Vissza az oviba

Nicsak, egy kisállat! :)

Pénteken délelőtt a személyiségtípusokról volt szó. 10 típus, mindegyik egy-egy állathoz kapcsolódik. Macska, teknős, oroszlán, teve, stb. Itt ezek alapján nevelik a gyerekeket, mindegyik típust megpróbálják beépíteni a gyermeki-énbe. Emellett különböző tanári attitűdök alapján kellett osztályoznunk magunkat, majd egy társunkat. Hamar vége lett az órának, ugyanis Elsnek Portugáliába kellett mennie egy konferenciára. De sajnálom szegényt...

Vajon jön még erre valaki?

A délután több izgalmat rejtett. Elérkezett a kis csoportos tanításunk ideje. Elsőként A János bácsi kezdetű dalt tanultuk meg magyarul, finnül és lettül, majd elénekeltük kánonban. Kicsiny kórusunk jobbnak bizonyult, mint tanáraink előre gondolták, ugyanis elsőre sikerült a kánon is.

Mindenki nagyon figyel :)

De Diego baglyánál nincs az az ember, aki nem neveti el magát :)

Ezt követte a mi programunk. Kiálltam a csoport elé, és elindultunk az erdőbe. Találkoztunk a lett méhecskével (bite) és egérrel (pele), a török békával (kurbaga) és farkassal (kurt), spanyol bagollyal (buho) és oroszlánnal (leon), illetve a magyar lóval és kígyóval. Némelyik állat nagyon veszélyesnek tűnt, így a katedrára ugrottam előlük, míg mások teljesen ártalmatlanok voltak. A nap végén mindegyik erdei barátom összegyűlt, így megláttuk, mennyire figyeltek a "kisgyerekek", aki tudta, hogy melyik állatnak mi a neve, az hazavihette a rajzot, és a névtáblát.

Nagyon jó érzés volt ez a kis játék. Akik előadtuk élveztük, a közönség soraiban ülőknek is kiült az arcára a gyermeki kíváncsiság, hogy vajon milyen állattal találkozunk még. Hazafelé a vonaton eszembe jutott a Felnőtt gyermekek című szám. Tényleg azok vagyunk.

A következő percekben boldogok, szomorúak és mérgesek voltunk spanyolul, görögül és cseh nyelven. Majd a hangulatoknak megfelelő zenére mozgolódtunk. Felszabadultunk, tényleg visszatértünk az óvodába.
A nap utolsó csapata székfoglalós játékkal készült, de az elején még csak helyfoglalós, a játék vége felé kerültek elő a székek. Közben 3 gyümölcs nevét tanultuk meg görögül, spanyolul és lettül.

Egy kis körjáték

A tanárnő elmondta a véleményét a csapatokról. Meglepődött, hogy mi rejtőzik bennünk, és kiemelt engem, hogy az órákon általában csendesebb típus vagyok, most pedig valódi történetmondóvá váltam. Tényleg el akart indulni, amikor meginvitáltam őket a sétára, és együtt félt velem az oroszlántól.

A bowlingteremben

Gyermeki szívvel indultunk hazafelé. Most Kai is velünk tartott Torhoutba. Gyorsan hazamentünk, majd irány a bowlingpálya. Ezúttal 2 újonc is volt a csapatban: Laura és Kai. Rajtuk kívül még Nauris, Ádám, Diego és én gurítottunk sorban. Fejlődök, most hogy a bal kezemet helyeztem előtérbe, sorra döntöm a rekordjaimat.

Finn vodka

Hazafelé Diego elköszönt, mert szombaton Hümeyra és Nida idegenvezetőjeként Barcelonába indult, és már este ki kellett érniük a reptérre, hogy a reggeli gépet elérjék.

Mindenki mondja, hogy csíííz!!!

Itthon igazán kellemes házi bulit sikerült csapnunk. 3 magyar, 2 lett, 1 finn. Jó recept, megtartjuk :D. Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, pár szóvicc is bejátszott. Kai a legnépszerűbb finn vodkával kedveskedett nekünk, és keresztapám pálinkája is elfogyott. Ahogy ürültek az üvegek, úgy a szövegek dallamot kaptak, és átalakult az este jellege. Közösen énekelgettünk pár órát. A lettek elfáradtak, hamarosan hazafelé vették az irányt, mi viszont csak akkor vettük célkeresztbe az ágyunkat, amikor észrevettük, hogy fél négyre jár az idő.

Dalolászás. Én is énekeltem. Persze, csak halkan, senki meg ne hallja :D

Tegnap tanulgatós napot tartottunk, hiszen rengeteg beadandó feladatunk van. Több, kevesebb sikert értünk el, mindenki talált más elfoglaltságot magának, ami persze klasszisokkal fontosabbnak tűnt, mint a papírmunka. De van még időnk a kidolgozásra.
Csináltam egy adventi koszorút. Vagy valami olyasmit. Gyertyák, kidíszítve, csillogós papíron. Idén ez a várakozás lángja.
A mai nap fárasztó munkával telt. Mivel holnap lesz a magyar prezentáció Focus on Europeon, így időszerűvé vált, hogy összerakjuk a témákat. Páran összegyűltünk Zsoltiéknál, megnéztük, milyen anyagaink vannak, a hiányzó adatokat csoportokban megszereztük. Rendszerezés, képkeresés, igazgatás, videóbeillesztés, szépítgetés, egységesítés. A csapat létszáma szépen fokozatosan csökkent, a nap végére 5en maradtunk.

Az első gyertya lángja

Ádámmal még elvállaltuk, hogy a hiányzó részeket itthon megcsináljuk, mert a másik házban a net olyan volt, mint a népmesék. Egyszer volt, hol nem volt. De inkább az Üveghegyen túl járt. Hosszú, és fárasztó munka volt, de megérte. Igényes, jól megtervezett előadással állhatunk ki holnap a pódiumra a többiek elé. Itthon még meggyújtottam az első gyertyát a kis koszorún. Gyenge még a fénye, de hamar csatlakoznak a többiek is hozzá, és a fény betölti majd az egész szobát.
Most viszont megyek aludni, mert a szemeim majd lecsukódnak, már csak a cellux tartja fent a szemhéjaimat.

Egy kis sport

Kedden Diversityn újabb filmet néztünk. Ezúttal egy megrendezettet, ami egy olyan családról szól, amelynek tagja egy ADHDs kisfiú. A címe Kid on the corner. Mivel ez egy három órás film, csak részleteket néztünk meg belőle, de a lényegét láttuk így is. A diagnózis előtti élet, a problémák, az apuka kihátrálása, élet a gyógyszerrel, a testvér elhanyagolása, és mivel rendezett filmről van szó, persze minden jó, ha jó a vége. Fent van a neten is, aki érdeklődést mutat a magatartási problémákkal küzdő gyermekek irányába, azoknak feltétlenül ajánlom.
Angolon még az elmaradt prezentációkat hallgattuk meg Indiáról, majd új témába kezdtünk. Nőként élni Afganisztánban. Érdekes téma, sürgősen el kéne olvasnom a cikket, amit kaptunk. 
Délután spanyol. Jól sikerültek az előző heti dolgozatok :D. Megtanultuk a számokat 11-100-ig, majd bingóztunk egy kicsit. A nyertes jutalma egy nagy doboz csoki volt, amit szétosztott a csapatban. A tanárunk nem nézett valami jól ki, rosszul érezte magát, így sűrű bocsánatkérések közepette elengedett minket előbb.

Ovis foglalkozás

Tegnap elmaradt az óránk, de azért volt mit tenni. A pénteki órára készülődtünk. Mind a 3 torhouti csoport nálunk gyűlt össze. Mi bitoroltuk a nappalit. Jó kis csapatunk van, Diego, Laura, Hümeyra, Kátya és én. Mint az oviban, rajzoltunk, színeztünk, állathangokat utánoztunk, uzsonnáztunk, teáztunk. Remélem jól fog sikerülni a feladatunk, mi nagyon jól szórakoztunk vele, remélem  többieknek is tetszeni fog.
Ezután szokásos bowling. Nem tudom miért, de eddig meg sem próbáltam bal kézzel gurítani. Pedig balkezes vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy megpróbáltam, és megdöntöttem saját rekordomat. 7en játszottunk, mint a gonoszok. Jól elvoltunk, már ismerjük egymás szintjét, így egyeseket akkor is lehurrogtunk, ha 2 bábu állva maradt, míg másoknál, ha 2 ledőlt, akkor is taps és pacsi járt. Lehet találgatni, melyik csoportba tartozom :D.
Este rohanás a mosodába. Ilyen későn még nem voltunk, de lehet, hogy ilyenkor kell menni, mert teljesen üres volt, amikor megérkeztünk.
Ma boltozással kezdtem. GB, Colruyt biciklivel. Olyan bicajjal, aminek nem fog a fékje, folyamatosan nyikorog, és lapos a kereke.
Gyakorlaton ismét felügyeltünk, mert az egyik csoport tanára még mindig beteg. Az angolul tudó lányzó sokat segített a tudásával. Az egyik fiú ugyanis próbált kommunikálni, de sajnos egy mukkot nem értettünk a szavaiból. Egy másik fiú pedig elfelejtette bevenni a gyógyszerét, így élőben láttuk azt, amit kedden a videón. De azért ez enyhébb kiadás volt szerencsére.
Tesiórán elkezdődött a diáktanítás. A csoport, amelyikbe kerültünk, olyan kistanárt kapott, aki a futást helyezte előtérbe. Játékos feladatokat csináltunk, többféle fogócska, ugróiskolák meg hasonlók. Óra végén egyre nagyobb emberi piramisokat csináltunk, illetve körben állva egymás ölébe ültünk. Vicces volt. Igazán csapatkovácsoló :D.
Ennyi sport nem volt elég, így squash következett. Elég messze van a pálya, így már az odatekerés is elegendő volt a fáradtsághoz. Egyéniben játszottam, egy labdát kilőttem az űrbe, de amikor Kátyával játszottunk egyet közösen, egy másik labdát sikerült leszednem a plafon egyik réséből.
Innen a fitneszterembe mentünk. A tulaj anyukája magyar, a srác egész jól tud magyarul. Tudja hol van Veszprém, és mindennel tisztában van az ország ügyeit illetően. Egy órányi edzés után távoztunk a teremből. A tulaj feleségét megkérdeztük, hogy a SportPassos időszakon kívül nem jöhetnénk-e esetleg. Közölte, hogy de, viszont ez csak az Erasmusosokra vonatkozik. Szavaiból kivettük, hogy csak a magyarokra érti :D.
Visszafelé a nagy úttest ismét utunkat állta. Odafelé vagy 5 percig vártuk, hogy átkelhessünk a zebra, lámpa és minden más közlekedést segítő eszközt hiányoló széles útnál. Aki járt már Szabadságpusztán, annak talán ismerős a szituáció.
Ezután rizsfőzés, majd gyors boltozás, mert délelőtt kifelejtettem pár dolgot a listáról. Mire hazaértem, az édes-savanyú csirke már nagyon várta, hogy elfogyasszam.
Még megírtam gyorsan a beadandót global issuesra a vallásról, és most megyek, várva, hogy elnyomjon az álom.
Csak az izomláz kerüljön el holnap.

Vonaton repül az idő

Pénteken a délelőtti óra tanári betegség miatt elmaradt. Szerencsére előre jelezte Els, így nem kellett potyára utaznunk. A délutáni óra nem volt különösebben említésre méltó, a kommunikációról kommunikáltunk...
Siettünk haza, mert estére buli volt beígérve, végre a csalános ember otthonában :D
Szépen gyűlt a csapat, oltódott a szomj, mindenki jól érezte magát. Az egyik spanyol srác is jelen volt, úgyhogy Ákosnak sikerült úgy beszélgetnie, hogy egy mukkot ne értsek belőle.
A buzibárban kötöttünk ki. A hangulat megvolt, áttáncoltuk az estét, majd szokáshoz híven Dórinál aludtunk.
Szombaton egész napos vonatozás várt. Először haza. Vissza Kortrijkba, Brüsszel, Charleroi, onnan a transzferbusszal irány a reptér. Visszafelé már egyedül indultam el. Gyorsan eltelt ez a pár nap, megérkezett, itt volt, és már el is repült az öcskös.
A buszról leszállva az járt a fejemben, hogy most pár órányi csendes zötykölődés vár rám, már semmi érdekes nem fog történni. Tévedés :D A lényeg, hogy úgy tűnik, jól áll a kialvatlanság.
A vasárnap az alvás jegyében telt.
Ma Termosszal új tantárgyba kezdtünk. Európai mítoszokat fogunk górcső alá venni.
Délután a török, ukrán és bolgár delegáció brillírozott. Ki jobban, ki kevésbé. A törökök édességekkel és az "evil eye" nevezetű kabalával kedveskedtek nekünk.
A vallásról kellett volna globalon beszélgetnünk, azonban a kérdéseket nem kaptuk meg, így inkább hazafelé vettük az irányt.
Jövő héten lesz a magyar bemutatkozás. Gyűlnek az ötletek, kíváncsi vagyok, mit sikerül alkotnunk.

Visszatérés Párizsba

Egy falat otthon. Ez a hét fő érzése. Egy részről megjelent az öcsém, otthoni érzéseket hozva magával, híreket, infókat hozva kicsiny hazánkról. Más részről megérkezett vele együtt a szeretet csomag is. Pörköltkocka, levesek, túró rudi, és külön ínyencségnek szövettani kolbász.
Így Luxemburg látképe után, teljesen otthon érzem magamat.
Hétfőn reggel a modern art óra zárásaként egyesével mentünk be Termoszhoz, hogy előadjuk prezentációinkat. Egész jól sikerült, tetszett neki a válogatásom. Egy kis gondolat a tanár úrról: Mit mondott a fogorvos a koordinátornak kis korában? -Termosz, tát! :)
A délutáni órákra Ákos is beült. Oroszország adta elő magát, majd a vallásról hallottunk előadást.
Kedden mosodában kezdtük a napot, majd újabb prezentációt kellett bemutatnom. Ezúttal India kasztrendszeréről beszéltem angolórán. Összességében jól sikerült, a hangerőmet kell feljebb tekernem a tanárnő szerint, és rendben lesznek a dolgok tanítás terén.
Spanyolon tesztet írtunk. Öcsikém is részt vett az órán, a dogát is megírta. Jól sikerült :D. Tine, a tanárunk élvezte, hogy végre van valaki, aki mindenre tud válaszolni, és szünetben is tud spanyolul beszélni.
Így végiggondolva, nehéz hetünk volt, csomó feladattal. Ennyit számít, ha van mit tenni. Fel sem tűnik a tengernyi tennivaló.
És most, spanyolról, franciára.
Szerdán korai indulás, az úti cél Párizs. Kortrijk, Lille, és már a fővárosban is voltunk. Persze azért nem ment ilyen simán a dolog.
Lillebe időben megérkeztünk, és meglepetés várt ránk. Lilleben 2 állomás van. Lille Flandres, és Lille Europe. Mi L.F.-be érkeztünk, de a párizsi vonat L.E.-ből indult. Ez reggel nem jelentett problémát, mert majd' egy óránk volt átszállni, de hazafelé csupán 5 perc állt rendelkezésünkre. A két állomás közötti táv nagyon sietősen 4.45 perc. Lemértük :D. Persze a jegyen L.F. szerepelt, de az információs pultnál ülő srác felvilágosított, hogy minden TGV, azaz francia gyorsvonat L.E.-ről indul, és oda is érkezik Párizsból... Na, gondoltuk szuper, nem gáz, majd megoldjuk. Csak ne késsen az esti járat.
A TGVn nem is éreztük a sebességet. Ülve. Állva teljesen más a helyzet. Billegés, instabilitás. Érdekes volt. Egy óra alatt meg is érkeztünk.
A vasútról a Sacré Coeur irányába indultunk. Egy anyuka és kislánya elkísért minket egy darabon, így gyorsan megtaláltuk a templomot. A hideg idő, és a hétköznap miatt nem volt tömeg. Ez egész nap így volt, nagy hasznát is vettük. A templom másodjára is gyönyörű volt. Ezúttal belülről is megnéztük. Sajnos nem lehetett képeket csinálni. Nekem, személy szerint jobban tetszett, mint a Notre Dame, de ízlések és pofonok, kinek a pap, kinek a paplan...
2. megállónk a Moulin Rouge volt. Innen elmetróztunk a Diadalívig, majd az Eiffel toronyig. A ködtől nem látszott a torony teteje. A 2. szintig felsétálunk. 704 lépcsőfok, majd a lifttel fel a tetőre. Ameddig néztünk, a fehér ködöt láttuk. Lefelé azért láttuk a teljes, több mint 300 méteres mélységet.
A 2 szintről sikerült igazán körbenéznünk, nagyváros a horizontig.
Következő állomás a Champs-Elysées volt. Átsétáltunk az Obeliszkig. Útközben láttuk a karácsonyi várost. Sajnos még nem nyitották meg, csupán a készülődést sikerült megnéznünk. Tuileriák kerjén átérve a Louvrehoz értünk. Mivel 26 év allattiak vagyunk, a tárlat megtekintése ingyenes volt számunkra. A leghíresebb munkákat felkerestük. A teljes tárlat felfedezéséhez szerintem egy hét a minimum... Mona Lisa, Miloi Vénusz és társaik. Sok szép festmény, szobor és miegyéb.
Utolsó megállónk a Notre Dame volt. Mire befejeztük a monumentum felfedezését, besötétedett. Meglepetten vettük észre, hogy a vonat indulásáig még több, mint 2 óránk volt. Hihetetlen, milyen gyorsan lehet felfedezni egy nagyvárost, ha tudod mit szeretnél, és nem tötymörögsz.
Sikerült egy korábbi vonatot megcsípnünk, így időben Lillebe értünk, még nézelődni is tudtunk egy keveset.
Viszonylag korán, már 10 előtt hazaértünk. Fáradtan, átfagyva, de élményektől megrakottan értünk a szállásra. Így kell 15 óra alatt lebonyolítani egy egyhetes kirándulást :D
Ma délelőtt a városházára kellett mennünk Ádámmal, mert még egy papírt be kellett szereznünk az itt tartózkodáshoz. Elvégre már majdnem 3 hónapja itt vagyunk, ideje lerendezni a papírokat :D.
Délután az első gyakorlatunkra került sor. A közeli speciális iskolába mentünk Ádámmal. Kézműveskedés volt a program. Néhány leányzó foglalkozásán segédkeztünk. Bábokat varrtak. A tanáruk éppen beteg volt, így a fiúk tanára elmondta, mi a feladat, majd ránk bízta a csapatot, és csak párszor nézett be az órára.
Cérnabefűzés, csomózás, varráseldolgozás. Az elején még gátlásosak voltak a lányok, de szépen feloldódtak, egyre több segítséget mertek kérni tőlünk. Egyikük kicsit beszélt angolul, vele sikerült a legkönnyebben kommunikálni. Azért a többiekkel is próbálkoztunk.
A tesióránk ütközött volna a gyakszával, így egy későbbi időpontra kértük át magunkat. Ugyanaz az óra, csak más diákokkal.
Diego és Hümeyra is ezt az órát követi, így 4 erasmusos is jelen volt. Nagyon jópofa óra volt. Kötelek, hálók, rácsok, padok, létrák, bordásfalak voltak elrendezve a teremben, mindenféle függéshez, csúszáshoz, mászáshoz ideálisan. Sokat nevettünk a feladatokon.
Ezután Ákossal sétáltunk egy kicsit a városban.
A nap zárásaként Ádám finom kókusztejes levesét kóstolhattuk meg. Nagyon jól esett. Édes, sós, csípős, kicsit savanykás. Minden volt benne, amiről azt hinné az ember, abszolút nem illik össze, és mégis :D

Én és a Kisöcsém

A luxusból visszatérve sem unatkozom. Ákossal nyakunkba vettük a környéket.
Szombaton elsőként Gentbe mentünk, mert a luxemburgi út miatt kihagytam egy múzeumlátogatást,és Termosz meghagyta, hogy hétfőig pótolnom kell az elmaradást.

Az enyém :D

Megnéztük a helyi Szépművészeti Múzeumot, majd sétáltunk kicsit a városban. Érdekes volt úgy mászkálni mindenhol, hogy már ismerem a helyeket hellyel-közzel, míg Ákosnak minden teljesen új :D.
A következő megálló Brugge volt. Csokifesztivál van a városban, így mindenhol a kirakatban készítették a csokit, ragacsos cukrot, nyalókát. Pár kóstolót is sikerült találnunk.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, nagyon jó időnk volt egész nap.
Este spanyol korrepetálást  kaptam a kéttannyelvűstől, hogy a keddi dolgozatom jól sikerüljön majd.
Ma a tengerpartot vettük irányba. Sajnos a tegnapi jó időből nem sok maradt, igazi csípős hideg, és szél kísérte végig a napunkat. Oostendeből elvillamosoztunk De Panneig, körbenéztünk kicsit, majd vissza Oostendebe.

Én és a "kis"öcsém

Csiga, rák, hal, tintahal, mindenféle tengeri herkentyűt megkóstoltunk. Az időjárás miatt úgy döntöttünk, inkább Bruggeben töltünk még egy kevés időt, mint a parton sétálgassunk.
Most befejezem még a termoszos órára a prezentációmat, holnap kell előadnom.

Élet luxuskivitelben

Luxemburgi barangolásunkhoz kiváltottuk a Luxemburg Kártyát, amivel ingyen vehettünk igénybe minden tömegközlekedési eszközt, illetve a legtöbb múzeumba ingyenes belépésre jogosított minket.

Szerdán nem akartunk felkelni, olyan kényelmes volt az ágy, azonban olyan sok tervünk volt, hogy végül mégis erőt vettünk magunkon. Reggelinél igazán felébredtünk. Annyi finom falat volt az asztalokon, hogy nem tudtuk miből vegyünk. A rántottától, lazactól, szalonnától kezdve a házi lekvárig, friss péksütikig, gyümölcsökig minden volt, gyümölcslevek, pezsgő, kávé, ki mit kér. Palacsintát is lehetett kérni, azt helyben sütötték, így még gőzölögve került a vendégek elé az óriás palacsinta.

Természetesen a három reggel alatt mindent sikerült végig kóstolnunk.

 

Miután degeszre ettük magunkat a fővárost állítottuk a célkeresztbe. Elsőként a Nemzeti Történelmi és Művészeti Múzeumot szerettük volna megnézni, azonban a térképen, amit találtunk máshol volt jelölve, mint a valóságban, így a múzeum helyett a várost fedeztük fel elsőként. Elsőre kicsit megijedtünk, mert nem tűnt valami csalogatónak a város.

Tervbe vettük, hogy benevezünk egy 2 órás idegenvezetős városnézésnek (a kártyával ingyenes!). A Tourinformban kaptunk egy térképet, amin minden látványosság be volt jelölve. Mivel a túravezetésig volt időnk, megnéztük a Városi Történelmi Múzeumot. Gyönyörű kiállítótér, meseszép környezetben. Egy ideiglenes kiállítást is sikerült megnéznünk a szegény Luxemburgról. 3 helyiséges lakás, mindössze 10 négyzetméteren, és hasonlók. Furcsa volt látni ezt, tekintettel arra, hogy az EU leggazdagabb országáról van szó. Persze az, hogy egy ország gazdag, nem jelenti feltétlenül, hogy a lakosok is vagyonosok…

Egy órára visszamentünk a Tourinform elé, innen indult a városnézés. Kb. 15 fős csapatunkat egy kedves, beszéd közben köpködős bácsika vezette. Angol, német, és francia nyelven volt meghirdetve a túra, azonban 2-3 ember volt csupán, aki nem beszélte az angolt kellő szinten, így nekik néhány mondatban összefoglalta a lényeget mindig a vezetőnk, amúgy angolul beszélt.

A piacnál elmondta gyorsan az ország rövid történelmét, főbb tudnivalókat. Az ország függetlenségét kikiáltó férfi lovas szobra volt az első megálló, majd a luxemburgi Szabadságszobor, amit a németek 3 darabra törtek annak idején, majd a helyiek összeillesztettek, és visszahelyezték a helyére. A Shanghai Világkiállítás idejére, egy fél évre kiutaztatták a szobrot, majd visszahozták.

Egy gyönyörű bazilikát is megnéztünk, a híres hidakat, a Nagyherceg Palotáját, Kastélyt, Eu-s épületeket, és mindent ami csak belefért a két órába.

A szobor, ami követ a tekintetével

Ezután Ádámmal fogtunk egy buszt, ami az óvárost az EU negyeddel összekötő hídon át vezet. Egy másik világba értünk. Felhőkarcolók, hivatalok, bankok, éttermek, boltok. Nyoma sem volt a régi épületeknek, minden vadonatúj, és a gazdagságot hirdeti.

Jó pár magyar zászlót sikerült elcsípnünk. Persze nem csoda, minden második épület az Unió egyik bázisa.

Régi és új

Újabb múzeumot, a Modern Művészetekét (MUDAM) vettük szemügyre. Érdekességeknek nem volt híján a tárlat. Fekete vizet árasztó szökőkút, betontömbökből álló híd, ragasztóanyag nélkül, egy repülőgép alkatrészei érdekes kompozícióban összeállítva, robotok és a többi.

Mire kiértünk a múzeumból besötétedett, így a plázában bevásároltunk szendvicsnek valóból, gyorsan megvacsiztunk a Quickben, és indultunk vissza a szállásra.

Bár a reggel döcögősen indult, azért belejött a város, és a végére nagyon megtetszett. Sokan „Kis Párizsként” emlegetik Luxemburgot. Szerintem nem hasonlít rá. Nincs főváros jellege, csendes kisváros érzetét keltette bennem. Őszintén szólva, Veszprémhez tudnám hasonlítani. Bár ez az egész országra igaz. Dombok, völgyek, várfalak, zegzugos kis utcák. Otthon éreztem magamat.

Csütörtökön körtúrát csináltunk. Először a kontinens legnagyobb vízi erőművéhez, a S.E.O.-hoz látogattunk el busszal. A buszút jobban hasonlított hullámvasúthoz, mint tömegközlekedési eszközhöz. A hegyekben egyik hajtűkanyar követte a másikat, szalagkorlát sehol. Kész kalandtúra.

Az erőmű expójában az energia előállításának különböző módjaival ismerkedhettünk meg, illetve bepillantást nyertünk az ott dolgozók mindennapjaiba. A hatalmas kék csövek tövében, amelyek a vizet pumpálják a hegy tetején lévő tóba, apró emberkék számításokat végeznek keménykalapban, az irányítószobában a fal faborítása lépten, nyomon megszakad különböző kijelzőkkel, műszerekkel.

Innen Viandenbe mentünk, ahol az ország legnagyobb kastélya található. Elsőként a duzzasztógátat néztük meg, majd felkaptattunk a hegyen a kastélyhoz. Nagyon szép hely. A kiállítás jól megszerkesztett, a hercegi család szobái berendezve, középkori fegyverek, páncélok, a kastély fejlődésének története maketteken,  az ország volt nagyhercegnőjének, Charlotte-nak az életútja is megtekinthető volt.

Innen Ettelbruchba, azaz Attila-hídra indultunk el, azonban útközben úgy döntöttünk, hogy inkább felkeressük az előző nap kimaradt múzeumot a fővárosban, mert már tudtuk hol található. Így Ettelbruchban csupán pár percet töltöttünk, amíg átszálltunk a vonatra.

Sikerült megtalálnunk a keresett helyet (MNHA). 10 szintes múzeum, 4600 négyzetméteres kiállítótérrel. 5 szint a föld alatt, az őskortól végigvezet a történelmen. Az emeletek pedig a különböző korok művészi alkotásait mutatta be.

Egy vízcseppben az egész kút

Visszatértünk a szállásra, irány a wellness részleg, 2 órás ejtőzés, majd a bárban elfogyasztottuk az érkezéskor ígért welcome drinket. Egy helyi specialitás luxemburgi pezsgő alappal.

 

A pénteket pezsgős reggelivel indítottuk, majd kis sétát tettünk a városban kijelentkezés után.

Hosszú út várt rám. Elsőként Liégeben szálltunk le Ádámmal, innen ő Gentbe, én pedig Charleroira mentem. Onnan buszozás a reptérre, majd kis várakozás, és a várt gép megérkezett. Az öcsém nagyon sietett hozzám, 10 perccel előbb landoltak, mint kellett volna. Ez nagyon jól jött, mert így elértük a transzferbuszt visszafelé. Vonatút Brüsszelig, onnan Kortrijkba, majd Torhoutba.

Megérkezett. Duplán is :D

Az egész vonatozás 5 eurómba került a Go Passomnak köszönhetően. Kicsit izgultam, hogy elfogadják-e, mert Charleroi abszolút kiesik a két végállomás közül, de nem volt belőle gond. Persze furán néztek rám a vonaton, amikor felmutattam a jegyet, aminek sem a kiindulási, sem az érkezési pontja nem esik a vonalra.

Hazaérve gyors vacsi, és indul a pihenés. Hosszú volt a nap, és az elkövetkezendők sem lesznek rövidebbek.