Egy ugrás Hollandiába

Egy hangárban

Tegnap tanítás hiányában más program után néztünk. Dóri hétfőn említette, hogy egy tanórán belül kirándulást tesznek Gentbe, ami ingyenes, ha van kedvünk, akkor nyugodtan csatlakozhatunk, mert van néhány üres hely a buszon. Több se kellett, Ádám, Kátya, Anna és Nauris társaságában útnak indultunk városkánkból.
A Kathon valamilyen okból kifolyólag ingyen Mojitot osztottak délidőben. Nem értem a belga mentalitást, de tetszik :). A buszhoz menet megállapítottuk, hogy több kíváncsiskodó vesz részt a programon, mint ahány embernek ténylegesen kellene. Egy pillanatra megijedtünk, amikor a tanár népszámlálásba kezdett, de miután feljegyezte a diákok számát és leült, megnyugodtunk.

Terneuzen utcáin járva

Út közben kiosztotta Gent környékének térképét, illetve a kikötő napi forgalmának táblázatát. Ekkor már gyanakodtunk, hogy lehet, hogy mégsem azon a kiránduláson veszünk részt, amire számítottunk. Jobban végiggondoltuk a dolgokat, rájöttünk, hogy ez egy HANTALos tanóra, azaz gazdaságisoknak szervezték, így valószínűleg nem templom és múzeumlátogatás lesz a program. Gyanúnk beigazolódott, ugyanis Gent kikötőjébe érkeztünk, ahol a busszal végiglátogattuk a fontosabb területeket, a tanár úr idegenvezetésével. Hatalmas halmokban állt a szén, vas, fa, és még ki tudja mi minden a környéken. A gyárak buzgón eregették hófehér, vagy éppen koromfekete felhőiket. Nem mindig tudtam eldönteni, hogy az esős időjárás, vagy a gyárak füstje adta ki az égbolt felhőit.
Hatalmas hajókat láttunk, persze szinte mindnél jött az információ, hogy ez apró, csak kontinensen belüli szállításra használják.
Aztán elhagytuk a kikötőt. Fogalmunk nem volt róla, hogy merre megyünk, aztán egyszer csak elkezdtek csipogni a telefonok. Hollandiába érkeztünk. Terneuzen városának kikötőjét vettük szemügyre a buszból, majd a gyönyörű esős időjárásban a parton leszálltunk, hogy 45 perces városban császkálást tegyünk. Nem láttunk túl sok mindent, de sikeresen eláztunk. Szerencsésen kijelenthetem, hogy náthám köszöni szépen, továbbra is kapcsolatban kíván maradni velem. Visszamásztunk a buszra, indulás haza, mert a többségnek angolórára haza kell érnie.

Az apróság

Panoráma: Akár Tihany... vagy Szántód

Persze olyan helyzetbe kerültünk, amilyenben még a tanerőnknek sem volt része, ugyanis a kanálist átszelő felhúzható hidak közül egyik sem volt leeresztve, pontosabban azt, amelyiken át szerettünk volna hajtani, pont akkor kezdték el felhúzni, amikor odaértünk. Közölte, hogy a fel- és leeresztés között általában 15-20 perc szokott eltelni. Így hát vártunk. És láss csodát, megpillantottunk egy igazi nagy óceánjárót. Hatalmas volt. Szépen lassan elúszott előttünk, majd a híd leereszkedett, és visszabuszoztunk Kortrijkba.
Ma csak a Value education óránk volt megtartva. Festmény kivetítve, feladat: mit látsz, mit jelképezhet, mi a történet? Érdekes ötletei vannak a tanárunknak, általában olyan feladatot ad, amiből fogalmunk nincs, hogy mi lesz a célja, de a végére minden a helyére kerül.
Délután végre sikerült lemennem a csarnokba dobálni kicsit, de röpke fél óra után kosarasok lepték el a termet, így távoznom kellett :(
Ja, és hogy el ne felejtsem megemlíteni: megérkeztek a vonatjegyeim Párizsba!!!