Előre is bocsi a képekért, de valamiért nem lehet elforgatni őket....
Ahogy írtam, úgy is történt. Pénteken reggel ismét irány Tielt. Most egy interjúval kezdtem. Másfél órányi kérdezz-feleleket vezettem le egy helyi gyógypedagógussal. Sok kérdés tisztázódott, és biztosított a további segítségéről is.
Ezt követően be a könyvtárba, és több órán át ki sem mozdultam onnan. Szinte észre sem vettem, és már ideje is volt az indulásnak, mert az utolsó Tielt-Brugge között közlekedő busz indulásáig negyed órám volt. De szerencsére elértem a buszt.
Brugge-ön belül újabb buszozás következett vissza a szállásra. Este annyira maradt már csak energiám, hogy rendszerezzem az eddigi anyagokat, és bedőltem az ágyba aludni.
Reggel kipihenten ébredtem, és ezúttal nem a kutatás érdekelt. Hétvége lévén egy kis pihi és szórakozás következett. Brüsszelbe mentem, hogy találkozzam Gergővel és Anitával, azzal a testvérpárral, akikkel a leszállás után ismerkedtem össze.
A vasút megtréfált, Gentben majd 20 percet vártunk, mert műszaki hibát találtak. Végül szerencsésen bejutottam Brüsszelbe.
Elsőként a Use-it irodába mentem, hogy beszerezzek pár hasznos térképet. Mivel vasárnap a boltok többsége zárva van, a fővárosban elintéztem a vásárlást is. Idő előtt érkeztem a megbeszélt helyre, ezért a villamosmegállóban leültem várni egy kicsit. Amikor arra a döntésre jutottam, hogy ideje a felszínre merészkedni, hátha már megjöttek a többiek, beért egy szerelvény, és csodák csodájára, annak egyik ajtajában álltak :)
És kezdetét vette a városnézés. Keveregtünk, kóvályogtunk, amit tudtunk megnéztünk. Sikerült új helyeket is felfedeznem. Például kiderült, hogy a Delirium söröző mellett legalább 3X elsétáltam a félév során, csak mivel abszolút nem kerestem, simán elhaladtam mellette.
Most nem követtük el ezt a hibát. Nagyon jó hely, igazán hangulatos volt, és hát persze a belga sörök... Ahogy beléptünk megcsapta az orrunkat a tömény sörszag. Hatalmas tömeg, mégsem volt túl zsúfolt a kocsma. A csaposok olyan könnyedén engedték tele a poharakat, korsókat az arany legkülönbözőbb árnyalatában pompázó nedűvel, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne eltalálni a megfelelő sör-hab arányt.
A terem vége felé vettük az irányt, ahol kényelmesen el tudtunk helyezkedni, nem kellett attól tartanunk, hogy a nyakunkba ömlik a szomszédok poharából bármi is.
Az ejtőzés után folytattuk utunkat. A pisilős kisfiú mellett kedvünk támadt egy kis waffelezéshez. A sorban ki másokba botlottunk volna, mint magyarokba. Ráadásul közös pontokat is találtunk velük. De hát nem kell ezen csodálkozni, természetes, hogy mindenhol ott vannak a magyarok :)
Hamar eljött a búcsú ideje, indulnom kellett Bruggebe, hogy elérjem az utolsó buszt a szállásra.
Ezzel akadt egy kis bökkenő... Brussel Centraalból átjutottam Zuidbe, azonban a csatlakozásra felszállva közölték, hogy rendőri intézkedés van folyamatban, 20 percet várakozunk.
Ezzel az volt a probléma, hogy ha időben érkeztünk volna, akkor lett volna 10 percem a buszindulásig, így azonban 10 perccel lecsúsztam róla.
Elkezdődött a fedezd fel Brugge-t éjszaka elnevezésű magánprogram. Ösztöneimre hallgatva, illetve egy kis kérdezősködéssel alig egy óra múlva hallottam a stadionból kiszűrődő hangokat. Ezt örömmel vettem, mert egy utcányira lakom a focipályától, nem lehettem túl messze. Ez annyit tett, hogy nem egészen fél órát gyalogoltam még az esőben, és már láttam is az autósok, biciklisták, gyalogosok tömegét kiáramolni a környékről. Megérkeztem. Végre :D
Vasárnapra szobafogságot rendeltem el magamnak. Netes keresgélés, anyagok átnézése, készülődés a további interjúkra. Gyorsan eltelt a nap.
De a kemény munka meghozza gyümölcsét, napról napra egyre kevesebb kötelezettségem lesz itt kint. Persze otthon sokat kell majd dolgoznom, de kiélvezem az ittlétet, ha már itt vagyok. Nem akarom a teljes időmet a négy fal között tölteni :D
Ma délelőtt hazalátogattam. Mármint Torhoutba. Ahogyan elértem a busszal arra a területre, ahol biciklivel többször is jártam, izgalom lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy már csak pár kilométer, már csak egy kis lejtő, egy kanyar, és...
megláttam a hajdani szállást. Látva a nyitott tetőtéri ablakokat, sok minden felgyülemlett bennem. A sok emlék mind mind akart egy darabot a pillanatból. De nem állhattam ott sokáig. Bementem a sulikönyvtárba, hogy néhány dolognak itt is utánajárhassak.
A könyvtárazás után a Colruyt felé vettem az irányt. És igen. Ahogyan sejtettem, az itteni bevásárlókocsik használatát elfelejtettem. Az a fura, pluszkerék irányíthatatlanná teszi a járgányt :D
De pár perc alatt megszoktam, nem volt vele gondom. A bolt megszokott formájában várt. Bor, süti, rágó, pillecukor, kávé, narancs, sajt, mandarin, magvak. Mindahányan kóstolónak ajánlgatták magukat. A szokásos dolgokat beszereztem, és már indultam vissza Bruggebe. Mivel még korán sem volt vége a napnak, úgy döntöttem, hogy jól esne egy kis sült krumpli. Busz, Belfort, és meg is volt. A torony alatt már elkezdték építeni a koripályát, de a két egyforma krumplisbódé töretlenül ott áll, ahol tavaly is álltak.
Forró majonézes krumplival a kezemben sétára indultam. Kimentem a szélmalmokig, de a sötétedés útját állta a további nézelődésnek, így visszatértem. Vissza a munkához...
 |
| Brüsszeli kreativitás |
 |
| Delirium |
Ezt követően be a könyvtárba, és több órán át ki sem mozdultam onnan. Szinte észre sem vettem, és már ideje is volt az indulásnak, mert az utolsó Tielt-Brugge között közlekedő busz indulásáig negyed órám volt. De szerencsére elértem a buszt.
Brugge-ön belül újabb buszozás következett vissza a szállásra. Este annyira maradt már csak energiám, hogy rendszerezzem az eddigi anyagokat, és bedőltem az ágyba aludni.
 |
| Oly közel, s mégis mily távol |
Reggel kipihenten ébredtem, és ezúttal nem a kutatás érdekelt. Hétvége lévén egy kis pihi és szórakozás következett. Brüsszelbe mentem, hogy találkozzam Gergővel és Anitával, azzal a testvérpárral, akikkel a leszállás után ismerkedtem össze.
Elsőként a Use-it irodába mentem, hogy beszerezzek pár hasznos térképet. Mivel vasárnap a boltok többsége zárva van, a fővárosban elintéztem a vásárlást is. Idő előtt érkeztem a megbeszélt helyre, ezért a villamosmegállóban leültem várni egy kicsit. Amikor arra a döntésre jutottam, hogy ideje a felszínre merészkedni, hátha már megjöttek a többiek, beért egy szerelvény, és csodák csodájára, annak egyik ajtajában álltak :)És kezdetét vette a városnézés. Keveregtünk, kóvályogtunk, amit tudtunk megnéztünk. Sikerült új helyeket is felfedeznem. Például kiderült, hogy a Delirium söröző mellett legalább 3X elsétáltam a félév során, csak mivel abszolút nem kerestem, simán elhaladtam mellette.
 |
| Egy elrejtett szobrocska, amely a 100000. csók után herceggé fog válni :) |
Most nem követtük el ezt a hibát. Nagyon jó hely, igazán hangulatos volt, és hát persze a belga sörök... Ahogy beléptünk megcsapta az orrunkat a tömény sörszag. Hatalmas tömeg, mégsem volt túl zsúfolt a kocsma. A csaposok olyan könnyedén engedték tele a poharakat, korsókat az arany legkülönbözőbb árnyalatában pompázó nedűvel, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne eltalálni a megfelelő sör-hab arányt.A terem vége felé vettük az irányt, ahol kényelmesen el tudtunk helyezkedni, nem kellett attól tartanunk, hogy a nyakunkba ömlik a szomszédok poharából bármi is.
Az ejtőzés után folytattuk utunkat. A pisilős kisfiú mellett kedvünk támadt egy kis waffelezéshez. A sorban ki másokba botlottunk volna, mint magyarokba. Ráadásul közös pontokat is találtunk velük. De hát nem kell ezen csodálkozni, természetes, hogy mindenhol ott vannak a magyarok :)Hamar eljött a búcsú ideje, indulnom kellett Bruggebe, hogy elérjem az utolsó buszt a szállásra.
Ezzel akadt egy kis bökkenő... Brussel Centraalból átjutottam Zuidbe, azonban a csatlakozásra felszállva közölték, hogy rendőri intézkedés van folyamatban, 20 percet várakozunk. |
| Soha nem láttam olyan mosolygós arcot, amely nem lett volna gyönyörű |
Elkezdődött a fedezd fel Brugge-t éjszaka elnevezésű magánprogram. Ösztöneimre hallgatva, illetve egy kis kérdezősködéssel alig egy óra múlva hallottam a stadionból kiszűrődő hangokat. Ezt örömmel vettem, mert egy utcányira lakom a focipályától, nem lehettem túl messze. Ez annyit tett, hogy nem egészen fél órát gyalogoltam még az esőben, és már láttam is az autósok, biciklisták, gyalogosok tömegét kiáramolni a környékről. Megérkeztem. Végre :D
Vasárnapra szobafogságot rendeltem el magamnak. Netes keresgélés, anyagok átnézése, készülődés a további interjúkra. Gyorsan eltelt a nap.De a kemény munka meghozza gyümölcsét, napról napra egyre kevesebb kötelezettségem lesz itt kint. Persze otthon sokat kell majd dolgoznom, de kiélvezem az ittlétet, ha már itt vagyok. Nem akarom a teljes időmet a négy fal között tölteni :D
Ma délelőtt hazalátogattam. Mármint Torhoutba. Ahogyan elértem a busszal arra a területre, ahol biciklivel többször is jártam, izgalom lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy már csak pár kilométer, már csak egy kis lejtő, egy kanyar, és...
megláttam a hajdani szállást. Látva a nyitott tetőtéri ablakokat, sok minden felgyülemlett bennem. A sok emlék mind mind akart egy darabot a pillanatból. De nem állhattam ott sokáig. Bementem a sulikönyvtárba, hogy néhány dolognak itt is utánajárhassak.A könyvtárazás után a Colruyt felé vettem az irányt. És igen. Ahogyan sejtettem, az itteni bevásárlókocsik használatát elfelejtettem. Az a fura, pluszkerék irányíthatatlanná teszi a járgányt :D
De pár perc alatt megszoktam, nem volt vele gondom. A bolt megszokott formájában várt. Bor, süti, rágó, pillecukor, kávé, narancs, sajt, mandarin, magvak. Mindahányan kóstolónak ajánlgatták magukat. A szokásos dolgokat beszereztem, és már indultam vissza Bruggebe. Mivel még korán sem volt vége a napnak, úgy döntöttem, hogy jól esne egy kis sült krumpli. Busz, Belfort, és meg is volt. A torony alatt már elkezdték építeni a koripályát, de a két egyforma krumplisbódé töretlenül ott áll, ahol tavaly is álltak.
Forró majonézes krumplival a kezemben sétára indultam. Kimentem a szélmalmokig, de a sötétedés útját állta a további nézelődésnek, így visszatértem. Vissza a munkához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése