A kezdetek

2011. augusztus 25. 11.30, Szabadságpuszta 37 fok: indulás. 5 hónapra búcsút mondtam a pici településnek a város határában. Egy bőrönd, egy túrazsák, egy sporttáska, egy laptoptáska és egy kispárna. Remélem semmi nem maradt otthon.

 2011. augusztus 25, 12.00, Veszprém, 38 fok: búcsú a várostól. Szerencsére nem volt tömeg a buszon, így anyuval kényelmesen elfértünk. A 2 órás út alatt azt hiszem elegendő hülyeséget mondtam neki az elkövetkezendő időszakra.

2011. augusztus 25, 15.30, Budapest, 40 fok: hát ennyi volt. Indul a busz, sok különböző ajkú és nemzetiségű ember integet a pályaudvaron állóknak. Izgatottan, az ismeretlenbe tartva beszélgettünk Margóval. Hosszú, nagyon hosszú út volt. Hol is kezdjem. A mellettem ülő angol srácnál, aki eleinte csendben volt, majd énekelgetett, motyogott, és horkolt, vagy a két forgalmi dugónál, esetleg a rendőri igazoltatásnál (ahol mellesleg elvették a mellettem ülő útlevelét, amit persze visszakapott, de cserébe 20 percig hallgathattam, a " fuck the police" és hasonlókból álló monológját). Viszont összességében jó út volt. Szép tájak, rengeteg szélkerék, érdekes épületek. Bécsben úgy volt, hogy át kell szállni egy másik buszra. Hát nem kellett. Szépen visszamásztunk, és próbáltunk elaludni. Kisebb-nagyobb sikereket értünk el ezen a téren, hol percekre, hol hosszabb időre sikeredett elszenderednünk. Amikor elindítottak egy fimet, hogy azzal szórakoztassák az utazókat, szinte egyből elaludtam :D. 3 óránként megállás, a fáradtság minden utason meglátszott. Amikor már pár órája elkapott az érzés, hogy nem lesz túl kellemes a széken hátradőlve aludni, az egyik vezető felkapott egy kispárnát, bemászott a lépcső melletti kis ablakon és lefeküdt aludni. Nem lopta be magát a szívünkbe ezzel a tettével. Délelőtt eljutottunk Brüsszelbe. Az irodanegyedben töltöttünk egy kis időt, majd továbbindultunk.

Brüsszeli pályaudvar

Brugge vasútállomás

 2011. augusztus 26. 12.15, Gent, 19 fok: megérkeztünk. Közvetlenül a vasútállomás előtt tett ki minket a busz. Mivel a kinti koordinátor, a továbbiakban Termosz, azt mondta, hogy az állomáson a taco-bár előtt találkozunk, elkezdtem keresni. 5 perc alatt rájöttem, hogy nem ez lesz az a megálló. Az információnál megtudtam, hogy Dampoortnál vagyok, míg a másik megálló, amire Termosz gondolt, a Sint-Pieters a város túlsó felében van. Így vonatra szálltunk, átutaztam Gent túlsó végébe, míg Margó Kortrijkig utazott. Csomagokkal felpakolva, fáradtan láttam neki, hogy megtaláljam a bárt. Negyed órányi várakozás után felbukkant Termosz a téren, segített Go-Pass jegyet venni ( 10 útra szól, Belgiumon belül akárhová, kitöltötte, közben elmondta, hogy angolul, németül és franciául is rá lehet írni a napot, de hivatalosan hollandul kell). Vonattal átmentünk Bruggebe, majd Torhoutba. Itt átadott a szállásadómnak, aki nem igazán beszél angolul, de nagyon kedvesen mutogatta, hogy hol van az iskola, és mi micsoda. A csomagok felcipelésében a kisfia segített, de a bőröndömet egyikünk sem bírta első körben felvinni a lépcsőn, így a már itt lévő lakótárs, Martin segített. Persze neki is kilógott a nyelve, mire felért az emeletre :D.

A szobám tetszik, pici, takaros, berendezve már most nagyon nóris.

A két török lány is itt van már, látni még nem láttam őket, csak azt hallom, ahogyan mászkálnak az ajtón. Ma már nem megyek sehová. Zuhany, hajmosás, és lefekvés. Holnap délelőtt elindulok felfedezni a várost. De lehet, hogy csak amikor Kátya és Ádám megérkeznek. Ők még az út elején vannak. Nem bánom, hogy én már túl vagyok rajta. És most, indul a pihenés.