Hogy milyen régen írtam? Nagyon. Csak így egyszerűen. Na, persze nem azért, mert nem történt semmi, éppen ellenkezőleg. Meg a blog célja az erasmusos lét bemutatása, így nem csoda, hogy hazatérve ritkulnak a posztok.
Most is azért ragadom meg webes tollamat, mert részben Belgiumnak köszönhető esemény történt. De nem ott kezdem :D
Ahogy arról már írtam egyszer, megkezdődött a nyár a kompnál. Összejött a régi csapat, egy kicsit átalakulva. A munkaidő végével szinte minden napra jut valami. Fürdőzés éjjel, vagy nappal, biciklizés (vagy defekt miatt bicikli tolás), bevásárlás hajóval, vagy oda-vissza stoppal érkezve, discohajózás, strandra belógás egy fagyi kedvéért, és még sorolhatnám. A komponálást meg sem említve. Legyen szó a kompon állásról, vagy a szárazföldi komponálásról.
Persze mindezt kifejthetném bővebben, sokkal bővebben is, és módosíthatnám a fejlécet Balga boszi belga bolondozásiról, balatoni bohóckodásokra, de nem teszem. Ez így kerek :D
Na, de lássuk azt az erasmusos vonatkozást. Még kint létünk alatt megfogalmazódott többünkben, hogy itthon sem lenne szabad engedni, hogy a csapat széthulljon, úgyhogy elkezdtünk tervezni. Az egyik ötlet Veszprémhez kötődött. Pontosabban az Utcazenéhez. Ahogy közeledett az esemény, és megkaptam a júliusi beosztásomat, már ment is az üzenet az érintetteknek. Ádám és Zsolti jelzett vissza pozitívan, így a további szervezést hozzájuk igazítottam.
Így alakult, hogy a fesztivál második és harmadik napján összehoztunk egy kis találkozót. Munka után rohantam a városba, ahol a várban találkoztam a Zsuzska-Szilu párossal, Tomival, illetve Ádámmal és Zsoltival. A 30Y és Kiscsillag koncertek után még kicsit csalingáztunk a városban, majd a két fiúval és az öcsémmel kisétáltunk Pusztára. Nem sokkal utánunk érkezett meg a bátyámék csapata, így otthon még folytattuk egy kicsit az éjszakát.
Másnap egy kis balatonozással indítottunk. Füredet vettük célba, ahol strandolás után egy velős lángosra is jutott időnk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, bár láttuk, hogy a tó túlsó partján leszakadt az ég, szerencsére hozzánk csak egy kis ízelítő jutott el. Lángosozás közben műsort is kaptunk, ugyanis egy nemzetközi művészeti fesztivál megnyitójának keretében jelmezes felvonulás volt a Tagore-n.
Füredről futás haza, gyors készülődés és irány a város. Ezen az estén a kompániától csatlakozott hozzánk Enikő és Orsi. Így ők ketten, Tomi, Ádám, Zsolti, Ákos és én vetettük bele magunkat a veszprémi éjszakába.
Egy kis meglepetés is jutott az estére, abból a bizonyos "kinti"-ből. Egy kis Kasteel, hogy pontos legyek Kasteel Rouge. Ahogy az utcákat róttuk, a hamisítatlan belga nyalánkságot ittuk a részben kinti társasággal, jó hangulatban, kicsit újra Belgiumban éreztük magunkat.
Erre az estére is konkrét tervvel készültünk, méghozzá azzal, hogy a Punnany Massif koncertet tomboljuk végig az első sorok valamelyikéből. És láss csodát, így is tettünk :D Nagyon ÉLVEZ(D)tük :D
Az este végével elindultunk ismét gyalogszerrel Pusztára.
Előbb-utóbb mindenki ágyba került, hiszen a munkásoknak másnap (vagy már aznap?) dolgozni kellett menni.
Nos, így zárult az idei Utcazene, egy újabb póló a szekrénybe, egy újabb bejegyzés a blogba, egy újabb felejthetetlen emlék az agyba, na meg a szívbe, és újabb pár száz kép a gépre :D
És ha valakinek ez még nem lenne elég, nem állt meg ennyiben a nyár. Anyuval Sárváron kezdtük a nyarat, egy három napos barnulással egybekötött kényeztető fürdőzéssel. Ezen kívül a twirlingesekkel is volt pár szép nap az edzőtáborban, valamint a másik veszprémi fesztiválra, a VeszprémFestre is elnéztünk, a Gringosztár koncertre.
Alakul, alakul a nyár, és még hol van a vége :D
Most is azért ragadom meg webes tollamat, mert részben Belgiumnak köszönhető esemény történt. De nem ott kezdem :D
Na, de lássuk azt az erasmusos vonatkozást. Még kint létünk alatt megfogalmazódott többünkben, hogy itthon sem lenne szabad engedni, hogy a csapat széthulljon, úgyhogy elkezdtünk tervezni. Az egyik ötlet Veszprémhez kötődött. Pontosabban az Utcazenéhez. Ahogy közeledett az esemény, és megkaptam a júliusi beosztásomat, már ment is az üzenet az érintetteknek. Ádám és Zsolti jelzett vissza pozitívan, így a további szervezést hozzájuk igazítottam.
Füredről futás haza, gyors készülődés és irány a város. Ezen az estén a kompániától csatlakozott hozzánk Enikő és Orsi. Így ők ketten, Tomi, Ádám, Zsolti, Ákos és én vetettük bele magunkat a veszprémi éjszakába.
Erre az estére is konkrét tervvel készültünk, méghozzá azzal, hogy a Punnany Massif koncertet tomboljuk végig az első sorok valamelyikéből. És láss csodát, így is tettünk :D Nagyon ÉLVEZ(D)tük :DAz este végével elindultunk ismét gyalogszerrel Pusztára.
Előbb-utóbb mindenki ágyba került, hiszen a munkásoknak másnap (vagy már aznap?) dolgozni kellett menni.
Nos, így zárult az idei Utcazene, egy újabb póló a szekrénybe, egy újabb bejegyzés a blogba, egy újabb felejthetetlen emlék az agyba, na meg a szívbe, és újabb pár száz kép a gépre :D
És ha valakinek ez még nem lenne elég, nem állt meg ennyiben a nyár. Anyuval Sárváron kezdtük a nyarat, egy három napos barnulással egybekötött kényeztető fürdőzéssel. Ezen kívül a twirlingesekkel is volt pár szép nap az edzőtáborban, valamint a másik veszprémi fesztiválra, a VeszprémFestre is elnéztünk, a Gringosztár koncertre.
Alakul, alakul a nyár, és még hol van a vége :D