Este nehezen aludtam el. Nem éreztem magaménak a szobát. A csupasz falak, az előkerült bőröndök elidegenítették az egészet.A szombat nagyon gyorsan telt el. Reggel minden bekerült a táskákba, majd irány a Városháza, hogy kijelentkezzek, majd a Colruyt. Utolsó ingyen waffel és kávé, csokivásárlás. Hazaérve a hír, hogy túlsúlyos az egyik bőrönd... Átcsoportosítás, a frissen vásárolt dolgok elpakolása. A török lányok maradtak már csak a házban, tőlük is elbúcsúztunk. Megegyeztünk, hogy ez nem "Good bye" hanem "See you". Mindenkivel így köszöntünk el. Aztán meglátjuk mit hoz a jövő, kivel találkozunk még. Az utolsó pillanatban megérkezett Gerard, a háztulaj, leellenőrizte a szobákat, és kivitt minket az állomásra. Kortrijkban hármasunk kiegészült a Magdalenastraat magyar lányaival és Ádival. Jól jött, hogy három fiú is volt a csapatban, nagyon megkönnyítették a vonatra fel- és leszállást.
Már elkezdtük a nosztalgiázást, pedig még véget sem ért az Erasmus. A reptéren elbúcsúztunk Áditól, de előtte még megtudtuk tőle, pontosabban anyukájától, hogy a gépünk fél órás késéssel indult Pestről.A kapukon belül még találkoztunk a Dóri-Zita-Levi-Tomi-Isti csapattal. Hallottuk egy másik csoport beszélgetését, akik szintén Erasmusról készültek hazatérni.
50 perc késéssel, de végül elindultunk. Már vártam a repülést, hiszen sosem utaztam még repülőn, de furcsamód nem volt bennem semmi félelem, inkább kíváncsiság. A felszállás nagyon tetszett, tiszta hullámvasút volt :D. Sima utunk volt, az erős hátszélnek köszönhetően 1,5 óra alatt meg is érkeztünk. A landolás közben mindenkinek bedugult a füle, ami vicces volt, mert mindenki orr befogva fújta a levegőt, rágózott, ásítozott, hogy a kellemetlen érzést megszüntesse. A földön vártak a buszok, amikre felszállva vártunk 5 percet, hogy a kb. 100 méteres távon bevigyenek a reptérre. Csomagvárás, a többi csomagot látva izgalom, hogy milyen állapotban látom viszont a söröket, majd a megnyugvás, hogy semmi nem tört el. Még mielőtt kimentünk a fogadóbizottságok elé elbúcsúztunk egymástól.
A reptérről kiérve havazás fogadott. Belgiumban az eső esett. Itt a hó. Első változás megvan :D
A taxi Buda Tomi személyében előállt. Mire felfogtam, és kezdtem elfogadni, hogy Magyarországon vagyok, már el is haladtunk a veszprémi Tesco mellett, jött a Hotel, a Sport, és már kanyarodtunk is Pusztára. Még egy kanyar, aztán még egy és már meg is álltunk a ház előtt.Anyu a megbeszélt karfiollevessel és rakott krumplival várt :D A legújabb élményekről beszámoló, majd irány a szobám. A plüss kutyám egy száll virággal a mancsai között várt, egy kis csokor az ágy mellett, csoki az asztalon. Már megérte elmenni :D Felfedeztem a terepet. Fényképek a falon, apró csetreszek mindenhol. Hazaértem.
150 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy kitettem a lábam a ház ajtaján. Nagyon régen volt, mégis mintha tegnap lett volna.
Ma reggel már a saját ágyamban ébredtem. Családozás, nagy vasárnapi ebéd, és kezdődik a látogatás. Ma nálunk volt fogadás, holnap én megyek házhoz :D. Pötyi jött elsőként, majd Isti. Érdekes az élet. Fél év után hazaértem, ő pedig most megy el egy hosszabb időre az országból.
Az Erasmus véget ért, de a blogot nem zárom le. Még lesz sok dolog, ami ehhez az élményhez tartozik, és azokat is szeretném majd ide gyűjteni. Az biztos, hogy mostantól ritkulnak a bejegyzések, de nem szűnnek meg. Aztán ki tudja mit hoz a jövő, merre keveredek, miről fogok írni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése