Dóri a Nokiamúzeumban kurvázik

Ezt a címet elmagyarázni nem lehet. Ezt meg kellett élni. Ha sok magyar összekerül, annak nincs jó vége.
Na, de ne ugorjunk ennyire előre, kezdem az elején.
Elsőként néhány kép, ami még az előző bejegyzéshez tartozik, de most kaptam meg, és muszáj feltennem:

A csapat egy része

Az új őrület: Pózolj Filával!

Jump!

Magyarok Lille-putban

Tegnap csak egy fél napig koptattuk az iskolapadot, mégis sikerült megírni a 4. és egyben utolsó tesztet. Fél 12kor Termosz eljött a tielti és torhouti diákokért, és megtartotta az első Modern art and Belgium című óránkat. Ennek az volt az apropója, hogy az EILC-s csapattal Lille-be készültünk a kurzus keretein belül.
Röpke másfél órás előadás a belga, pontosabban flamand művészetről, és már indultunk is a vasútállomásra.

Palais des Beaux Arts de Lille

Itt összetalálkoztunk a többiekkel, de nem élvezhettük sokáig egymás társaságát, a vonatozás után mi a metró felé vettük az irányt. Itt nem olyan a földalatti vonat mint otthon. Nincs vezető, és biztonságosan meg van oldva, hogy ne lehessen a sínek közé esni. Ugyanis nem csak a szerelvényeknek van ajtaja, hanem az állomásoknak is, és csak akkor nyílnak ki az ajtók, ha megérkezik a kocsi. 

A múzeum előtt

A Szépművészeti Múzeumhoz érkeztünk hamarosan. Ez Franciaország második legnagyobb múzeuma. Sajnos idő híján a múzeumlátogatás jobban hasonlított egy csorda átvonulására, mint érdeklődő diákok gondos műtanulmányozására, de mivel az egész tárlatot (már amit bejártunk) lencsevégre kaptuk, így utólag meg tudtam nézni alaposabban a kiállított munkákat.

Egy finn megjegyzés: Michael Jackson- műtét előtt, és után

Anyai szeretet

Út a pokolba

Mária Magdolna

A faun

A jó pásztor

Ezt követően összefutottunk a többi erasmucussal és erasmanussal, de csak szó szerint, mert Termosz ismét messze előttünk járt, mi meg nem győztünk utánaloholni. Elvitt minket egy étkezdébe, ahol egész olcsón lehetett falatozni, legalábbis ő ezt állította, mi inkább a sütispultot vettük górcső alá.
Az uzsonna után kimenőt kaptunk, a magyaroknak sikerült ismét összetalálkozni. Ekkor kezdett el kibontakozni a címmondat e napi része. Tipikus francia ételre éheztünk, ennek az lett a vége, hogy szétszéledt a csapat, és azok, akikkel én tartottam egy olaszos kifőzdében csillapították étvágyukat.
A hazaút fantasztikus hangulatban telt. Az egész vagon a magyar zsivajtól és nevetéstől zengett. Kortrijkba érve úgy gondoltuk, hogy nem lehet így vége a napnak, folytatnunk kéne valahol. Elmentünk bevásárolni, majd végül mégis mindenki saját otthonába tért haza. De a vásárlást sem sikerült kalandmentesen, hétköznapi emberekhez méltóan végigcsinálnunk. A mozgólépcsőn ugyanis van egy gomb. Aki járt már mozgólépcsőn, tudja hogy mire való. Ezzel lehet megállítani a szerkezetet, ha probléma adódik. Egy rövid párbeszédrészletet idéznék:
"- Nyomd meg!
- Dehogy nyomom!
- De nyomd meg!
- Nem nyomom!"
Azt nem árulom el, hogy kik között zajlott le ez a kis dialógus, de a lényeg, hogy a gépezet leállt, és nem tudtuk újraindítani.

Naplemente a vonatból

A mai nap nem volt túl kalandos. Délelőtt az utolsó holland nyelvleckéinket vettük, kikaptuk az előző napi dolgozatokat, és délben már haza is jöhettünk (tanulni). Ugyanis holnap szóbeli vizsga. Csütörtökön meg írásbeli. Délután elmentünk a mosodába, illetve a Colruytba, majd mindenki elvonult. Néhány fontos e-mail, telefon, amiket már el kellett volna intéznünk, most mindenre sikerült időt szánni.
Már csak egy dolog maradt hátra a mai napon.
Ugyanis van egy személy, aki ha nem létezne, akkor fel kellene találni. Akivel az utóbbi időben csak nagyon ritkán bírtuk megállni, hogy ne találkozzunk péntek esténként. És ez a személy ma ünnepli azt, hogy ismét eltelt egy fantasztikus év.

Zsuzska, Boldog születésnapot, avagy Gelukkige verjaardag!