Nos, ez a nap is eljött: egy újabb kirándulás.
Ezúttal a célpont la Città Eterna, azaz az Örök város: Róma volt. Szerdán Újlengyelben gyűlt össze a kompos lányok csapata, hogy másnap együtt mehessünk a reptérre.
Csütörtök reggel gyors reggeli után készen álltunk a nagy útra. Irány Pilis, onnan vonattal át a fővárosba, majd busszal a reptérre.
Itt kiegészült kis csapatunk Ádámmal, így már teljes csoporttal kereshettük meg, hogy hol kell becsekkolnunk. A gépünknek akkor sikerült leszállnia, amikor már indulnunk kellett volna, de szerencsére sikerült behoznunk a késést, így időben Olaszországba értünk. Nemcsak Rómába érkeztünk meg, de a nyárba is.A reptérről röpke háromnegyed óra alatt beértünk a központba, ahol átvettük OmniaPass csomagjainkat, amelyekkel a tömegközlekedést korlátlanul használhattuk a 3 nap során, illetve a főbb nevezetességeket is meglátogathattuk sorban állás nélkül, de erről majd később...
Egy metrózás, kis séta, és meg is találtuk a szállásunkat. Aki Rómában jár, annak ajánlom, mert olcsó, barátságos, könnyen megközelíthető hely ( Thousand Sunny Hostel).
Lepakoltunk, összekaptuk magunkat és elindultunk felfedezni a várost. Elsőként a Colosseumot vettük szemügyre. Amint felértünk a metróból, szembetaláltuk magunkat a monstrummal. Hatalmas, gigantikus és még ezernyi jelzőt mondhatnék rá. A kártyáinknak köszönhetően elhaladtunk a sor mellett, így egy pár órás ácsorgás helyett inkább bejártuk az építményt.
A Colosseum után sétálgattunk egy kicsit, majd kerestünk egy helyet, ahol megvacsoráztunk. Első estére mi mást rendeltünk volna, mint pizzát :). Rómában a vendéglátóhelyek azzal ügyeskednek, hogy egész jó árakon kínálják a fogásokat, azonban egy csomó rejtett költség bújik meg a mosolygó pincérek ciao-i mögött.
Például az asztalhoz kihozott víz, kenyér, maga az asztalhoz ülés és kiszolgálás is eurókkal dobhatja meg a számlát. Ezek tudatában kissé féltünk, hogy mennyit fogunk fizetni, de kellemes meglepetésként vettük, hogy nem többet, mint 10%-ot dobtak az árra. Féltünk, hogy több lesz. A pizza után fagyival a kezünkben folytattuk az estét.
Egy kis metrózás következett a Trevi-kúthoz. Pénzdobálás, kívánságok sora, majd irány tovább. Pantheon, séta a Tevere partján, Angyalvár, Bazilika. Észre sem vettük és már 11 óra volt, így a szállás felé indultunk. Átbeszéltük a másnap terveit, majd aludni tértünk.
A péntek rossz időjárással köszöntött minket. Ennek nagyon nem örültünk, de Enikő éneke segített egy kicsit, így délelőtt egész jó időben mászkálhattunk. A bolt felé menet találtunk egy piacot, amelynek utcájában volt egy kis pizzéria. Kívülről olyan volt, mint egy pékség. Nagy volt bent a nyüzsgés, így arra következtettünk, hogy nem lehet rossz hely.
Belülről megmaradt a pékség hangulat. Egy kövérkés néni pörgött a pult mögött. A pult kb. 120X40cmes pizzákat rejtett. Volt sima tészta, piros pizza, fehér pizza, gombás pizza, krumplis pizza, virslis pizza... A vásárlás a következőképpen történik. Megmutatod melyikből kérsz, a néni találomra mutat egy méretet, te, hogy kisebb, vagy nagyobb darabot kérsz. Levágja, megméri, félbehajtja, papírba csomagolja, és falásra készen áll a finomság.
Erre a napra a Vatikáni Múzeumokat terveztük be, ennek megfelelően a miniállamhoz siettünk. Itt is kikerültük a sort, és elkezdtük a múzeumok felfedezését.
Louvre-i érzés fogott el. Biztos voltam benne, hogy nem fogjuk tudni bejárni az egészet. Nem tudtam, hogy jobbra, balra, fel, vagy le nézzek, mindenhol festmények, szobrok, szőnyegek, mozaikok, kádak, múmiák sorakoztak.Egyszerre azt vettük észre, hogy egy hosszú folyosón vagyunk, a mindenféle kiállítási tárgyak között, de olyan tömeg vesz körül minket, amelyből nincs menekvés.
Ebből sikerült kitalálnunk, hogy közeledünk a Sixtus-kápolnához. A kápolna gyönyörű, azonban az, hogy hosszú ideig abban az irtózatos tömegben vonul az ember, kicsit elnyűtté tesz, így mire beértünk a csodába, már inkább azon voltunk, hogy gyorsan kiérjünk a levegőre.
Azért megnéztük a gyönyörű freskókat, ámultunk és bámultunk. Hihetetlen méretű felületen fantasztikus festmények. Nehéz volt levenni a szemünket a plafonról, meg a falakról.
A múzeumokból kiérve ebédelni indultunk. Beszereztünk néhány sálat, amíg a lányok válogattak, addig Ádám megkereste a megfelelő helyet.
Mivel Amszterdamban a Free Adam nevű hely eléggé gyere be-nek bizonyult, ezért itt az Adamira esett a választásunk. Mint később kiderült, jól döntöttünk, ugyanis 10 euróért kétfogásos menüt kaptunk borral, szervízdíjat pedig nem számoltak fel. A pincérnő kissé morcos volt, de volt egy érdekes momentum. Érkezett egy keresztapa típusú pasi két másik alakkal, és hirtelenjében a pincérnő hozzáállása megváltozott.
Biztos ő lehetett a főnök, ásványvízzel mosott kezet meg hasonlók :D
Na de mi mit kaptunk. Három különböző első és második fogás közül választhattunk. Elsőnek különböző tésztát ettünk sajttal , másodiknak sült krumplit csirkehússal, kolbászkákkal, vagy grillezett zöldségeket. Ezek mellé vörösbort ittunk.
Jóllakottan indultunk tovább. Egy nyitott városnéző busszal gondoltuk a délután folytatását. El is indultunk, azonban egyszer csak derült égből villámcsapás, leszakadt az ég. Lerohantunk az alsó szintre, a maradék időt a fülledt térben töltöttük, azon szórakozva, hogy hogyan zúdul le a víz a lépcsőn.
Azt kellett megállapítanunk, hogy az a sztereotípia, mely szerint az olaszok nem tudnak sem vezetni, sem parkolni, igaz.
Az időjárás miatt változtatnunk kellett a programon. Vissza a szállásra, meleg ruhát vetünk magunkhoz, és mivel lecsendesedett az eső, visszatértünk a városba. Megnéztük a Spanyol lépcsőt, majd elindultunk kávézni, ugyanis még itthon kinéztünk magunknak egy helyet, ahol nagyon finom kávét lehet venni. Az utunk a Via dei Condottin át vezetett, el a Pantheon mellett az egyre erősödő esőben.
Nem számoltuk, de legalább 20 esernyőárus jött szembe velünk út közben. Sajnos a hely zárva volt, így csurom vizesen minden mindegy alapon beültünk egy helyre kávézni. Innen már csak hazafelé vezetett az út, de azért a Trevi-kútba dobtunk egy-egy centet.
Azt hittük már nem durvul az eső, de mire felértünk a szállásra, alsóneműig csurom vizesek voltunk. Mindenkinek jól esett a forró zuhany. Azzal tértünk nyugovóra, hogy reméljük reggelre megszáradnak a ruhák, cipők, és a felhők is arrébb szállnak Róma fölül.
Nos, a kívánságunk fele bejött. Szép időnk volt ismét, azonban a ruhákat mintha frissen vettük volna ki a mosógépből...
Elsőnek a Bazilikába mentünk. Már a megszokott soronkívüliséggel jutottunk be, audio-guide-ot kaptunk, ezzel felszerelkezve jártunk körbe.A Bazilikából kiérve megnéztük a svájci gárdistákat, majd a tér szélén leülve eszegettünk.
Elmentünk a Kapucinusok templomához, sajnos azonban le volt zárva, így csak kívülről tudtuk megnézni.
Délután a Palatinus dombot, a Forum Romanumot jártuk körbe. Nagyon jó érzés volt a hatalmas kőoszlopok, építmények között sétálgatni a ragyogó napsütésban. S bár a lábunk iszonyatosan fájt már, nem zavartattuk magunkat. Ahogy mászkáltunk, nagyjából 10 percenként megálltunk pihizni egy kicsit és napfürdőzve bámészkodtunk.Végül a Circus Maximus mellett elsétáltunk a Bocca della Veritához.
