Vissza az oviba

Nicsak, egy kisállat! :)

Pénteken délelőtt a személyiségtípusokról volt szó. 10 típus, mindegyik egy-egy állathoz kapcsolódik. Macska, teknős, oroszlán, teve, stb. Itt ezek alapján nevelik a gyerekeket, mindegyik típust megpróbálják beépíteni a gyermeki-énbe. Emellett különböző tanári attitűdök alapján kellett osztályoznunk magunkat, majd egy társunkat. Hamar vége lett az órának, ugyanis Elsnek Portugáliába kellett mennie egy konferenciára. De sajnálom szegényt...

Vajon jön még erre valaki?

A délután több izgalmat rejtett. Elérkezett a kis csoportos tanításunk ideje. Elsőként A János bácsi kezdetű dalt tanultuk meg magyarul, finnül és lettül, majd elénekeltük kánonban. Kicsiny kórusunk jobbnak bizonyult, mint tanáraink előre gondolták, ugyanis elsőre sikerült a kánon is.

Mindenki nagyon figyel :)

De Diego baglyánál nincs az az ember, aki nem neveti el magát :)

Ezt követte a mi programunk. Kiálltam a csoport elé, és elindultunk az erdőbe. Találkoztunk a lett méhecskével (bite) és egérrel (pele), a török békával (kurbaga) és farkassal (kurt), spanyol bagollyal (buho) és oroszlánnal (leon), illetve a magyar lóval és kígyóval. Némelyik állat nagyon veszélyesnek tűnt, így a katedrára ugrottam előlük, míg mások teljesen ártalmatlanok voltak. A nap végén mindegyik erdei barátom összegyűlt, így megláttuk, mennyire figyeltek a "kisgyerekek", aki tudta, hogy melyik állatnak mi a neve, az hazavihette a rajzot, és a névtáblát.

Nagyon jó érzés volt ez a kis játék. Akik előadtuk élveztük, a közönség soraiban ülőknek is kiült az arcára a gyermeki kíváncsiság, hogy vajon milyen állattal találkozunk még. Hazafelé a vonaton eszembe jutott a Felnőtt gyermekek című szám. Tényleg azok vagyunk.

A következő percekben boldogok, szomorúak és mérgesek voltunk spanyolul, görögül és cseh nyelven. Majd a hangulatoknak megfelelő zenére mozgolódtunk. Felszabadultunk, tényleg visszatértünk az óvodába.
A nap utolsó csapata székfoglalós játékkal készült, de az elején még csak helyfoglalós, a játék vége felé kerültek elő a székek. Közben 3 gyümölcs nevét tanultuk meg görögül, spanyolul és lettül.

Egy kis körjáték

A tanárnő elmondta a véleményét a csapatokról. Meglepődött, hogy mi rejtőzik bennünk, és kiemelt engem, hogy az órákon általában csendesebb típus vagyok, most pedig valódi történetmondóvá váltam. Tényleg el akart indulni, amikor meginvitáltam őket a sétára, és együtt félt velem az oroszlántól.

A bowlingteremben

Gyermeki szívvel indultunk hazafelé. Most Kai is velünk tartott Torhoutba. Gyorsan hazamentünk, majd irány a bowlingpálya. Ezúttal 2 újonc is volt a csapatban: Laura és Kai. Rajtuk kívül még Nauris, Ádám, Diego és én gurítottunk sorban. Fejlődök, most hogy a bal kezemet helyeztem előtérbe, sorra döntöm a rekordjaimat.

Finn vodka

Hazafelé Diego elköszönt, mert szombaton Hümeyra és Nida idegenvezetőjeként Barcelonába indult, és már este ki kellett érniük a reptérre, hogy a reggeli gépet elérjék.

Mindenki mondja, hogy csíííz!!!

Itthon igazán kellemes házi bulit sikerült csapnunk. 3 magyar, 2 lett, 1 finn. Jó recept, megtartjuk :D. Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, pár szóvicc is bejátszott. Kai a legnépszerűbb finn vodkával kedveskedett nekünk, és keresztapám pálinkája is elfogyott. Ahogy ürültek az üvegek, úgy a szövegek dallamot kaptak, és átalakult az este jellege. Közösen énekelgettünk pár órát. A lettek elfáradtak, hamarosan hazafelé vették az irányt, mi viszont csak akkor vettük célkeresztbe az ágyunkat, amikor észrevettük, hogy fél négyre jár az idő.

Dalolászás. Én is énekeltem. Persze, csak halkan, senki meg ne hallja :D

Tegnap tanulgatós napot tartottunk, hiszen rengeteg beadandó feladatunk van. Több, kevesebb sikert értünk el, mindenki talált más elfoglaltságot magának, ami persze klasszisokkal fontosabbnak tűnt, mint a papírmunka. De van még időnk a kidolgozásra.
Csináltam egy adventi koszorút. Vagy valami olyasmit. Gyertyák, kidíszítve, csillogós papíron. Idén ez a várakozás lángja.
A mai nap fárasztó munkával telt. Mivel holnap lesz a magyar prezentáció Focus on Europeon, így időszerűvé vált, hogy összerakjuk a témákat. Páran összegyűltünk Zsoltiéknál, megnéztük, milyen anyagaink vannak, a hiányzó adatokat csoportokban megszereztük. Rendszerezés, képkeresés, igazgatás, videóbeillesztés, szépítgetés, egységesítés. A csapat létszáma szépen fokozatosan csökkent, a nap végére 5en maradtunk.

Az első gyertya lángja

Ádámmal még elvállaltuk, hogy a hiányzó részeket itthon megcsináljuk, mert a másik házban a net olyan volt, mint a népmesék. Egyszer volt, hol nem volt. De inkább az Üveghegyen túl járt. Hosszú, és fárasztó munka volt, de megérte. Igényes, jól megtervezett előadással állhatunk ki holnap a pódiumra a többiek elé. Itthon még meggyújtottam az első gyertyát a kis koszorún. Gyenge még a fénye, de hamar csatlakoznak a többiek is hozzá, és a fény betölti majd az egész szobát.
Most viszont megyek aludni, mert a szemeim majd lecsukódnak, már csak a cellux tartja fent a szemhéjaimat.