Bienvenue in Lille

TGV

Ma átruccantunk Franciaországba. Még a hét elején kaptuk a tippet Termosztól, hogy ha van kedvünk, akkor nézzünk el Lillebe, ahol a hétvégén Európa legnagyobb bolhapiacát tartják. Ádámmal és Kátyával egyből rábólintottunk, majd feldobtuk az ötletet a többieknek. A többség azt mondta, hogy majd meglátja, ha szép az idő, akkor jönnek. A Torhoutból induló vonat ment egyenesen Lillebe, így a vonatról lestük Kortrijkban, hogy hányan leszünk. 4en csatlakoztak hozzánk: Dóri, Zita, Zsolti és Enrico. A nevekből azt hiszem, mindenki kitalálhatja, hogy melyik nemzet képviseltette magát a legnagyobb arányban :D. Már hét közben megvettük a jegyünket. Ez egy különleges jegy, "Trampoline"-nak hívják, 8 euróba kerül oda-vissza Kortrijk és Lille között. A vonaton, amikor egymás után kezdtek el pittyegni a telefonjaink, rájöttünk, hogy nem hogy az úti okmányainkat nem ellenőrizték, még kalauzzal sem volt dolgunk. Út közben láttunk néhányat a híres francia gyorsvasúti kocsikból, a TGVkből.

Enrico, Dóri, Zsolti, Kátya, Én

Az órás utazás után belevetettük magunkat a város forgatagába, mentünk a tömeg után, nem tudva, hogy merre is van az, amit keresünk. Persze nem kellett nagyon keresni, az egész város egy nagy bazárrá nőtte ki magát a hétvégére.
 A pályaudvar sarkában szívmelegítő dallamokra lettünk figyelmesek. Egy indiánegyüttes az Édes kisfiam dallamát játszotta. Enrico nem értette, hogy miért kapta elő mindannyiunk a telefonját, fényképezőgépjét és kezdett eszeveszett filmezésbe.
Miután kigyönyörködtük magunkat, ketté vált a csapat. Én Kátyával, Ádámmal és Zsoltival indultam felfedezőútra. Meg kellett állapítanunk, hogy a franciák tudnak bulizni. Délután egy óra magasságában diszkót találtunk egy fehérneműboltban.

Pour partir en vacances:)

Itt tényleg MINDENT árultak

A piac hatalmas volt. A központi részén boltok pakolták ki árukészleteiket, míg a kijjebb eső területeken bárki helyet foglalhatott egy pokrócon és kínálhatta portékáit. Így voltak srácok például, akik kis táblát tettek holmijaik elé, miszerint nyaralásra gyűjtenek :D. Az egyik asztalkán ki volt téve néhány gyűrű, de amikor el kezdtük nézegetni, az árus előkapott egy zacskót, amiben vagy 100 további gyűrű pihent. Voltak mozgó árusok is, így Micimackó, aki lufikat hajtogatott, illetve fülbevalóárus, akinek a termékei egy esernyőre voltak kitűzdelve (nyugi anyu, bírtam magammal, nem vettem fülbevalót...viszont gyűrűt igen).

Micimackó, a barátom

Annyi dolog vett körül minket, hogy alig bírtuk begyűjteni a sok információt. Aztán egyszer csak eljött a vég. Megláttunk egy óriáskereket :D. Úgy vonzott maga felé minket, mint egy hatalmas mágnes. A közelében észrevettük, hogy nem csak magában ácsorog, teljes vidámparkot építettek a város közepére a piac idejére.

A belga krumpli

Gyorsan megebédeltünk, megkóstoltuk a sült krumplit, amire a belgák nagyon büszkék, hiszen nemzeti ételük, és komoly szívfájdalmat okoz nekik, hogy a világ "french frites" néven ismeri. Persze mi is hol vettünk belőle? Franciaországban. Még szép :D. Pont olyan mint az otthoni.

A szellemvasút

A vurstliban találtunk egy szellemvasutat, ami kívülről hihetetlenül félelmetesnek tűnt (a fűrész rázta ráncait, egy koporsó remegett néha-néha, a texasi láncfűrészes bukkant fel az egyik ablakban), így ki kellett próbálnunk.

Fülig érő vigyor: így kell kijönni a horrorházból?!

Amikor kiértünk belőle, nem bírtuk abbahagyni a nevetést, annyira gagyi volt. Minden komolyabb poént lelőttek kívül. Aztán megegyeztünk abban, hogy az egésznek az a lényege, hogy amíg sorban állsz, addig rettegsz, és amikor véget ér a menet, feloldják a katarzist, hiszen nem történt semmi ijesztő, csupán egy maszkos ember egy sima láncfűrésszel kicsit megsimogatott.

Tessék befáradni!

Később aztán találtunk még egy kísértetházat, ahol egy élő Freddy köszöntötte a betérőket, meg hasonló kedves dolgok, de ide inkább nem mentünk be. Egy csalódás elég volt, hagytuk magunkat abban a hitben, hogy ez talán tényleg rémisztő lenne.

A vurstli

Viszont felültünk az óriáskerékre, aminek a kapujában kék ruhás magyar huszárok voltak fröccs öntve. Beláttuk az egész várost, fantasztikus volt, viszont Kátya nem bírta jól a magasságot, az első kör után behunyt szemmel reszkette végig a menetet. Amikor a 3., vagy 4. kör után leértünk és a jegykezelő rámosolygott, felcsillant a remény, erre lökött egyet a kocsinkon, hogy jobban körbeforogjunk. Nem ő lett Kátya kedvence a mai emberek közül :D. Amikor leszálltunk, határozottan elindultunk a kijárat irányába, nehogy újabb játékhoz támadjon kedvünk.

Lille 50 méter magasból

Egy kis zápor elkapott minket, de nem zavartattuk magunkat, Kátyával nyugodtan válogattunk a cipők között. Persze a fiúk már kezdték kicsit unni, amikor sorban a 3. cipőstandnál álltunk meg. Hiába, lányok, és cipők...
A vasútállomáson összeszedtük a csapatot, mindenki mutogatta új szerzeményeit. Az én vásárfiám a következőket tartalmazza: pulcsi, gyűrű és cipő. Összesen 17 euróért. Fáradtan, új szerzeményeinkkel felpakolva, pénztárcánkat megkönnyítve tértünk vissza a szállásra.

A császárcsinta

Ekkor újabb kaland várt. Tegnap bekevertük a palacsintatésztát, de teflonos serpenyő híján a hűtőben végezte, viszont ma az itthon maradottak szereztek egy serpenyőt Marleentől. Nos, egy olyan 23 órás állás után megpróbáltam kisütni a tésztát. Nem igazán akart összeállni, így anyu tanácsától vezérelve átváltottam császármorzsára. Persze ebből lett valami, amit elneveztem császárcsintának (gondolkoztam a palamorzsán, de az nem hangzik magyarosan), mert a kettő között foglalt nagyjából helyet. Nutellával tálalva nudlihoz hasonlított az íze. Úgyhogy sikerült néhány hagyományos ételből kihoznom egy új, különleges fogást. Mindenkinek tudom ajánlani, aki elszúrja a palacsintát :D.
Azt nem mondhatom, hogy röviden, de így sikerült összefoglalnom a mai napot. Nagyon jól sikerült, remélem még sok hasonló lesz. Ha minden jól megy, akkor jövő héten a tengerpartot fedezzük fel. Szép hétfőt mindenkinek :D