2012. január 5., csütörtök

Brüsszel 1-2

Hmm, lekker, lekker!
Két nap alatt kétszer fordultam meg a fővárosban. Elsőre Zsuzskáékkal néztünk be egy órára, mert Szilu kinézett magának egy órát, amit képtelenség volt ott hagyni. Elmentek. Jöttek, láttak, visszamentek.
De nemsokára megyek én is. El sem hiszem hogy már itt tartunk. 16 nap és repülök.
Malév
Először terveztük Zsuzskáékkal, hogy még egy várost meglátogatunk indulásuk előtt de végül úgy döntöttünk, hogy inkább nyugodtan készülődünk, csoki és sör vásár az otthoniaknak, elmegyünk az óráért, és már repülhetnek is. Nem is bántuk a döntést, mert hideg is volt, esett is, fújt is. Nem az a kirándulós idő.
Pár cuccomat elküldtem velük haza. Ennyivel is kevesebbet kell cipelnem haza :D
Még mindig inkább a komp
Tegnap volt a hó első szerdája, így az állami fenntartású múzeumokba ingyenes volt a belépés. Ezt kihasználva Ádámok, Zsolti, Tánya és én elindultunk Brüsszelbe, hogy most más szemszögből nézzünk körbe. Az elején szétváltunk, volt aki biciklire pattant, volt aki autós múzeumba ment.
Én a térképbeszerzést választottam elsőre. A főbb nevezetességek mellett mászkáltam, ezúttal a kis mellékutcákon sétálgatva jártam be a várost. A Bartók szobornál kicsit időztem, és érdekes, szívmelengető dologra lettem figyelmes. A szobor a Spanyol téren áll, Don Quijote szobrával szemben. Amíg várakoztam, 3 csoport haladt el mellettem. Az idegenvezetők angolul beszéltek, és nem a spanyol szobrot, hanem Bartókét mutatták meg vezetettjeiknek. Minden csoportból hallottam, hogy magyar zeneszerző, és sorban pózoltak vele.
Vak kisfiú
A Hadtörténeti Múzeumnál találkoztunk a többiekkel. Hatalmas hangár, tele repülőkkel, tankokkal, hajókkal. Ezeket nem sikerült múltkor szemügyre venni, most pótoltunk.
A kislány is pisil
Innen Ádámokkal a Hangszermúzeum felé indultunk. Ádám biciklivel ment, Fejes Ádival átsétáltunk az EU negyed egy eddig nem látott részén. Sajnos a múzeum épp előttünk zárt be. Ádival a Magritte Múzeumot vettük mustrára. Több emeletnyi szürrealista kép. Nagyin tetszett, végre nem a szokásos képek, hanem valami új, valami megbotránkoztató, valami elgondolkodtató.
Utána Ádámmal kiegészülve megnéztük még a pisilős szobrokat. Nap közben vak kisfiú volt a Manneken Piss, napszemüveggel, vakvezető kutyával és fehér bottal, viszont nem pisilt. Estére lemeztelenedett, és megnyitották a csapot.
A vonatnál újra összeállt a csapat, együtt utaztunk haza.
A mai nap a tanulásról szólt. ahogy közeledik a hazamenetel, úgy fogynak végre a feladatok.
Na, majd otthon. Élménybeszámolók és vizsgák között kell visszaszoknom a hazai dolgokhoz. Furcsa lesz, az biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése