Happy Birthday Kátya!

Tegnap nem kellett Tieltbe mennünk, de most nem is bántuk, mert terveink voltak estére.

Teszlek süveg a spec.suliban

Délután elmentünk a speciális iskolába, ahol körbevezettek minket, kaptunk néhány hasznos infót a suliról. Bementünk több tanórára is. Itt két típusú gyerekek tanulnak, tanulási nehézségekkel küzdők, és mentálisan retardáltak. 13 éves korukig maradnak az iskolában a gyerekek, ami azt jelenti, hogy egy plusz évük van a hagyományos iskolák tanulóihoz képest.

Kézműves terem

Meglátogattuk azt az osztályt is, akiknek a legtöbb speciális foglalkozásra van szükségük. 3 tantermük van, egyik relaxálásra, másik tanulásra, a harmadik pedig játékra. Ebben az osztályban találkoztunk egy 12 éves leányzóval, aki nagyon ügyesen beszélt angolul (arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg autista lehet, mert filmekből tanulta meg a nyelvet, és volt még néhány különleges tulajdonsága), ő mutatta be nekünk a három tantermet. Az iskolának sok lehetősége van, a szomszédban van az uszoda, illetve egy teljes oktatási komplexumban helyezkedik el, így kézműves szobájuk, faműves termük, vásárlós helységük is van többek között.

Kashával a Colruyt előtt

Este Ádámmal elmentünk a vasútállomásra a többiek elé, akik jöttek, hogy megünnepeljük Kátya szülinapját. Gyors beszerzés a Colruytban, mire hazaértünk már minden torhouti nálunk volt.
Összesen 24en gyűltünk össze. Torhoutból Kátya, Ádám, Én, Neslihan, Kamile és Martin, Diego, Hümeyra és Nida, Nauris, Anna és Laura, Sergio, Marcos és Antonio; Tieltből Ági és Alex; Kortrijkból Dóri, Ági, Ildi és Katarzyna, Margó és Zsolti, valamint Gentből Ádám.

Lett hagyomány: az ünnepeltet annyiszor emelik az égbe, ahány éves

Nálunk is a konyha volt a buli központja

Indulás

Mintha osztálykirándulás lenne

 A Club 57ben

Pacsit :)

Meglepően jól elfértünk a lakásban. Amikor eljött az ideje, bementünk a városba. Újfent megállapítottuk, hogy a belgák nem tudnak bulizni. Találtunk egy helyet, az 57et, ahol jó zene szólt, de senki nem táncolt. Pedig tömve volt a hely. Azért nem zavartattuk magunkat, azok 19en, akik odaértünk táncoltunk mindenhol, a parkettől a színpadon át a hordók tetejéig. A szállásproblémát sikerült megoldanunk, mindenkinek jutott egy talpalatnyi hely, ahol elalhatott. Persze össze-vissza osztottuk ki az alvóhelyeket, így én a szobám padlóján kezdtem az éjszakát, és Martin szobájában fejeztem be Dórival.
Reggel a többség az első vonattal hazament, Ádám és Zsolti tovább élvezte a torhouti vendégszeretetet.
A nap további része a szokásos buli utáni pihenéssel, illetve takarítással telt.
Buli után a takarítás