Szokom, szököm?!

Nyugi, erről szó sincs, jó itthon.
Bő egy hete, hogy otthagytam Belgiumot, azóta lassan, de biztosan visszaszoktatom magamat az itthoni dolgokhoz. Az emberek magyarul beszélnek körülöttem, a boltokban zsemlét, kolbászt, tejfölt, Túró Rudit, Tibi csoki, Balaton szeletet és pálinkát árulnak, teszik mindezt olyan magyar címkével ellátva, amelyeken sok-sok 0 és 9-es áll az árak végén. Mindemellett a buszok soha nem akkor érkeznek a megállóba, amikor ideje lenne. Ha korán kimegyek, késik, ha kiszámolóm az időt, azaz csupán 5 perccel érek menetidő előtt a megállóba, akkor 10 perccel korábban elhúz a négysávoson. De nem csak ezt kell megszokni a közlekedésben, nagyon óvatosan lépek le az úttestre, mert itthon nem állnak meg az autók a gyalogosok láttán :)
Sok ismerőssel sikerült találkoznom, az edzések alkalmával a régről ismert izomláz is visszatért. Kaposvárra is lekerültem pár órára a héten, a legfontosabb dolgokat sikerült elintézni, koliszobát elfoglaltam. Most nem az Újkoliba kerültem, a Csukásban kaptam szállást. Jó helyem lesz, közel a barátokhoz, és a szauna is közel van :D
A péntek esték is visszaállnak a megszokott kerékvágásba, edzés után irány az Íródeák, az elmúlt időszak eseményeinek kibeszélése egy tea, vagy turmix mellett :D
A hazatérést frizuraváltással tettem emlékezetessé. Nem nagy átalakítás, de azért megjárja.
Tehát szokom, de szökni nem készülök. Egyelőre :D