Bizony, a kint tartózkodásomhoz hozzátartozik, hogy itthon is bizonyítanom kell. Vizsgahegyek tövében kuporgok, de szépen, fokról fokra feljebb jutok, már csak egy hét, és legyűröm a halmot. Na, de most még maradok itt, ahol vagyok. Múlt héten kedden volt az első itthoni megmérettetés, majd a vizsgát követően rohanás a gyakorlati helyre. Sokként ért, ahogy a szakvezető halálos nyugalommal közölte, hogy következő nap felkészítés, azt követő nap tanítás, majd hétfőn újabb gyakorlat. Nem gond, amint felfogtam, hogy mi is van, már nem is tűnt távolinak a feladat. Ezek után nem volt sok időm a felkészülésre.
Mindkét tanítás jól sikerült, első alkalommal az ötödikesekkel néztem farkasszemet, miközben az utolsó vacsora és Jézus Pilátus előtt olvasmányokat dolgoztuk fel közösen a Bibliából, irodalomóra keretein belül. Aranyosak voltak a gyerekek, nagyon aktívan közreműködtek az órán, ügyesen helytálltak, így nekem sem volt túl nehéz dolgom.
A másodikosoknál már nehezebb volt a feladat. A nagy S betű írását kellett megtanítanom. Sok biztatást kaptam, úgy mint ez az első nagy betű, amit tanulnak és írása különbözik a kicsiétől, az egyik legnehezebb betű, és a többi, és a többi, és a többi... De nem volt gond. Ügyesek voltak a gyerekek, jobban tudták az óra menetét, mint én :D. Nem csoda, megszokták már, mi után, mi következik. Ezzel segítettek is, meg nem is. Kicsit olyan volt, mintha át akarták volna venni az óra irányítását, de azt azért nem hagytam.
Ma újabb két vizsgát tudtam le, így a héten már nem kell a tudásomat bizonyítanom, azonban nem pihenhetek, a jövő héten négy vizsga, illetve egy beadandó feladat leadása vár rám.
Ha mindez nem tartozna az Erasmushoz, akkor mondok olyat, ami igen. A beszámolási kötelezettségemnek megfelelően ma kitöltöttem a Tempus Alapítványtól kapott kérdőívet, így az ehhez tartozó feladatok is fogyatkoznak.
