Hát ez is eljött. A legtöbb embert mit is csinál ilyenkor? Pakol, búcsúzkodik, végiggondolja, hogy mindene megvan-e az útra. Nos, én edzésre mentem, majd a borhetekre fellépni. Szép zárása volt ez az idei nyárnak. Rengeteg nézőnk volt, és egész lelkesek voltak :). Persze a sorok között ismerős arcok is felbukkantak. Orsi, Enikő és Ági eljöttek a komptól, persze mi mással, mint hajóval, Zsuzska és Szilu is tiszteletüket tették. Nehéz volt elköszönni mindenkitől. A twirlinges lányok sem könnyítették meg a helyzetet. De elszánt vagyok, egész eddig nem is gondolkoztam azon, hogy félni kellene az ismeretlentől. Pont az indulás előtti napon tenném? Nem fogom. Furcsa érzés arra eszmélni, hogy akikkel együtt töltöm mindennapjaimat, akik fényt hoznak a szürke hétköznapokba, azokkal most 5 hónapig nem fogok találkozni. Mert hiába a net adta lehetőségek, egy email, vagy chatelés nem olyan, mint amikor az ember elmegy edzésre, aztán beül valahová a barátokkal, mondjuk az Íródeákba egy teára, átmegy a másik koliba borozni, vagy mondjuk munka után átkompozik a túlpartra egy pizzára.
C'est la vie. Januárban innen folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése