Túl a vizsgákon

Igen, végre, végeztem az előző félév itthoni vizsgáival. Persze szó sincs arról, hogy befejezettnek tekinthetem, mert kedvenc egyetemi bürokrata egysége, akikkel minden felsőoktatásban tanulónak meggyűlik a baja, nem könnyíti meg a dolgomat.
Egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak az ott dolgozók, arra mutogatnak, aki éppen nincs az irodában, és mindig a diák az, aki téved. Nem gond. Azt hiszem, már nem fognak tudni újat mutatni a mostani ügyek után. Csak egy egyszerű példa. A vizsgák elkezdése előtt megkérdeztük, hogy az aláírt vizsgalapok alapján be tudják-e majd írni a jegyeinket a rendszerbe. A válasz határozott igen volt. Pár hetes tanár vadászat után sikerült minden jegyet felvezettetnünk, mire a mosolygós ügyintéző közölte, hogy ez mind szép, és jó, de nem tudnak vele semmit csinálni, kérjük meg a tanárokat, hogy e-mailezzék el, hogy tényleg levizsgáztunk, és nem csak hasra csapva kitöltöttük a lapot.
Így még beletelik pár napba, de csak sikerül lezárni az indexet.
Közben elkezdődött ez a félév is, semmi lazsálás, mindenhonnan feladatok ezrei zúdulnak, gyakorlat, beadandók, szakdoga témaválasztás, és társaik. Üdv az életben! :D

Emellett mennek az edzések, vissza kell rázódni, mert közeleg a versenyszezon, és más téren sem állt meg az élet. Példának okáért, nemrég volt Zsuzska és Szilu szalagavatója. A sok habcsókruhás végzőst nézve kicsit rám tört a nosztalgiázás :) Már három éve, hogy én is egész nap készülődtem, felszalagozódtam, fehér ruhában keringőztem és báloztam. De rég volt már!