Welcome Erasmus students!

Ha hétfő, akkor Kortrijk. Délelőtt Termosszal volt modern art óránk. Néhányan előadtuk a prezentációnkat a kedvenc Lille-i múzeumi képeinkről. A suliban hétfőnként gyümölcsös nap van, ami annyit jelent, hogy kitesznek néhány rekesz gyümölcsöt az aulába. Most alma volt a menü. Délután focus on Europeon megismerkedtünk Finnországgal. Kai egyedüli finnként hozta össze a pptt. Nagyon jól sikerült előadás volt, mindenkit meggyőzött, hogy a "hó" minden témához illik, és hogy hiába a fél éves sötétség, a télapó hazája a világ legszebb országa.
A sulitól kaptunk ajándékcsomagot. Leves, csoki, nasi, kávé, csoki, rágó, üdítő, sör, tusfürdő és deo, mappa, kuponfüzet,amit kismillió helyen használhatunk fel Flandria különböző városaiban. Vacsira gyrost csináltunk. Nagyon jól sikerült.
Kedden Termosznál kezdtünk. Még mindig hibás az órarendünk. Amennyire tudta, megoldotta a galibát, majd átmentünk a speciális iskolába, ahol az igazgatóval megbeszéltük, hogy hogyan teljesítjük az itteni gyakorlatunkat.
Az első óránk diversity volt. Annak ellenére, hogy gyógypedagógiát tanulok, sok érdekes infóval gazdagodtam. Angolórán megmutatták a könyvtárat, kiveséztük a népességcsökkenés témakörét.

Rozsdás villám. A kép csal, több rozsda van rajta, mint festék.

Végre sikerült biciklit bérelnünk a sulitól. Az alapár 40 eurós kaució lett volna. Ez addig tartotta magát, amíg meg nem láttuk a kétkerekűket. Meg sem kellett szólalnunk, a szemünk állásából kiolvasta az iskola felelőse, hogy csalódottak vagyunk, így magától lealkudta az árat 25 euróra. Pár szó a kerékpáromról. Hogy is mondjam. Egy 20 éves rozsdás, eredetileg talán fekete camping, de nincsen vele különösebb gondom. Annak ellenére, hogy 7 éve csak szobabiciklin ültem, már kedden egy órás túrára mentünk Ádámmal a város eddig felfedezetlen részeire.
Este spanyolóra volt. Nagyon jó hangulat uralkodik a csapaton, annak ellenére, hogy negyed 10ig az iskolapadban ülünk. Volt egy aprócska kiejtési verseny, amit én nyertem :). A következő mondatot kellett felolvasnom: Ocho gauchos escuchan chachachá.

Iszogatás a városházán

Tegnap nem volt óránk. Reggel meglátogattam Termoszt, mert a keddi látogatásunk után egy újabb, hibáktól hemzsegő órarendet küldött át nekünk. Sikerült leegyeztetnem az órákat, remélem, most már nyúl bele. Délután Kortrijkba mentünk, hogy a város vezetősége köszöntsön minket. A színházban meghallgattunk néhány előadást a sportlehetőségekről, szórakozásról, majd az EILC-sekkel előadtuk a megtanult dalokat. A Vrolijke Vrienden nagy sikert aratott. Ezután egy szórakozóhelyre, a De Kreunba mentünk, ahol elmondták, hogy a következő egy hónapban milyen koncertek lesznek itt, majd a művészmoziba, a Budascoopba látogattunk. Néhány film előzetesét vetítették le kedvcsinálóként. A következő megálló a városháza volt. Kaptunk jegyet uszodába, és moziba, színházba, vagy koncertre. Az esti partyra szendvics és italkupont osztottak. A polgármester és az oktatásért felelős személy köszöntött minket. Ezt követően az aulában iszogattunk. Sör, bor és narancslé minden mennyiségben. Na jó, nem minden mennyiségben, az ingyen alkohol gyorsan fogy. 100 erasmusos diák plusz néhány oktató és koordinátor néhány óra alatt felitta a készletet.
Innen a kijelölt szórakozóhelyre mentünk. Reggel az első vonattal jöttünk haza. Szerencsére hétköznap ez 4.43kor indul, így fél hatkor már aludtunk is.
Ma value education óránk volt, ahol hasznos tanácsokat kaptunk, amiket fel tudunk használni munkánkhoz. Tesiórán tűzriadó volt. Ádámmal követtük a belga diákokat a focipályára, ahol fotó készült a teljes diákságról. Az óra maradék részében hatalmas szivacsokkal játszottunk. Rajtszóra felkaptuk a matracot, és futottunk vele egy kört, 10en befeküdtünk alá, a lábunkkal hajtottuk a szivacsot, és utolsó pár előre fuss módszerrel haladtunk előre és hasonlók.
Délután mosodába és Colruytba mentünk. Sikerült 2 gigaüveg (2X825gramm) Nutellát vennem 5 euróért. Azt hiszem, ez kitart a félév végéig. Mióta megvan a bicikli, mindenhová azzal megyünk. Kivéve a suliba. Gyalog 3 perc, ha eltekerünk, akkor amíg kiszedjük a tárolóból, átmegyünk, és leparkoljuk a járgányokat, az több időt vesz igénybe, mint a séta. A mai vacsi rántott husi volt salátával. És most, irány a pizsibuli. Egy ágy, egy pizsi, és én. Már alig várom :)

Bonjour Paris!

Nem turisták, áh dehogy :)

Ez is eljött. Párizsi kirándulás. Szombat reggel a 7.22es vonattal indultunk a kalandra. Kortrijkban a vasútállomás mögött már vártak minket a többiek az emeletes buszban. Negyed óra alatt elhagytuk az országot, és még két és fél órás buszozás, és már el is értük a francia fővárost.

Obeliszk és fáraó

Út közben megkaptuk a város térképét, illetve a nevezetességek listáját, rövid bemutatásukat, helyüket.
Leszállás után gyors fényképezkedés a Petit Palais előtt, kaptunk fejenként 2 metrójegyet, majd mindenki ment amerre látott.
Elsőként az Obeliszkhez mentünk, egy élő fáraómúmiával pózoltunk, majd irány a Louvre.

A Louvre előtt

Egy kis pihi

Pont des Arts

Újabb pózolások, és már úton is voltunk a Notre Dame felé. Útközben áthaladtunk a Szerelmesek hídján, láttunk itt a piros, hol a pirosozó embereket. Quasimodo temploma előtt énekesekkel és Fila táskás magyar csoporttal találkoztunk. Itt még csak sejtettük, hogy magyarok, de a székesegyházon belül köszöntünk nekik, és bizonyítottuk, hogy bárhová megyünk, ahol Filával találkozunk, ott magyarok vannak.

Notre Dame

A következő megállónk a holokauszt emlékmű volt. 

Innen metróztunk egy keveset. Külön kaland volt. A jegykezelő automata nem működött, jöttek a gumikerekű szerelvények, azonban nem vettek fel utasokat. Végül eljutottunk a kinézett területre, de majdnem vissza is fordultunk.Mintha Bronxba kerültünk volna :). Csak színes bőrűek voltak mindenhol, az utcai árusoktól mozdulni sem bírtunk. De megérte átmennünk ezen a területen.
A Sacra Coeur gyönyörű. Rövid pihenőt tartottunk, ebédeltünk, és már ismét úton voltunk.
Az utolsó úti célunk az Eiffel-torony volt. Metró, még egy metró és a torony alatt álltunk. Nem jutottunk fel időhiány miatt, de így is megérte a látvány.

A busz felé menet láttunk egy fotókiállítást a Szajna partján. 9 órakor begördült a busz a Grand Palais közelébe. A buszunk bulibusszá alakult át. Sört vehettünk a vezetőnktől, Mathieutól, szólt a zene, mindenki mesélte a nap élményeit, kinek mit sikerült megnéznie.
Éjfélre értünk vissza Kortrijkba. A bejárósoknak szállást kellett keresni valamelyik kortrijki diáknál, vagy, kénytelen-kelletlen bulizni is lehetett menni :D. Mi Dóriékhoz mentünk, majd a partyutcába indultunk. 3 órakor az utca már csendes volt, így más helyet kellett keresnünk. Megtaláltuk az egyetlen helyet ami még nyitva volt. Gyakorlatilag az összes vidéki, és még néhány városi Erasmusos itt volt.
Gyorsan véget ért az éjszaka, az első vonattal már jöttünk is haza. Ma szokásunkhoz híven pihenőnapot tartottunk, mindenki a házi feladatokkal birkózott.
Jól sikerült hétvége volt.
Ma egy hónapja, hogy elindultam otthonról .Hihetetlenül sok minden történt azóta. És még mennyi élmény vár rám. Alig várom :).

Ha késik egy vonat,

annak általában katasztrófa a vége. Na jó, nem katasztrófa, de azért valami bonyodalom mindig követi. De ez a mai nap története, úgyhogy előbb a tegnapról néhány szót.
Csütörtökön voltak az első holland tanítású nyelvű óráink. Délelőtt Plastic arts, délután Kinetics.
Egy kis félelemmel indultam az órákra, mert a régebbi cserediákok beszámolói arra utaltak, hogy a belga diákok nem nyitottak az erasmucusok és -manusok irányába. Mindkét órán pozitívan csalódtam.
Rajzórán a tanár szétültette a külföldieket, és megkérte a helyi diákokat, hogy fordítsanak nekünk az előadás alatt. A vitákból ugyan nem tudtunk kivenni a részünket, de azért jól telt az idő. Az óra második részében három diák modellt állt, nekünk pedig különböző technikákkal kellett megörökítenünk őket. Grafittal, szénnel, porfestékkel dolgoztunk. Azt már mondanom sem kell, hogy a papírt és az összes kelléket a sulitól kaptuk.
A legjobb munkánkat a falra tűztük, hogy az utókor is gyönyörködhessen a girbe-gurba vonalkezelésünkben.
Délután tesiórára mentünk vissza a szomszédba, sikerült hatunknak egy 34 fős csoportba becsatlakoznunk, így a tanárnő óra után megkért minket, hogy legközelebb keressük meg, és addigra kideríti, hogy melyik csoportban vannak kevesebben, tehát hol látna minket szívesebben. Természetesen ezt is Termosznak köszönhetjük. A legnagyobb létszámú csoportba oszt be minket. Ez van, már kezdjük megszokni.
Az óra szuper volt. Kellőképpen elfáradtunk. Padokon ugráltunk különböző ritmusban, módon. A diákok aranyosak voltak, akik mellettem álltak a tornasorban, akikkel egy oszlopba, illetve sorba kerültem, egyből érdeklődni kezdtek, hogy mi a nevem, honnan jöttem. Az utasításokat lefordították, hiába mondtam, hogy ezeket értem, hiszen a háromhetes EILC alatt ennyit mindenképpen sikerült megtanulnom. Amikor párban, négyen kellett egyszerre mozognunk, akkor is angolul mondták, hogy jobb, bal, jobb, bal :).
Az óra után a többiek énekre mentek, én meg haza. Gyors zuhany, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve sétára indultam a városba. Ebből az lett, hogy a vasútállomáson bent álló vonatra felpattantam, majd Roeselareban kötöttem ki. Sikerült kifognom egy szuperakciós csizmát, és télikabátot. Jó, tudom, még csak szeptember van, de ezt az akciót nem hagyhattam ki.
És most jöjjön a vonatos sztori. Több e-mailt kaptunk az oktatóinktól, hogy ma ne késsünk el semmiképpen a tielti óráinkról, mert egy bolgár professzor tart előadást a bolgár oktatási rendszerről, illetve az ADHD-ról. Termosz információja szerint jártunk el az átszállásnál, így sikerült a peronról integetnünk a Tieltbe induló vonatnak. A Torhoutból induló vonatunk késett, így alapból 2-3 percünk lett volna az átszállásra, plusz még a helytelen információ, és már nyertünk is egy órát Lichterveldében. Persze ez egy órás késést jelentett, de miután Diego leöntött Fantával, már nem bántam, hogy sétálgathattunk egy kicsit egy újabb ismeretlen kisvárosban.
Végül nem lett gond a késésből, mert a bolgár-brigádot is Termosz kalauzolta, így utánunk érkeztek meg az épületbe. Rövidítve előadták a prezentációjukat, förtelmes kiejtéssel, majd a tielti koordinátor Vision on education óráján vettünk részt. Összeszedtük a tanárok legfontosabb tulajdonságait. Minden országban hasonlóak az elvárások.
A tielti csapat megállapodást kötött, amelybe mi is betársultunk. A paktum lényege, hogy senki nem szólalhat meg az anyanyelvén, aki megszegi a szabályt, az egy euróval hizlalja a csoportperselyt. Persze nem mindig tudjuk tartani, de azért nagyon igyekszik mindenki.
Rövid ebédszünetet kaptunk, így ellátogattunk Ági és Eszter lakásába. Alex, Ági olasz barátja nagyon örült, hogy 6 magyar lepte el az otthonukat. Már a múlt és jövő idejű ragozást is tudja magyarul. Hihetetlenül gyorsan tanul.

A csapat egy része Tieltben

A szünet utáni Communication skills órán a megállapodás csődöt mondott. Először úgy kellett véleményt alkotnunk a tanárunkról, hogy felírta a keresztnevét a táblára, és kimondta. Ennyi alapjában is sikerült elegendő bélyeget ráaggatnunk. Utána ránk is ez várt. Kréta a kézbe, név a táblára, és csak egy név. Ni nem tudtuk meg, hogy milyen bélyeget kaptunk a tanárnőtől. Mindenki az anyanyelvén bemutatkozott. Vicces volt, amikor a "Nóri vagyok, Magyarországról érkeztem."-hez hasonló mondatokból csupán a nevet értettük. Angolra váltottunk, pár mondatban bemutatkoztunk, majd körbe állva ismerkedős játékokat játszottunk. Mindenki kimondta a nevét egy rá jellemző gesztus kíséretében, majd sorban mindenki leutánozta. Párokat alkottunk, majd háttal álltunk a körbe, és a tanár kérdései alapján kiderült, mennyire figyeljük meg a többieket, majd egy apróságot megváltoztattunk a külsőnkön, és a párunknak ki kellett találni, mi a különbség. Újra külön nyelveket beszéltünk, új párt kerestünk, és megtanítottuk egymást 5ig számolni. Neslihannal kerültem párba, azt mondta, nagyon szuper a kiejtésem :D. Körbeültünk, és meghallgattuk egymás próbálkozásait. A magyar "ágy, kátó, három, négj, ot" és társait mindig lelkes taps követte részünkről. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a finn számok a legkönnyebbek. Az órát azzal zártuk, hogy anyanyelvünkön kimondtunk egy számunkra kedves szót. Én az álmot választottam.
Hazafelé beszélgettünk a torhoutiakkal. Jó csapat vagyunk. Már csak a két spanyol srácot kell megismernünk. A nevüket tudjuk, egyszer láttuk őket, de azóta se kép, se hang.
Vacsi után Ádám megjegyezte, hogy elfelejtett tejet venni. Én meg úgyis sétálni akartam, így a Colruyt felé vettem az irányt. Jól esett a séta, nagyon szép idő volt ma. A boltban sikerült egy bácsinak a sorban hozzám fordulnia, mert valamit kérdezni szeretett volna, azonban mivel közöltem, hogy mindössze 3 hétnyi holland tudás áll birtokomban, a teljes sorban állós 8 percemben velem beszélgetett.
Most zuhany, aztán joccakát. Holnap Párizs :)

Buenas tardes és Roeselare

Elkezdtük a tanulást. Hétfőn Termosz irodájában kezdtünk. Megkaptuk az órarendünket, ami persze köszönőviszonyban sincs a learning agreementünkkel, de nem gond. Megoldjuk. Termosz nincsen tisztában a dolgokkal, de szerencsére ott vagyunk neki mi, így kisegítjük, hogy milyen információkat kell átadnia nekünk.
Délután Kortrijkba mentünk Focus on Europe órára. A félév során minden ország bemutatkozik majd ennek a tárgynak a keretein belül. Ismét bizonyítottuk a magyar fölényt. Lesz olyan csapat, amely egy tagot számlál, és ezzel szemben leszünk mi, vagy húszan.
Tegnap városon belül maradtunk, egy óránk volt, English academic skills néven. Angolul fogunk olyan témákat boncolgatni, amelyek érdekelnek minket. Elvileg belgák és erasmusosok közösen veszünk részt ezen a kurzuson, de most csak külföldiek voltunk jelen. Az első témánk a népességcsökkenés lesz.

Templom, a menyország kulcsaival

Este Kortrijkba vonatoztunk, mert a HITEK (helyi nyelviskola) szervezésében kezdetét vette a spanyol nyelvtanfolyamunk. Itt komolyan gondolják azt, hogy a diákoknak nyelveket kell tanulni. A HANTAL-osok 3, a többi kar tanulói, így mi is 1 nyelvet tanulhatunk ingyen. És itt az ingyenes oktatás valóban díjmentes. Könyvet, jegyzetet, füzetet, táskát kaptunk ajándékba, a tanároknak nem kell könyörögni, hogy megkapjuk az előadások anyagát pendriveon, ugyanis óra elején nyomtatva kiosztják a PPT tartalmának összefoglalóját, e-mailben átküldik a teljes tananyagot. Emellett a kortrijki és tielti vonatbérleteink árának 80%-át is visszatéríti az iskola, illetve egész éves buszjegyet kaptunk.

Neslihannal a kör közepén

Ma nem volt óránk. Persze ez nem marad így, délutánonként hosszú 50 percet kell majd eltöltenünk az iskola falai között :). Tehát ma mosással, vásárlással foglalatoskodtunk, majd Ádám, Neslihan és én ellátogattunk Roeselareba. Kortrijk felé menet nap, mint nap láttuk ezt a várost, de még egyszer sem néztük meg alaposabban a környéken. Benéztünk a moziba, ahol ma kezdődik a mozihét, ami annyit jelent, hogy minden filmnézés 4 euróba kerül. Vasárnapra tervezzük is a filmezést. Megnéztünk egy templomot, illetve a vásárlóutcát. Neslihan már járt a városban, így tudta, hogy egy török pékség van a közelben. Megnéztük magunknak a pékséget. Az eladósrác annyira örült, hogy egy törökül beszélgethetett valakivel, hogy az óriási kenyeret, amit választottunk ajándékba adta nekünk.

Ádámmal a török pékségben

Azt hiszem, ezt nevezik nemzeti érzésnek. Mi is nagyon szoktunk örülni, ha magyar szót hallunk, de ez meglepetésként ért minket. Ajándékot adni a bolti készletből? Ritkán találkozni ilyen dologgal.

Pörkölt és kávézacc

Nyugis hétvégénk volt. A mai napot is pihenéssel töltöttük.

Csiripöri nokival, csemiubival :D

Úgy volt, hogy ebédre ma a magyarok dobnak össze egy kis tradicionális harapnivalót. Azonban az a döntés született, hogy várjuk meg, míg Diego visszatér Spanyolországból, és inkább vacsorára tálaljuk a fogást. Csirkepörkölt, nokedli, gyöngyhagyma és csemegeuborka. Kátya volt a húsfelelős, én a nokedlit készítettem, Ádám kuktáskodott. A török lányok csináltak egy kis salátát. Diego szokásához híven tekintetes kését hozott össze, nekünk pedig majdnem kilyukadt a gyomrunk, így végül nem vártuk meg, inkább félretettük a részét.

Birkanyírás

Az estét néhány nyelvtörővel folytattuk. Persze, hogy érdekes legyen, egymás nyelvén kellett olvasnunk. Nem kell mondanom, hogy nagyokat nevettünk a többieken, amikor a "Csalitban csicsergés, csattogás,
csörgedező csermelycsobogás. Csonka cserfán csúf csóka cserreg, Cserkészfiúk csapata cseveg. Csokrot csinálnak csillagvirágból, Csípéseket csalnak csalárd csalánból. Csiga csöndben csúszik csicsóka csúcsára, csipkés cserlevelen cserebogár csápja." mondókával küzdöttek. Hiába mutattuk meg, hogy a "cs" az "cs", leginkább "c-s", illetve "x-s" lett ebből a hangból.
Diego kitalálta, hogy ideje egy hajvágásnak. Ádám felajánlott neki egy ingyenes birkanyírást, itt és most alapon. Így az előbb még pörkölttel rakott asztalon gyorsan kis hajkupac gyűlt össze.

Mit kérdezzek a zacctól?

A lányok kedveskedtek egy kis török kávéval, amit még otthonról hoztak. Neslihan segítségével megjósoltuk jövőnket, válaszokat kaptunk kérdéseinkre a kihűlt zaccból kirajzolódó kis minták alapján. A jóslatom a következő: sírni fogok (tudom, jól kezdődik), nagy szerencse ér, és volt még valami egy esküvővel kapcsolatban, (de nem tudtuk tisztázni, hogy mi,) ugyanis egy jegyespár tűnt fel a csészém falán. A csészealjamat megbillegtetve mosolyogva fordult hozzám Neslihan, és határozottan kijelentette, hogy a kívánságom teljesülni fog. Kíváncsian várom!

Brugge- Észak Velencéje

Tegnap ide látogattunk el. Gyönyörű város. Igazán a turizmusból él. A főtér közelében csoki, sör és csipkeboltok terülnek el megszámlálhatatlan mennyiségben. Reggel a torhouti csoport vonattal indult útnak, a brugge-i vasútállomás előtt találkoztunk a tielti csapattal, majd Termosz vezetésével megkezdtük a városnézést. Az volt a terve, hogy azokat a látványosságokat mutatja meg nekünk, ahová turistaként nem juthat be az ember. Így a délelőtt során nem láttunk sokat a város fő nevezetességeiből, azonban megnéztünk egy papneveldét, néhány szélmalmot, és Guido Gezelle költő otthonából kialakított múzeumnál is jártunk. Mindeközben azért sikerült a városból is elkapnunk néhány szépséget. Elvitt minket egy piacféleségre, ahol mindent filléres, bocsánat, centes áron árultak. Kicsit Lilleben éreztem magamat, mivel minden kapható volt itt is, csakhogy itt az összes áru használt volt.

 A délután szabadprogram volt, találkoztunk a kortrijki különítménnyel, körbejártuk a várost, megnéztük a Sörtemplomot, ami nevétől eltérően egy bolt, ahol minden a sör körül forog.

 

A városnézés után vonatra pattantunk, gyors bevásárlás, majd készülődés az esti bulira.

Újabb sör, amin magyarul is feltüntetik az összetevőket

Reggel a 6.08as vonattal jöttünk haza. Nagyon bízunk benne, hogy a tanárainknak igaza lesz, és jövő héttől, az egyetemi órák kezdetétől a bulik is tovább tartanak. Most ugyanis este 9-10 körül kezdődik az éjszaka Kortrijkban, és 3 óra körül mindenki hazamegy. Ezzel nem is lenne gond, de így, hogy az első vonatra még három órát kell várnunk, nem a legjobb ez a beosztás. Szerencsére Dóri ismét vállalta a fogadós szerepét, így nála aludtunk egy keveset.

 

Ma csendes napunk van. Pótoljuk az alvást, pakolászunk, ilyesmi. Az biztos, hogy tudjuk, hogyan kell élni. Mire felébredtem, Ádám már elkészítette az ebédet.
Ja, és még mielőtt elfelejteném: Charlotte megküldte a vizsgaeredményemet: 90%! Ehhez nem fűzök kommentárt :D

Vizsgadrukk

Ezen is túl vagyunk. Tegnap szóbeli, ma írásbeli megmérettetés.

Diegoéknál

Tegnap szabad volt a délelőttünk, viszont délután komoly kihívás elé kellett bevonulnunk. 12.45re kellett megjelennem. Charlotte mosolyogva hívott be, közölte, hogy tudja, hogy ez nekem semmiség lesz, és a tételes asztalhoz vezetett. 9 kupac színes papír, mindből kellett húznom egyet, majd elkezdhettem a felkészülést. Mikor a tanár elé ültem, sorra elmondtam, hogy melyik feladatra milyen válaszom van. Ezután azt hittem, végeztem, de még messze nem. Kaptam pár újabb kis feladatot. Felolvasni egy ismeretlen szöveget hollandul, képekről leolvasni mit látok, színeket sorolni és még sorolhatnám. De nem fogott ki rajtam :D. Megkönnyebbülten léptem ki az ajtón az ajándék cukorkával, illetve az elismeréssel, miszerint a feleletem "heel goed", vagyis nagyon jó volt.
Este Diegohoz voltunk hivatalosak vacsira. Hihetetlen kreativitásra vall, hogy a menü: sült krumpli és pizza, Diego gyakorlatilag egyetlen élelme. Megismertük a két új török lányt, akik az ő szállásán kaptak szobát.
Ma korán keltünk, mert háromnegyed 9re már az egyetemen kellett lennünk. Persze a pályaudvaron belekeveredtünk a diákok hatalmas rengetegébe, így 10 perccel 9 előtt estünk be a Kathora, és a szokásos helyen már senkit nem találtunk. Persze végül sikerült megtalálnunk a megfelelő épületet, termet.
A 8 oldalas teszt megírására 3 órát kaptunk. 20 perc elteltével, már csak az ellenőrzésre volt szükségem. Ami nem jutott eszembe, azt tudtam, hogy nem is fog. A többség 1 órán belül befejezte az írást. Mivel délután vissza kellett mennünk a suliba egy kis éneklésre, páran Dórihoz mentünk eltölteni a rendelkezésünkre álló időt.
Énekelés, gitározás, szokásos hülyülés. Dóri takarított is. Néha őt is elkapja a mánia, és ilyenkor kénytelen eleget tenni az ingernek.
Ragyogó napsütésben mentünk vissza a suliba. Az udvaron találtuk a tanárainkat, javították a vizsgáinkat... Az iskolaudvaron énekeltük a már régebben említett Vrolijke vriendent:


 Majd a focipályára vonultunk, ahol az évszakdalainkat gyakoroltuk csoportokban. Charlotte megkért, hogy egy pár mondatos kis szöveg egyik részét én mondjam a dalunk előtt. Rövid gyakorlás után a 3 csapat bemutatta a kis énekeket, majd útnak engedtek minket.
Hazaérve jó hírt kaptunk: Charlotte kiírta Facebookon, hogy az ő csoportjából mindenki átment a vizsgán. Ezen nem is csodálkoztunk. Ő a legtapasztaltabb a három kistanárból. Rendesen leadta az anyagot, és mindent sokszor elismételtünk, így nem kellett sokat rátanulnunk a vizsgára. Legalábbis annak, aki figyelt órán :).

Vacsi közben, és után házimozizást tartottunk, és nagyon jó érzéssel töltötte el mindannyiunkat, hogy nem kell tanulnunk.
Holnap újabb kirándulás következik. Az úti cél: Brugge.

Dóri a Nokiamúzeumban kurvázik

Ezt a címet elmagyarázni nem lehet. Ezt meg kellett élni. Ha sok magyar összekerül, annak nincs jó vége.
Na, de ne ugorjunk ennyire előre, kezdem az elején.
Elsőként néhány kép, ami még az előző bejegyzéshez tartozik, de most kaptam meg, és muszáj feltennem:

A csapat egy része

Az új őrület: Pózolj Filával!

Jump!

Magyarok Lille-putban

Tegnap csak egy fél napig koptattuk az iskolapadot, mégis sikerült megírni a 4. és egyben utolsó tesztet. Fél 12kor Termosz eljött a tielti és torhouti diákokért, és megtartotta az első Modern art and Belgium című óránkat. Ennek az volt az apropója, hogy az EILC-s csapattal Lille-be készültünk a kurzus keretein belül.
Röpke másfél órás előadás a belga, pontosabban flamand művészetről, és már indultunk is a vasútállomásra.

Palais des Beaux Arts de Lille

Itt összetalálkoztunk a többiekkel, de nem élvezhettük sokáig egymás társaságát, a vonatozás után mi a metró felé vettük az irányt. Itt nem olyan a földalatti vonat mint otthon. Nincs vezető, és biztonságosan meg van oldva, hogy ne lehessen a sínek közé esni. Ugyanis nem csak a szerelvényeknek van ajtaja, hanem az állomásoknak is, és csak akkor nyílnak ki az ajtók, ha megérkezik a kocsi. 

A múzeum előtt

A Szépművészeti Múzeumhoz érkeztünk hamarosan. Ez Franciaország második legnagyobb múzeuma. Sajnos idő híján a múzeumlátogatás jobban hasonlított egy csorda átvonulására, mint érdeklődő diákok gondos műtanulmányozására, de mivel az egész tárlatot (már amit bejártunk) lencsevégre kaptuk, így utólag meg tudtam nézni alaposabban a kiállított munkákat.

Egy finn megjegyzés: Michael Jackson- műtét előtt, és után

Anyai szeretet

Út a pokolba

Mária Magdolna

A faun

A jó pásztor

Ezt követően összefutottunk a többi erasmucussal és erasmanussal, de csak szó szerint, mert Termosz ismét messze előttünk járt, mi meg nem győztünk utánaloholni. Elvitt minket egy étkezdébe, ahol egész olcsón lehetett falatozni, legalábbis ő ezt állította, mi inkább a sütispultot vettük górcső alá.
Az uzsonna után kimenőt kaptunk, a magyaroknak sikerült ismét összetalálkozni. Ekkor kezdett el kibontakozni a címmondat e napi része. Tipikus francia ételre éheztünk, ennek az lett a vége, hogy szétszéledt a csapat, és azok, akikkel én tartottam egy olaszos kifőzdében csillapították étvágyukat.
A hazaút fantasztikus hangulatban telt. Az egész vagon a magyar zsivajtól és nevetéstől zengett. Kortrijkba érve úgy gondoltuk, hogy nem lehet így vége a napnak, folytatnunk kéne valahol. Elmentünk bevásárolni, majd végül mégis mindenki saját otthonába tért haza. De a vásárlást sem sikerült kalandmentesen, hétköznapi emberekhez méltóan végigcsinálnunk. A mozgólépcsőn ugyanis van egy gomb. Aki járt már mozgólépcsőn, tudja hogy mire való. Ezzel lehet megállítani a szerkezetet, ha probléma adódik. Egy rövid párbeszédrészletet idéznék:
"- Nyomd meg!
- Dehogy nyomom!
- De nyomd meg!
- Nem nyomom!"
Azt nem árulom el, hogy kik között zajlott le ez a kis dialógus, de a lényeg, hogy a gépezet leállt, és nem tudtuk újraindítani.

Naplemente a vonatból

A mai nap nem volt túl kalandos. Délelőtt az utolsó holland nyelvleckéinket vettük, kikaptuk az előző napi dolgozatokat, és délben már haza is jöhettünk (tanulni). Ugyanis holnap szóbeli vizsga. Csütörtökön meg írásbeli. Délután elmentünk a mosodába, illetve a Colruytba, majd mindenki elvonult. Néhány fontos e-mail, telefon, amiket már el kellett volna intéznünk, most mindenre sikerült időt szánni.
Már csak egy dolog maradt hátra a mai napon.
Ugyanis van egy személy, aki ha nem létezne, akkor fel kellene találni. Akivel az utóbbi időben csak nagyon ritkán bírtuk megállni, hogy ne találkozzunk péntek esténként. És ez a személy ma ünnepli azt, hogy ismét eltelt egy fantasztikus év.

Zsuzska, Boldog születésnapot, avagy Gelukkige verjaardag!