Ez a nagy helyzet. Az őszi időjárás hirtelen jött a szeptemberi nyár után, így sikerült benáthásodnom.
Csütörtökön visszakaptam a biciklimet. Most már fog a fékem, de a hangja... Kilométerekről hallani, ha jövök. Kiváltottam a Sport passomat, amivel Torhoutban minden sportolási lehetőséget kihasználhatok. Este bementünk Kortrijkba a suli által indított különbusszal a Welcome koncertre. A város központja le volt zárva, mindent elleptek a diákok. 3 koncertbe hallgattunk bele, egy rock, egy langyos pop, és egy rap. Ezután a szokásos partyutcázás következett. A különbusz fél 2kor indult vissza Torhoutba, így kivételesen nem kellett a pályaudvaron csöveznünk.
Pénteken Tieltben voltak órák. A Vision on education tanárunk hátproblémákkal küszködik a kórházban, így Kai (a finn srác) mondta el a teendőket. Egy pároldalas szöveg alapján kellett 4 fős csoportokban összehasonlítanunk az országok oktatási rendszerét. Jó feladat lett volna, de le kellett írnunk, hogy mire jutottunk, és időre elküldeni Elsnek. Így a kellemes beszélgetés helyett versenyt futottunk az idővel. Communicative skills előtt megmutatták, hogy hogyan kell használnunk a Toledot (helyi etr). Órán különböző zenéket hallgattunk, és le kellett írnunk, milyen természetes környezet jelenik meg előttünk a dallamok hatására. Ezek után egy haikut és egy tündérkét(fairy/elfje) kellett írnunk a felírt szavakból. A haiku 5-7-5 szótagszámú sorokból álló versike, míg a tündérke 1-2-3-4-1 szóból álló alkotás. Íme az én alkotásaim: First snow is coming,
New begginings and new life,
All is white and clear.
Spring,
New life,
Flowers, trees, leaves,
Happiness comes here now,
Hope!
Miután mindenki végzett az alkotással, a tanárunk elmondta a valós célját. Ilyenkorra, mindenkit el szokott kapni a honvágy, a dallamok hatására mindenképpen. Azt mondta, hogy most is azt látta a többség versikéjében, hogy nálunk is ez a helyzet. Rám nem ilyen hatással volt.
Hazafelé sikerült Lichterveldében rossz vonatra szállnunk, így egy félórás sétát tettünk Roeselareban.
Tegnap csak mosni voltunk, ma sehová sem mentünk el. Lett volna kedvem, de muszáj kifeküdnöm a náthát, ami lehet hogy nem is nátha, hanem egy influenza, ugyanis fáj minden tagom, az izmaim sem működnek úgy ahogyan kellene. De szerencsére felkészültem, mindenféle gyógyszerem van, szorgosan kanalazom a mézet. Bízom benne, hogy gyorsan elmúlik, és jövő héten bepótolhatom az eheti kirándulásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése