Telnek-múlnak a hetek

Már több, mint egy hónap eltelt. Hihetetlen, hogy ennyi ideje itthon vagyok, és mégis vannak dolgok, amikhez nem tudok visszaszokni. A legváratlanabb helyzetekben kerülnek elő ilyen dolgok, amikre felkapom a fejem. A hétvégén Pesten voltam egy kis színházazásra. A villamoson magyarul mondták be a következő megálló nevét. Nem tudom miért, hiszen a kaposvári helyi járaton is bemondják a megállókat, valahogy a villamoson váratlanul ért a dolog. Persze, a kis vidéki felkerült Pestre és már azt sem tudja mi történik :P
A szép az, hogy ezen a napon mentek a kintiek Párizsba, és mivel azt megállapítottuk, hogy Pest a magyar Párizs, így kicsit ott érezhettem magam. Jól sikerült nap volt, kis nosztalgiázás, sok beszélgetés és egy jól sikerült darab.
A múlt héten volt még egy Erasmusos rendezvény, az élménybeszámolókkal tűzdelt tájékoztató a leendő erasmanusok és erasmucusok részére. Jó érzés volt felidézni a kinti élményeket az előkészületeknél. Az meg csak a hab volt a tortán, hogy amíg készítettük a prezentációt, végig olyan dalok szóltak, amelyek így, vagy úgy a kint léthez kapcsolódnak. Úgy tűnt, hogy az előadás jól sikerült, tetszett az érdeklődőknek a beszámolónk.
Közben a gyakorlat fontos állomása is alakul. A kéthetezés a végéhez közeledik. Nagyon jó osztályba kerültünk Ádámmal, az osztályfőnök is sokat segít.
Tervezgetünk egy kicsit, egy kis kirándulásra adjuk a fejünket páran. Ez kinek kisebb, kinek nagyobb távot jelent, de mindenkinek nagy élmény lesz, az tuti, ugyanis Diego nemsokára ellátogat hozzánk. Már alig várom, több, mint egy hónapja nem nevezett senki Kichi Kiflynek :D