Vallon vizeken vándorolva

Hol is maradt abba a történet? Ja, igen, meg is van. Luxemburg után szakadt meg a történet fonala.
Nos, a vasárnap pihizősre sikeredett, az idő nagyon borús volt, így inkább otthon maradtunk, és tervezgettük a vallon kirándulást. Szállásfoglalás, megnéznivalók listázása, meg hasonlók, és már el is telt a nap. Estére egy kis sörözést terveztünk, hiszen ha már Kortrijkban vagyunk, és mindketten sok időt töltöttünk a városban Zsoltival, akkor nem mehetünk úgy haza, hogy nem kóstoltuk meg a helyi különlegességet. Elindulva a folyosón belebotlottunk Zsolti egyik lakótársába, aki éppen lepakolni készült. Mondta, hogy 2 óra múlva tölti be a 20-at. Több sem kellett, elhívtuk magunkkal. Kicsit viaskodott magával, hiszen reggel 8-kor iskola, és bizony fel kell kelni, de végül velünk tartott.
Előzetes kutatásnak köszönhetően találtunk egy helyet, ahol lehetett kapni a helyi sörökből. A pubozás után még otthon is várt egy új íz.
Hétfőn útnak indultunk, Lucka, a cseh lány csatlakozott piciny csapatunkhoz. Irány Gent, gyorsan vettünk egy-egy waffelt, majd tovább Brüsszelbe, ahol a vonatkiírásról sikerült kiderítenem, hogy Namur és Dinant között nem jár a vasút, pótlóbuszra kell majd átszállnunk. Úgy is lett, a buszon kicsit elálmosodtunk a zötykölődés közben, de végül csak megérkeztünk első napi végállomásunkra, Dinantba. Egy apró, de annál gyönyörűbb városkáról van szó.
Elsőként elmentünk a szállásunkra, ami a vasútállomás mögötti domboldalon elhelyezkedő hotel volt. Fogadóinkról kiderült, hogy nem igazán tudják, hogy foglalásunk van, sem arról, hogy mi hogyan működik a hotelben, mert csak helyettesíteni vannak. Ennek ellenére gyorsan sikerült elfoglalni a szobát, infó szerezni, hogy mit ajánlanak megnézni, és már indultunk is.
Első utunk a város híres sörének apátságához vezetett, de azért útközben egy kis vásárlás belefért az esti iszogatáshoz a Delhaizeben. Na, de melyik sörről is van szó? Talán a leghíresebbről, a legelterjedtebbről. Ez a Leffe. Bizony, ezt a finomságot egy pici város apátságában fejlesztették ki annak idején. Az apátság után a szállásunk oldalával szemközti domboldalon kolbászoltunk, majd célba vettük a Notre Dame-ot, és a Citadellát. Ez utóbbira nem mentünk fel, ugyanis elég drágának bizonyult, és mivel másnapi terveink között is szerepelt erődnézés, inkább kihagytuk. Helyette megnéztük  Sax házát. Na, vajon mit talált fel az úr? Egy hangszer, amely a nevét viseli. Ugye megvan? Nos, megnéztük, majd ebédeltünk egyet egy dürümösnél. Természetesen csak franciául értett, mi meg angolul szerettünk volna kommunikálni vele a sikeres rendelés érdekében. Szerencsére megértett minket, azonban beszélgetős kedvében volt, és úgy tűnt, nem igazán zavarja a nyelvi zavar :)
Ezt követően megnéztük a város híres szikláját, majd felmásztunk a Citadellához, abban reménykedve, hátha hátulról nincsen zárva. Persze zárva volt :D Meg ráadásul már záróra is elmúlt, így a hegymászás gyorsan ereszkedésbe ment át. De nem volt ám vége itt a napnak, még messze sem. Ha már Dinant, akkor Leffe. És ha Leffe, akkor inni kéne egyet. És ha inni kéne egyet, akkor Café Leffe. Ezen a vonalon elindulva beültünk az említett helyre, hogy egy különleges típusát kóstoljuk meg a már jól ismert márkának.
Hiába pár perccel zárás előtt estünk be, készségesen kiszolgáltak minket, sőt, még a boltokban sem fellelhető új ízből is kaptunk ízelítőt. Jó hangulatban, fáradtan tértünk vissza a szállásra, ahol a dühöngőben berendezett pihenősarokban zártuk a napot, mi mással, mint egy sörrel :D
A keddi napot gyors reggelivel kezdtük, majd irány Namur. Érdekes város. Nagyváros, ebből adódóan piszkos, de vannak gyönyörű részei is. Elsőként a Citadellát vettük célba. Csodálatos volt a kilátás, maga az erőd is nagyon szép. Elsőként egy idegenvezetésen vettünk részt, amellyel a föld alatti alagútrendszerben vezettek végig minket. Fontos információkhoz jutottunk. Nagyon érdekesen beszélt a vezetőnk, a száraz adatokat feldobta érdekességekkel, apró poénokkal. Ezt követően a kisvonattal mentünk egy kört, majd a parfümgyárban tettünk rövid látogatást.
Ezt követően irány a város. Megnéztük a vallon parlamentet, amelynek érdekessége, hogy a Citadellán kívüli legrégebbi épülete a városnak, annak idején hospice ház volt...
Luckának vissza kellett mennie Kortrijkba, így délutánra már csak ketten maradtunk. Körbenéztünk a városban, ejtőztünk a parkban, ettünk ázsiai nénitől vett sült krumplit, majd megkerestük a szállásunkat. Nagyon jó kis helyet sikerült kifognunk. Igazándiból az amerikai filmekből ismert gyerektáborok jutottak róla eszembe. Kis barakkszerű házikók, emeletes ágyak, színes falak. Nagyon tetszett. Este elmentünk kicsit a városba, a Meuse partján iszogattunk, majd a helyi sört szerettük volna megkóstolni, így elkezdtünk keresni egy helyet, ahol kaphatunk belőle. Nos, nem találtunk ilyen helyet. Így aztán visszatértünk a szállásra, ahol a bár részleg még nyitva volt, és mindkettőnknek sikerült beletrafálni a sörválasztásba. Dinanti, tehát majdnem helybéli sört ittunk. Az enyémnek Nostradamus volt a neve. Igazi különlegesség. Olyan habja volt, ami életre kelt. A pohárba öntve csak nőtt, és nőtt. És mindemellett még finom is volt :)
Az utolsó napon olyan reggelink volt, hogy az csak na :D Önkiszolgálós módszer. Volt minden, a főtt tojástól, a sonkán és müzlin át a meggyes sütiig és narancsléig. Teli hassal vágtunk neki a napnak.
Elmentünk szállásunk névadójának, Félicien Ropsnak a múzeumába. Nos, aki szereti a különleges rajzokat, annak ajánlom, hogy nézzen kicsit utána. Ha röviden kellene összefoglalnom, hogy milyen témakörben is készültek a képek, azt hiszem, hogy a megbotránkoztató lehet a legelfogadhatóbb megfogalmazás :D Kicsit pontosabban pajzán vallásos, politikai témáról van szó. Tudom, hogy furán hangzik, de nagyon szuper volt.
Innen irány a pályaudvar, és már robogtunk is Charleroi felé. Zsolti maradt a vonaton, én pedig a transzferbusz felé kóvályogtam. A reptéren rengetegen voltak, még szerencse, hogy jó időben kimentem, mert hosszú ideig tartott, mire sikerült túljutnom a csomagok ellenőrzésén. És most sem csipogtam be :)
A repülőn kiderült, milyen kicsi is a föld. Anikóék szálltak fel nem sokkal utánam. Sajnos nem sikerült egymáshoz közel helyet foglalni, de azért pár szót sikerült váltani.
Ferihegyre érve anyu várt, és már mentünk is Veszprém felé a szakadó esőben.
El sem hiszem, hogy milyen gyorsan eltelt ez a pár nap. Ez a kis mini-Erasmus :)

Post-ERASMUS

Ez is eljött. Pénteken hajnalban útnak indultam. Na de hová mentem?
Vissza a 4 hónappal ezelőtti helyre. Vissza Belgiumba. Röpke két óra alvás után fél 2kor készen álltam, hogy utazgassak kicsit.
Fél 3kor jött értem az autó, Buda Tomi és a bátyám vett pártfogásába, hogy eljussak a reptérre. Szép kis kocsikázás volt, Mire 5öt ütött az óra, megfordultunk Seregélyesen és Vecsésen is. Szó szerint megfordultunk, hiszen ha valaki ismerős a Dunántúlon, tudja, hogy ezen helyek érintése nélkülözhető, ha az ember Szabadságpusztáról szeretne eljutni Ferihegyre.
A lényeg, hogy utolsó pillanatban, de sikerült becsekkolnom, így 6kor már a rózsaszín gépen ültem Charleroi felé. Nem egészen két óra a levegőben, és a felhők alá szállva megpillantottam a tipikus belga házakat. Hihetetlen volt. Hazaértem. A repülőről leszállva irány a transzfer busz, onnan vonattal Brüsszelig, majd Kortrijkig.
Nem bírtam levenni a szememet a tájról. Minden ismerős volt, minden az enyém. Brüsszelben volt egy kis időm, úgyhogy irány a kis Carrefour, hogy a helyi ízekhez is visszaszokjak. Ez sört, és csokit jelentett, amit helyi szokásnak megfelelően a vonaton el is fogyasztottam. Persze nem csak én tettem így, Brüsszelig 3 magyar sráccal utaztam, akiknek a reptéren segítettem egy kicsit a jegyváltásnál. Olyanok voltak, mintha a Másnaposok léptek volna elő a vászonról. Kíváncsi lennék, hogy hogyan sikerült az útjuk, nagy terveik voltak :D
Kortrijkba érve Zsolti várt a vasútállomáson. Gyors vásárlás a Lidlben, majd irány Zsolti kézműves szállása. A Kathoval meg lett beszélve, hogy a t'Hogen lesz szállásom, azonban az utolsó mailemre nem kaptam választ, pedig a kulcsok hol, és mikor való átvétele elég fontos infó lett volna. Mivel nem jött a válasz elindultunk, hogy majd a házinénitől elkérjük a kulcsot, addig meg a felgyülemlett alapanyagokból csinálunk egy kis pizzát, meg kakaós csigát. Pár hozzávaló hiányzott, így irány a Colruyt, ami szokásához híven fogadott. Itt találkoztunk pár efélévi magyarral is
Nos, a házinéni nem volt otthon, így felmentünk a szállásra, abban bízva, hogy amíg a pizza meg a csiga megsül, addig csak megérkezik a kulcs. Pár új diákkal sikerült találkoznom, Ellivel, a finn, Iratival, a spanyol lánnyal, Christoffal, Chiriacossal és Pandelissel, a sportos ciprusi srácokkal. A sütnivalók készültek, a kulcs csak nem érkezett meg, így visszamentünk Zsolti szállására. Sikerült előkeresni egy kempingágyat, így egész kényelmes helyem volt. Este még sikerült egy újabb belga sörrel megismerkednem.
A szombat nagy utazást rejtett. Ebben a félévben a Katho szervezett kirándulást Luxemburgba, pont ezen a napon, így gondoltam a mostani Erasmusosokkal is kirándulok egyet. Reggel a buszon ismerősökbe botlottam. Diego, és Martin jó torhoutiakhoz méltóan az utolsó pillanatban estek fel a buszra. Diego első szava "KICHII!!" :D
Rajtuk kívül még a román delegációval találkoztam az előző féléviek közül.
Luxemburgban a kirándulás elején magamra vállaltam a túravezető szerepét egy rövid időre, de hamar átalakultunk megyünk amerre gondoljuk típussá, aztán Zsolti vezetésével mentünk tovább. Gyönyörű időnk volt, az óvárost, a völgyet, pihiztünk a zöldben, a főtéren söröztünk, miközben a maratonisták elrajtoltak.
Pár új emberrel itt is sikerült megismerkednem.
Nos, mivel nem szeretném, ha túl hosszú lenne a bejegyzés, a további napok eseményeit egy következő bejegyzésben teszem közzé.

A kompótálló komponáló kompon állva kolompál

Nagyon régen nem írtam, habár lett volna miről. Eljött az ideje a pótlásnak. Hát lássuk.
Áprilisban Diego távozását követően újabb spanyol vendég érkezett, ezúttal nem hozzám, hanem Ákoshoz. Az öcskös is belecsöppent a cserediákos világba. Április 12-én érkezett meg Alvaro Cáceresből. Ahogyan az első este téblábolt a lakásban, felrémlettek a régi emlékek a hollandiai cserediákságomról. Gyorsan elrepült az ittléte, de nem sok idő telt el, és a vendéglátókból lettek látogatók. Jól kijöttek egymással, mi sem bizonyítja jobban, hogy Ákos máris kapott meghívást, hogy újra meglátogassa majd a családot. Remélem köztük is olyan kapcsolat marad meg, mint köztem, és a van Ham család között.
És miről is szól a cím? Visszatérés a lagúnába. Pontosabban a kikötőbe. Elkezdődött az idei kompos szezon számomra. Már alig vártam :D A komponállás kezdete mindig a nyár közeledtét jelenti számomra. Ez így van idén is. Ebben az évben több új diák lesz, köztük Zsuzska és Szilu is. Valami azt súgja, hogy jó nyarunk lesz.
Emellett túl vagyunk a ballagási szezonon is. 2 ballagásra voltam hivatalos idén, Tomiéra, és Zsuzskáékéra.
Tomi ballagása után Bándon kicsit Erdélybe repítve éreztem magamat.
Persze a vizsgák sora is megkezdődött. Túl vagyok a beadandó halom leküzdésén, és a vizsgák is szépen alakulnak.
Mindemellett egy kis szervezkedés is belefért egy utazásra. De a részleteket csak a következő bejegyzésben írom le.