből kérsz, a néni találomra mutat egy méretet, te, hogy kisebb, vagy nagyobb darabot kérsz. Levágja, megméri, félbehajtja, papírba csomagolja, és falásra készen áll a finomság.
Erre a napra a Vatikáni Múzeumokat terveztük be, ennek megfelelően a miniállamhoz siettünk. Itt is kikerültük a sort, és elkezdtük a múzeumok felfedezését.
Louvre-i érzés fogott el. Biztos voltam benne, hogy nem fogjuk tudni bejárni az egészet. Nem tudtam, hogy jobbra, balra, fel, vagy le nézzek, mindenhol festmények, szobrok, szőnyegek, mozaikok, kádak, múmiák sorakoztak.


Egyszerre azt vettük észre, hogy egy hosszú folyosón vagyunk, a mindenféle kiállítási tárgyak között, de olyan tömeg vesz körül minket, amelyből nincs menekvés.




Ebből sikerült kitalálnunk, hogy közeledünk a Sixtus-kápolnához. A kápolna gyönyörű, azonban az, hogy hosszú ideig abban az irtózatos tömegben vonul az ember, kicsit elnyűtté tesz, így mire beértünk a csodába, már inkább azon voltunk, hogy gyorsan kiérjünk a levegőre.

Azért megnéztük a gyönyörű freskókat, ámultunk és bámultunk. Hihetetlen méretű felületen fantasztikus festmények. Nehéz volt levenni a szemünket a plafonról, meg a falakról.
A múzeumokból kiérve ebédelni indultunk. Beszereztünk néhány sálat, amíg a lányok válogattak, addig Ádám megkereste a megfelelő helyet.
Mivel Amszterdamban a Free Adam nevű hely eléggé gyere be-nek bizonyult, ezért itt az Adamira esett a választásunk. Mint később kiderült, jól döntöttünk, ugyanis 10 euróért kétfogásos menüt kaptunk borral, szervízdíjat pedig nem számoltak fel. A pincérnő kissé morcos volt, de volt egy érdekes momentum. Érkezett egy keresztapa típusú pasi két másik alakkal, és hirtelenjében a pincérnő hozzáállása megváltozott.
Biztos ő lehetett a főnök, ásványvízzel mosott kezet meg hasonlók :D
Na de mi mit kaptunk. Három különböző első és második fogás közül választhattunk. Elsőnek különböző tésztát ettünk sajttal , másodiknak sült krumplit csirkehússal, kolbászkákkal, vagy grillezett zöldségeket. Ezek mellé vörösbort ittunk.
Jóllakottan indultunk tovább. Egy nyitott városnéző busszal gondoltuk a délután folytatását. El is indultunk, azonban egyszer csak derült égből villámcsapás, leszakadt az ég. Lerohantunk az alsó szintre, a maradék időt a fülledt térben töltöttük, azon szórakozva, hogy hogyan zúdul le a víz a lépcsőn.
Azt kellett megállapítanunk, hogy az a sztereotípia, mely szerint az olaszok nem tudnak sem vezetni, sem parkolni, igaz.
Az időjárás miatt változtatnunk kellett a programon. Vissza a szállásra, meleg ruhát vetünk magunkhoz, és mivel lecsendesedett az eső, visszatértünk a városba. Megnéztük a Spanyol lépcsőt, majd elindultunk kávézni, ugyanis még itthon kinéztünk magunknak egy helyet, ahol nagyon finom kávét lehet venni. Az utunk a Via dei Condottin át vezetett, el a Pantheon mellett az egyre erősödő esőben.
Nem számoltuk, de legalább 20 esernyőárus jött szembe velünk út közben. Sajnos a hely zárva volt, így csurom vizesen minden mindegy alapon beültünk egy helyre kávézni. Innen már csak hazafelé vezetett az út, de azért a Trevi-kútba dobtunk egy-egy centet.
Azt hittük már nem durvul az eső, de mire felértünk a szállásra, alsóneműig csurom vizesek voltunk. Mindenkinek jól esett a forró zuhany. Azzal tértünk nyugovóra, hogy reméljük reggelre megszáradnak a ruhák, cipők, és a felhők is arrébb szállnak Róma fölül.
Nos, a kívánságunk fele bejött. Szép időnk volt ismét, azonban a ruhákat mintha frissen vettük volna ki a mosógépből...
Elsőnek a Bazilikába mentünk. Már a megszokott soronkívüliséggel jutottunk be, audio-guide-ot kaptunk, ezzel felszerelkezve jártunk körbe.
A Bazilikából kiérve megnéztük a svájci gárdistákat, majd a tér szélén leülve eszegettünk.
Elmentünk a Kapucinusok templomához, sajnos azonban le volt zárva, így csak kívülről tudtuk megnézni.
Délután a Palatinus dombot, a Forum Romanumot jártuk körbe. Nagyon jó érzés volt a hatalmas kőoszlopok, építmények között sétálgatni a ragyogó napsütésban. S bár a lábunk iszonyatosan fájt már, nem zavartattuk magunkat. Ahogy mászkáltunk, nagyjából 10 percenként megálltunk pihizni egy kicsit és napfürdőzve bámészkodtunk.
Végül a Circus Maximus mellett elsétáltunk a Bocca della Veritához.

Innen már csak egy pizzázás maradt a piacos utcában, vissza a szállásra a csomagjainkért, majd irány a reptér. Most is késve indultunk, azonban így is idő előtt, nem sokkal éjfél után már le is szálltunk, és itthon is voltunk. Ahogy szálltunk le a gépről, eléggé ijesztő volt az a hideg ami várt minket, hiszen nem így hagytuk itt a dolgokat...