De kezdjük az elején. Kedd este indultam útnak. Veszprémbe még kényelmesen bejutottam a két nagy csomagommal, ott azonban bonyolódni kezdtek a dolgok. A buszsofőr előre szólt, hogy Várpalotán át kell majd szólni, mert nincs rendben valami a busszal és nem bírná ki Pestig. Hát jó, gondoltam nem gond, amúgy is bíztam benne, hogy késünk kicsit, és nem kell olyan hosszan a reptéren várakoznom. Ebből az lett, hogy az a járat, amire átszállítottak minket a Lágymányosi hídra történő felhajtás közben beadta a kulcsot. Persze kitört a hiszti, hogy mindenki haza akar érni, várják őket itt, meg ott. Én meg csak mosolyogtam, hiszen nekem még kapóra is jött a dolog. A sofőr telefonált, aztán megint, és még egyszer, mire annyit sikerült elérnie, hogy az utasokért küldjenek egy buszt. A többségnek ez nem volt elég, stoppal fejezték be az utat. Hárman maradtunk csak a végére. Röpke 40 perc telt el, és már ki is ért értünk a mentés. Addigra már kezdtem aggódni, hiszen hiába volt még majd 8 órám a gép indulásáig, ha egyszer éjszaka nem visz ki semmi a reptérre :D
Lényeg a lényegben, nem sokon múlott, de elértem a metrót, és a buszt is. A reptéren váltottuk egymást Marikáékkal. Ők hazaértek Milánóból, én meg indulni indultam :D
Amikor már készülődtem, hogy átváltok szundi módba, akkor a pasi elkezdett járkálni, majd egyre hangosabban, egyre cifrábban szitkozódni. Abból gondolom, hogy Tourettes lehetett, hogy láthatóan kínban volt saját maga miatt, fogta a cókmókját, kiment a reptér elé. Fél óra múlva visszajött, és mintha mi sem történt volna. Az alvásnak búcsút mondtam, inkább átmentem a B területre.
Nórisan helyet foglaltam egy utazási iroda tövében, fejemet a falnak vetve vártam, hogy repüljön az idő, hogy én is repülhessek. Négy óra körül elkezdődött a mozgolódás, sorra nyíltak a csekkoló kapuk. Azonban, még mindig nem volt vége az éjszakának. Az egyik pult mögé beült egy nő, de elfelejtette kiírni, hogy kik állhatnak hozzá. Mivel már jó ideje ült ott tétlenül, odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, hátha, esetleg, véletlenül, netalántán nála kell leadnom a csomagomat. Erre a válasza az volt, hogy ki van írva. Mondom, nincs kiírva. Piszmogott kicsit, hogy: na? mondom, hogy még mindig semmi. Ezt játszottuk 5 percig mire sikerült kiírnia, hogy bizony a Brüsszelbe indulókat várja. Legalább kiderült :D
Innen már sima ügy volt, gyönyörű, napfelkeltés, Balatonos panorámájú repülőút következett. A reptérre érkezve éreztem, hazaértem :).
Olyan jó volt mindenről tudni, hogy hogyan működik, hová kell menni, míg másoknak fogalma sem volt semmiről :D
Lepakoltam, és nem sokkal később megérkezett a házigazda is. A szobában csoki, és gyümölcslé várt. Megtudtam a főbb infókat, például, hogy reggelit is kapok, illetve lényegében kiszolgálhatom magamat a kamra üdítőkészletéből. Elmentünk vásárolni, majd vacsi. Este elkezdődött a munka. Elssel átnéztük az egyetemi könyvtár katalógusát, kinéztük, hogy miket kellene átnéznem másnap.
Azaz ma. Reggeli után Els elvitt Tieltbe, hogy kutakodhassak egy kicsit. Röpke hat órányi könyvtárazás következett :D Elég sok hasznos irodalmat találtam. Holnap folytatom.
Hazafelé kiderült, hogy a szomszéd utcában van a Brugge-i stadion, és ma este meccs van, így az egész környéken (lovas) rendőrök tolonganak. Most hallgatom a meccs hangjait. Izgalmas lehet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése