Dam, dam, Rotterdam

Pici pacik

Mozgalmas hétvégén vagyok túl. Szombaton délre kisütött a nap, így Kátyával kaptuk a bakancsot, és vonatra szálltunk Bruggebe. Csoki beszerzőtúrán voltunk. Sikerrel jártunk, a város karácsonyi városát is szemügyre vettük, a tér közepén felállított kori pályával együtt. Láttunk egy karácsonyi menetet is, fúvós télapókkal, szamaragoló Máriával és Józseffel, traktoron utazó Kisjézussal, háromkirályokkal, óriáspacikkal. Aztán az eső eleredt, így Kátya visszatért a beadandókhoz, én még maradtam egy kicsit, hogy megcsodálhassam a várost az éjjeli kivilágításban is.

Koripálya

Hiába az eső, végre elkezdtem karácsonyra hangolódni. Karácsonyi zene, fényáradat, forralt borozás, sült hagyma és fahéj illat. Nem olyan, mint az otthoni, itt a sült krumpli illata dominált, nem a kolbászé és mézes kalácsé.
Hazaérve várt rám egy kisebb halom beadandó. Sikeresen végeztem vele :D

Karácsonyi vásár

Vasárnap reggel, akarom mondani hajnali 5kor keltem. Egy nagyszerű napnak néztem elébe. fél hétkor indult a vonatom, gyors átszállás Bruggeben, majd Antwerpenben. Az antwerpeni állomás... Muszáj pár szót írnom róla. Még soha nem jártam ekkora vasútállomáson huszon-egynéhány peron, több emeleten. Fél órám volt a csatlakozásig, de nem mertem kimenni az utcára, mert nem voltam benne biztos, hogy visszatalálnék a peronomhoz. De azért nem unatkoztam. Sétálgattam a boltsoron, bambultam a mennyezetre, majd indultam a vonathoz.

Antwerpeni vasútállomás

Mire feleszméltem, már mondta is a hang, hogy Rotterdamba érkeztem. A peronon két ismerős, bár sok éve nem látott arcot fedeztem fel. Paula, és Floor a gimis cserediákságom fogadócsaládjának két gyermeke várt rám. Hihetetlen érzések törtek elő. Csak álltunk a peronon, és az elmúlt több mint 5 évről beszámoltunk egymásnak. Csak úgy törtek elő belőlünk a szavak. Aztán rájöttünk, hogy már egy jó ideje csak a vasútállomáson álldogálunk, így elindultunk, hogy kicsit felmelegedjünk. Egy kávézóban cappucinóztunk, majd elindultunk felfedezni a várost. Kikötő, Erasmus híd, Euromast torony, kikötő. Sokat mászkáltunk, az időjárás hol ilyen volt, hol olyan. Kaptunk hideget és meleget is, esőt és szelet, vakító napsütést.

Paula&Floor

Beültünk egyet ebédelni, itt érdekes dolgot találtam az étlapon. Magyar gulyás, fehér rizzsel, uborka vagy paprikasalátával. Jót mosolyogtam rajta, de inkább hollandos levest ettem. Innen betértünk egy vásárlóközpontba.

Rotterdam

Na, ide tartozik egy sztori, amihez vissza kell kicsit ugranom az események sorában. A holland kurzusnak, illetve angol és német tudásomnak köszönhetően sok dolgot értek a helyiek beszédéből, de válaszolni kevésbé tudok. Amikor a kávézóban ültünk, annyit hallottam ki a beszélgetésből, hogy figyelj mi tetszik neki, vegyünk valami ajándékot. Na, gondoltam nem kell tudni, hogy értem, és átadtam az szuvenír csokikat.

Erasmus híd

És itt térünk vissza az áruházba. Az ínyencségek között találtunk spanyol gyöngyöző bort, Cavat, kérdezték, hogy szeretem-e, mert nekik az egyik kedvenc italuk. Miután kimondtam, hogy nem ismerem, Floornak nagyon fontos lett, hogy megmutassa a 150 eurós táskákat, és csak 2 perc múlva vette észre, hogy a húga elveszett :D Nem kellett sokat várni, és mit látnak szemeim, Paula tért vissza egy szatyorral, ami Cavat és holland waffelt rejtett.

Euromast

Volt egy pillanat, amikor azt hittem lebuktam, és nem vagyok benne biztos, hogy nem történt meg. Az állomáson hazafelé indulva pár szót váltottak hollandul, amin elmosolyodtam, erre megkérdezték, hogy értettem-e. Mondtam, hogy igen, és nagyon örülök, mert csak kevés dolgot értek meg, és igazi sikerélmény, ha felfogok valamit :)
Felrémlett bennünk az 5 és fél évvel ezelőtti elválás. Akkor könnyekkel küszködve búcsúzkodtunk, most mosolyogva. Akkor nem hittük volna, hogy valaha látjuk még egymást, most úgy intettünk búcsút, hogy 5 éven belül biztos látjuk egymást.

Három grácia

Érdekes dolog, ami velünk történik. Beszélgettünk a többi hajdani cserediákról, senki nem tartja a kapcsolatot a kinti családdal, én a cicák és a kutya nevére is emlékszem, és ha történik valami, arról mindig beszámolunk egymásnak. Paula mondta, hogy említette pár akkori diáknak, hogy találkozik velem, és mindenki ámulva nézte, hogy ti még tartjátok a kapcsolatot?
Sokan, sokféleképpen megfogalmazták a barátság definícióját már, most nekem is sikerült összehoznom valamit.
A barátság nem attól függ, hogy milyen távol éltek egymástól, vagy hogy milyen sűrűn találkoztok, mélységét az adja, hogy hányszor és hogyan gondoltok egymásra.

Gulyás, rizzsel, salival

Miután elindultak, még volt 20 percem indulásig. A vonaton összefutottam Kaival. Manonnál, egy most már volt Erasmucusnál járt látogatóban. Antwerpenben volt egy bő fél óránk, így beültünk a Starbucksba egy karácsonyi kávéra (latte speculaas). Elég volt megemlítenünk a havat, és már nagy pelyhekben hullott is az áldás. Örültünk neki, fel sem tűnt, milyen késést szedett össze a vonat. Gentben a csatlakozásnak is sikerült 20 percet csúsznia, így kiélveztük az első nagy, nem latyakosan eső havat. Tieltben leszállt, én mentem tovább Lichterveldéig.

Let it snow!

A csúszás miatt az egész pályaudvart üresen találtam. Lichtervelde az az állomás, amelynek mérete és jelentősége nincs összhangban. Óránként egyszer telik meg, amikor 4 irányba indulnak a vonatok 1-2 perces különbséggel. Ha az egyik késik, általában a többi megvárja. Na de nem a 20 perces csúszást. Beültem a váróba, majd annyit vettem észre, hogy jön az egyik vonat, a másik, a harmadik, majd elmegy a második, az első, majd a harmadik, és az én vonatom sehol. 10 perc elteltével aztán megjelent a masina.

Ég a gyertya, ég

A havazás elállt, és kezdett lefagyni az út. Még egy adag írnivalóval kellett szembenéznem. Egy kicsit még dobtam a karácsonyi hangulaton. Meggyújtottam a negyedik gyertyát az adventi koszorún.
Ma reggel, szokáshoz híven Termosszal indítottunk. Páran előadták prezentációjukat, és a Legyek urából néztünk meg pár részletet. Délután Németország, Kína és Franciaország adta elő magát. A francia lányoknak volt egy jó ötlete, hogy ha valaki válaszol egy kérdésre, akkor nasit kap. Az elején működött, de a figyelem hamarosan alábbhagyott.
Groupworkon ismét gyorsan végeztünk, otthoni munkára ítéltük magunkat.
Havas eső, jég, mindenféle csapadékot kaptunk ma is.
Ez a hétvége egyszerűen fantasztikus volt. Újabb, felejthetetlen élmény az emlékek polcára :)