Nemzeti ünnepek 3, avagy a komponisták fesztiválja

Ilyen magas?!

Bizony, a magyarok nyáron is nemzeti ünnepelnek :) De most kissé csalóka a cím. Nem teljesen az ünnepnapról lesz szó, inkább az azt környező napok eseményeiről.

Túléltem :D 

 

 

A nyarat jó komponisták módjára ünnepeltük, azonban a többi muzsikus személyiségjogainak védelme érdekében erről nem szólnék részletesebben.
Nos, lássuk a lényeget. Augusztus 18-20 között első ízben került megrendezésre a Strand Fesztivál Zamárdiban. Nos, nem volt mit tenni, részt kellett vennünk rajta :) Orsi, Enikő, Noémi, Ákos, Dani és én. Így nézett ki a fesztiválozós kis csoportunk.

Gyorsan nézzük vissza!

A feszt első napját Füreden kezdtem, ahonnan a tűzfészekbe visszaérve gyorsan összekaptuk magunkat és már indultunk is Zamárdiba. Nagy terveink voltak. A hosszú sorban állást követően Orsival komoly kihívásra vettük rá magunkat. A kihívás neve legyen: bungee jumping. Bizony, a mintegy 150 méteres magasságból egy kötélen lógva leugrani. Én mentem elsőnek. Amikor a daru elérte a maximális magasságot, az elém táruló látvány nem volt semmi. A Tihanyi-félsziget mögött lenyugvó nap, a Balaton közepén találkozó kompok képe, az alattam elterülő kempingben felállított sátrak rengetege. Gyönyörű látványt nyújtott mindez. Nagy levegő, még nagyobb sikoly, és dőlés a semmibe. Leírhatatlan érzés, tényleg nincsenek rá szavak. Ezután a Vad Fruttik, majd a Punnany Massif koncertjének első sorokból való végigtombolása már csak hab volt a tortán.
A feszt második napján dolgoztam, csupán az éjszaka közepén tudtam a csapathoz csatlakozni, de azért így is jó buli keveredett a napból.
És felvirradt a nemzeti ünnep napja. Én voltam a zárós, így egyértelmű volt, hogy nagyon későn indulhatok a többiek után, mégis egészen este hétig biztos voltam benne, hogy Zamárdiban köszöntöm az új napot. De mégsem. Érkezett egy hívás a kórházból. A júniusban elhalasztott műtétemet péntekről előrehozták szerdára, vagy ismét 2-3 hónappal későbbre kerülök. Így gyors szervezés, hogy csütörtökön dolgozzon helyettem valaki, egy hirtelen vacsi, hiszen a műtét előtti nap este 8 után nem szabad enni, éjféltől inni. Így elmaradt a buli. Nekem.
Reggel korán indultam a városba, ahol jó pár óra várakozás után megtörtént a szájsebészeti műtét. Végre. Nos, nincs mit mondani róla, hacsak azt nem, hogy ismét kiderült, hogy nem vagyok komplett, mert ki az az idióta, aki a műtőben, miközben nem találják a vénáját, nevet és viccelődik? Na, vajon ki, ha én nem :D