Első teljes belgiumi napomat zárhatom le. Délelőttre terveztem, hogy körbenézek kicsit a városban, de az eső közbeszólt. Így megvártam, míg Ádám és Kátya megérkeznek, addig a szálláson mulattam az időt. Megérkezésükkel teljes lett a csapat. Egy bolgár fiú: Martin, két török lány: Kamile, Neslihan, és a három magyar: Kátya, Ádám, és én. Kátya teljes takarítással indította a kinti életét, Ádámmal pedig felderítettük a várost. Amint elindultunk leszakadt az ég, így a főtéren felállított sátrak alatt kerestünk menedéket, majd megkerestük, hogy hol vehetnénk valami ehetőt. Így találtunk a Colruytra. Hatalmas, és mindent árulnak :D. Mint kisgyerek a csokiboltban, tátott szájjal fedeztük fel a boltot.
Hazafelé megismerkedtünk a szomszédban élőkkel. Fura gondolataink támadtak, mikor eszünkbe jutott, hogy a lakásunk aljában egy hentesüzlet működik. Íme a szomszédok:
A konyhában megállapítottuk, hogy nincs sütő, és fagyasztó. Fagyaszót végül találtunk a nappali-étkezőben, de a sütőnek a hiányát még azt hiszem, meg fogjuk érezni.
 |
| Kátyával főzzük a vacsit, |
 |
| Ádámmal oltjuk a szomjunkat. |
 |
| A nappalink ablakából a kilátás: az iskola |
 |
| A szállásunk |
 |
| Nézd anyu, mit ettem vacsira! |
 |
| Na jó, igazából ez volt a lakoma. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése