Versenyek a láthatáron

Hol is hagytam abba?
Ja megvan. A kéthetezésnél. Jól sikerült, nagyon sok tapasztalatot szereztem, az erősségeim és a javítandó területek is felszínre kerültek. Lassítanom kell, mert mióta hazajöttem, túl sok mondanivalóm van, ezért próbálom a lehető legrövidebb idő alatt átadni, viszont tanítani nem lehet így. Viszont a gyerekeknek tetszettek az óráim, az osztályfőnöknek is, én is jól éreztem magam, és szerintem ez a sikeres tanítás záloga.
Na, de nem csak ennyi történt, voltam esküvőn is, hírességek is megfordultak nálunk, a már-már bátyáimmá fogadott banda, akiknek mellesleg nem is olyan régen jelent meg az új klipje.

Rendíthetetlenül járok suliba, gyűlnek a feladatok.
A héten egy újabb gyakorlaton voltam. Ezúttal az egyetem gyakorló óvodájába mentem differenciálni. Finom motorikát fejlesztő foglalkozást kellett vezetnem. Békás dolgokkal készültem, célba lőttünk műanyag kétélűekkel, hajtogattunk, kirakóztunk... Nagyon élvezték, hát még én :D
Már nagyjából hazaszoktam, de mégis vannak furcsa dolgok. Például nincs olyan nap, hogy az utca népében rá ne ismernék egy-két erasmusos ismerős arcára, a legkülönbözőbb dolgokról jutnak eszembe kinti helyek, események.
De visszatértek azok a dolgok, amelyekért érdemes itthon lenni. A pénteki edzések, íródeákos teázások, időnkénti kompon állások és a többi, és a többi.
Érdekes hétvége előtt állok. Több lehetőség is adta magát. Elsőként jött szóba a Formációs Magyar Bajnokság és Zala Open verseny, ahol nézőként szurkolhattam volna. Aztán a következő a Kék Duna Kupa, ahol versenyezhetek. És végül jött még egy program, Diego érkezése.
Na lássuk sorban, melyikkel kapcsolatban mi a helyzet.
A versenytáncosok világába való betekintés nagyon vonzó számomra, főleg ha azt nézem, hogy a hozzám közel álló Bonitások ( http://bonitatanc.hu/ ) négy csapattal is részt vesznek a seregszemlén. Nagyon komoly munka áll mögöttük, de ha ez nem lenne elég, még a sors egy kicsit meg is nehezíti a felkészülésüket. A sérülések mindig rosszul jönnek, na de egy héttel verseny előtt... De bízom bennük, hogy sikerrel veszik ezt az akadályt is, és ügyesek lesznek. Szurkolok nekik, azonban nem fogom látni őket, mert
Paksra utazom a twirlingesekkel a Kék Dunára. Mit is írtam a Bonitásokról? Na a kemény munka a Fortunásokra is jellemző. Pár év alatt felfejlődött a csapat, már ott tartunk, hogy 20 versenyzővel megyünk a zsűri elé, az előkészítő I-esektől egészen B kategóriáig, két for fun csapatunk, egy párosunk és egy free style-os indulónk is van. A verseny után megyek haza, ugyanis
Diego holnap este érkezik, de a verseny és a sportorvos miatt csak a Kupa után találkozom vele. De erről majd később. Amikor már lesz is miről írni :D
Zárom is a soraimat, majd jelentkezem!

Telnek-múlnak a hetek

Már több, mint egy hónap eltelt. Hihetetlen, hogy ennyi ideje itthon vagyok, és mégis vannak dolgok, amikhez nem tudok visszaszokni. A legváratlanabb helyzetekben kerülnek elő ilyen dolgok, amikre felkapom a fejem. A hétvégén Pesten voltam egy kis színházazásra. A villamoson magyarul mondták be a következő megálló nevét. Nem tudom miért, hiszen a kaposvári helyi járaton is bemondják a megállókat, valahogy a villamoson váratlanul ért a dolog. Persze, a kis vidéki felkerült Pestre és már azt sem tudja mi történik :P
A szép az, hogy ezen a napon mentek a kintiek Párizsba, és mivel azt megállapítottuk, hogy Pest a magyar Párizs, így kicsit ott érezhettem magam. Jól sikerült nap volt, kis nosztalgiázás, sok beszélgetés és egy jól sikerült darab.
A múlt héten volt még egy Erasmusos rendezvény, az élménybeszámolókkal tűzdelt tájékoztató a leendő erasmanusok és erasmucusok részére. Jó érzés volt felidézni a kinti élményeket az előkészületeknél. Az meg csak a hab volt a tortán, hogy amíg készítettük a prezentációt, végig olyan dalok szóltak, amelyek így, vagy úgy a kint léthez kapcsolódnak. Úgy tűnt, hogy az előadás jól sikerült, tetszett az érdeklődőknek a beszámolónk.
Közben a gyakorlat fontos állomása is alakul. A kéthetezés a végéhez közeledik. Nagyon jó osztályba kerültünk Ádámmal, az osztályfőnök is sokat segít.
Tervezgetünk egy kicsit, egy kis kirándulásra adjuk a fejünket páran. Ez kinek kisebb, kinek nagyobb távot jelent, de mindenkinek nagy élmény lesz, az tuti, ugyanis Diego nemsokára ellátogat hozzánk. Már alig várom, több, mint egy hónapja nem nevezett senki Kichi Kiflynek :D