Post-ERASMUS

Ez is eljött. Pénteken hajnalban útnak indultam. Na de hová mentem?
Vissza a 4 hónappal ezelőtti helyre. Vissza Belgiumba. Röpke két óra alvás után fél 2kor készen álltam, hogy utazgassak kicsit.
Fél 3kor jött értem az autó, Buda Tomi és a bátyám vett pártfogásába, hogy eljussak a reptérre. Szép kis kocsikázás volt, Mire 5öt ütött az óra, megfordultunk Seregélyesen és Vecsésen is. Szó szerint megfordultunk, hiszen ha valaki ismerős a Dunántúlon, tudja, hogy ezen helyek érintése nélkülözhető, ha az ember Szabadságpusztáról szeretne eljutni Ferihegyre.
A lényeg, hogy utolsó pillanatban, de sikerült becsekkolnom, így 6kor már a rózsaszín gépen ültem Charleroi felé. Nem egészen két óra a levegőben, és a felhők alá szállva megpillantottam a tipikus belga házakat. Hihetetlen volt. Hazaértem. A repülőről leszállva irány a transzfer busz, onnan vonattal Brüsszelig, majd Kortrijkig.
Nem bírtam levenni a szememet a tájról. Minden ismerős volt, minden az enyém. Brüsszelben volt egy kis időm, úgyhogy irány a kis Carrefour, hogy a helyi ízekhez is visszaszokjak. Ez sört, és csokit jelentett, amit helyi szokásnak megfelelően a vonaton el is fogyasztottam. Persze nem csak én tettem így, Brüsszelig 3 magyar sráccal utaztam, akiknek a reptéren segítettem egy kicsit a jegyváltásnál. Olyanok voltak, mintha a Másnaposok léptek volna elő a vászonról. Kíváncsi lennék, hogy hogyan sikerült az útjuk, nagy terveik voltak :D
Kortrijkba érve Zsolti várt a vasútállomáson. Gyors vásárlás a Lidlben, majd irány Zsolti kézműves szállása. A Kathoval meg lett beszélve, hogy a t'Hogen lesz szállásom, azonban az utolsó mailemre nem kaptam választ, pedig a kulcsok hol, és mikor való átvétele elég fontos infó lett volna. Mivel nem jött a válasz elindultunk, hogy majd a házinénitől elkérjük a kulcsot, addig meg a felgyülemlett alapanyagokból csinálunk egy kis pizzát, meg kakaós csigát. Pár hozzávaló hiányzott, így irány a Colruyt, ami szokásához híven fogadott. Itt találkoztunk pár efélévi magyarral is
Nos, a házinéni nem volt otthon, így felmentünk a szállásra, abban bízva, hogy amíg a pizza meg a csiga megsül, addig csak megérkezik a kulcs. Pár új diákkal sikerült találkoznom, Ellivel, a finn, Iratival, a spanyol lánnyal, Christoffal, Chiriacossal és Pandelissel, a sportos ciprusi srácokkal. A sütnivalók készültek, a kulcs csak nem érkezett meg, így visszamentünk Zsolti szállására. Sikerült előkeresni egy kempingágyat, így egész kényelmes helyem volt. Este még sikerült egy újabb belga sörrel megismerkednem.
A szombat nagy utazást rejtett. Ebben a félévben a Katho szervezett kirándulást Luxemburgba, pont ezen a napon, így gondoltam a mostani Erasmusosokkal is kirándulok egyet. Reggel a buszon ismerősökbe botlottam. Diego, és Martin jó torhoutiakhoz méltóan az utolsó pillanatban estek fel a buszra. Diego első szava "KICHII!!" :D
Rajtuk kívül még a román delegációval találkoztam az előző féléviek közül.
Luxemburgban a kirándulás elején magamra vállaltam a túravezető szerepét egy rövid időre, de hamar átalakultunk megyünk amerre gondoljuk típussá, aztán Zsolti vezetésével mentünk tovább. Gyönyörű időnk volt, az óvárost, a völgyet, pihiztünk a zöldben, a főtéren söröztünk, miközben a maratonisták elrajtoltak.
Pár új emberrel itt is sikerült megismerkednem.
Nos, mivel nem szeretném, ha túl hosszú lenne a bejegyzés, a további napok eseményeit egy következő bejegyzésben teszem közzé.