"Bidióz", Bátyus, Brugge, BB Buli

Röpke két óra alvás után készen álltam arra, hogy iskolába menjek. Délelőtt a lettek és a Laia, Rania, Diego prezentált. Előbbiek az iskola hierarchiájáról, utóbbiak a nyelvtanulás fontosságáról. Ebéd után bemutattuk a videókat, vagy ahogy Diego mondja "bidióz". Sajnos a tieltiek nem csinálták meg, így csak a 3 torhouti bemutatkozás lett levetítve.
Óra után még csináltunk egy közös képet a nagy csapatról :).
Kivételesen nem hazafelé indultam, hanem Charleroira. A vasútállomáson futottam össze utolsó vendégemmel, Dáviddal. Minden vonat időben jött, sikerült mindenhol átszállnunk, így gyorsan hazaértünk.

Bodzaszörp és meggy, csak ez kell a bulihoz :D

Tegnap először bevásároltunk, majd az oostendi tengerpart és Brugge. Gyönyörű időnk volt, szinte tavasz volt a parton. Bruggeben rengetegen voltak. A főtéren láttunk cserkészlányokat, akik azzal mulattatták a turistákat, hogy egy-egy ázsiai városnéző mögé beálltak libasorban 9-10-en, követték, és minden mozdulatát utánozták. Ha lebuktak, új áldozatot kerestek.
Este nálunk gyűltünk össze, hogy alapozzunk a záróbulira. Anna, Laura, Kai, Diego, és a 3 magyar, plusz a bátyám. Szilu pálinkája rekord idő alatt fogyott el. Nagyon finom volt, nem is lehetett érezni rajta az alkoholízt, szinte gyümölcslének éreztük.
Az utolsó vonattal mentünk Kortrijkba, hogy úgy zárjuk a félévet, ahogyan kezdtük. Big Brotherös bulival. Jó volt látni mindenkit, olyan volt mint az első buli, együtt a csapat :)
Egy idő után Dáviddal úgy láttuk, hogy kellene egy kis sör, így a közeli automata bolthoz mentem. Sajnos a gép csak érméket fogadott el, nekem pedig csak papírpénzem volt...
Nem akartam üres kézzel visszatérni, így gondoltam megkérek valakit, hogy váltsa fel a pénzemet. De fél egykor nincs valami nagy tömeg a külvárosban, így az autósoknak integettem. Az első megállt, de nem volt aprója, a többi meg inkább gyorsított. Egy biciklis is megállt, pénz nélkül. Végül egy gyalogost szólítottam meg. Nem volt 10 eurónyi aprója, de adott 4 eurót, így elértem célomat.
A buliban fajultak a dolgok, asztalon táncolás, törölközőcsattogtatás fogadott. Egy idő után Dávid mondta, hogy szívesen menne aludni, hadd bulizzunk magunk, mert bár mindenki érdeklődik, és befogadó, mégis kicsit kívül érzi magát. Ez természetes, már 5 hónapja együtt vagyunk, ő pedig most csöppent közénk. Elkísértem Zsoltiék házába, a konyhában hajthatta álomra a fejét.
Amikor visszaértem a BBbe, már a többség az udvaron volt, készen arra, hogy a partiutcára menjünk. Több hullámban indult meg a csapat. Én a végsők között voltam, a mi csapatunk azt találta ki, hogy elmegyünk Enricohoz, hogy megkóstoljunk egy különleges finn vodkát. Igazándiból folyékony negro íze volt :)
Innen mentünk tovább a belvárosba, ahol a legtöbb hely már bezárt, ahol még tartott a buli, oda meg nem akartak beengedni minket, így egy kisebb pubba mentünk be.
Fél 5kor visszaindultam Dávidért, ezúttal nem kellett egyedül császkálnom, kaptam egy kis kíséretet. Vicces séta volt, tánc az utcán, meg hasonlók :D
 Időben visszaértünk a pályaudvarra, az első vonattal jöttünk haza. Hosszú alvás után be kellet ugranom Kortrijkba egy pár percre, majd itthon filmnézés. A törökök felhevítették a hangulatot :D Persze csak képletesen. Vagy mégsem? A lényeg, hogy felgyújtották a mikróban sülő kenyeret, de azért még működik. Röviden ennyi történt ebben a pár napban.